Köszönöm, hogy újra itt vagy! Legutóbbi cikkemre érkezett egy igen érdekes hozzászólás, amit most igyekszem megválaszolni. A kérdés így hangzik:
„Kedves Sam! Jól írsz, bár azt gondolom, hogy erősen idealizálod a kapcsolatokat. Mint a beköszönődben írod boldog (szerelmes) vagy. Az ugyan nem derül, ki hány éves a kedvesed, de talán mindegy is. Mondtad, szívesen fogadod a kérdéseket. Én akkor most bele is vágnék: Szerinted mennyivel jobb egy tini lány egy korombéli nőnél? Jó, pontosítok: 22 év házasság után miért lépett le a két gyerekünk mellől, mellőlem egy 21 éves lány miatt a 49 éves férjem? Úgy, hogy a tavaszi szünidőben még én és a gyerekek voltunk a MINDENEK???
Válaszolsz? Köszönöm, Ildi”
Mit szólsz? Nehéz kérdés, igaz?! Biztos lenne válaszod neked is a levélíró felé, de nézzük, én hogyan látom a problémát.
A fenti dolog nem egyedi, nyilván hallottál, olvastál már te is hasonlóról. Én magam is, haveri körben tapasztaltam, hogy a korombéli cimborák így 50 felé kissé (vagy jobban) megkergülnek.
Két típus van: Az egyik, amikor sörözünk, vagy valamilyen rendezvényen vagyunk, stíröli a fiatal pincér vagy hoszteszlányokat, és kétértelmű, gyakran kínos poénokkal próbálja felhívni a kiszolgálás pillanatában magár a figyelmet. Ez a forma teljesen ártalmatlan. A poénkodás után, mivel a hölgyek általában határozott grimasszal jelzik is, hogy tévúton jár a próbálkozó, megmarad a távozó lány fenekének alapos vizslatása. Aztán kielemezzük, hogy „mi lett volna, ha!”, majd ennyi, az aznapi „vadászat” hamvában is holt.
A másik típus, általában az amúgy is sikeres haverok közül kerül ki. Ők stílusosabban „poénkodnak”, és általában addig-addig nyomulnak kedvesen, míg egy-egy telefonszám azért az okos telefonok TITKOSÍTOTT regiszterében, vagy a sima adatbázisban, a biztonság kedvéért NAGYKER név alatt landol.
Persze a fenti helyzetekhez nem kell szórakozóhely, elég, sőt tán veszélyesebb is egy koedukált munkahely…
Az első csapat megmarad a vágyakozásnál, a második viszont, ha már ugye ott a szám a mobilban, az első lépést meg is teszi. Egy kávé, sütemény valahol, aztán kocsikázás mondjuk budai a Gellért hegyen, majd csók a hazafuvarozott lány háza előtt és innen már gördül is minden szépen tovább…
Nyilván ezzel még nem válaszoltam meg a MIÉRT-et!
Nos, mitől izgalmasabb egy fiatal lány, mint egy érett asszony?
NEM IZGALMASABB! MÁS!!!
Feszesebb. Rajongóbb. Megvezethetőbb. ÚJABB!
Tíz, húsz év után, bármennyire is igyekeznek a párok, klisék alapján zajlik az élet. Ha nagyon nem figyelnek, már MINDEN! A párbeszédek, viták!, családi események, esték, reggelek, hétvégék, és a szex is, ha még van…
Egy korombéli férfi, ha nem cseszte el a dolgokat, (tehát nem vált el, van munkája, van bankbetétje, és a neje által szép vasalt ingjeJ) akkor kiegyensúlyozott, stílusos, nyugodt. És szórakoztató. Az ágyban pedig, megfontolt, (s talán már nem sok lövetű), de mindenképpen tapasztalt szerető.
És ez, tudom, nagyon-nagyon imponál a fiatal lányoknak. Mondja is a közbeszéd ezt apakomplexusnak, sőt számítástechnikának is.(ezt tegnap hallottam, így hívja a szleng a pénzre hajtó, számító csajokat J).
De mi a jó ebben a helyzetben a férfinak? Tényleg mi az, ami miatt csapot, papot, de leginkább családot otthagyva, egy fiatal lány oldalán kezdenek gyakran teljesen új életet?
Nézzük hát, mitől MÁS egy fiatal lány?
- Egy fiatal lány RAJONG! Nem csak a szemével, de a szavaival is!
- Egy fiatal lány örömmel hallgatja a volt nej által már jócskán unott „fantasztikus” történeteket
- Egy fiatal lány, örül, hogy lehet. Nem kér, nem követel. Eleinte biztos nem…
- Egy fiatal lány minden ajándéktól boldog
- És jól is áll rajta…
- Egy fiatal lány szívesen VÁR. Akár évekig is…
- Egy fiatal lány sosem bátor annyira, hogy „tükröt” tartson a férfi elé
- Egy fiatal lánnyal nincsenek hétköznapok, befizetetlen csekkek, lázas gyerekek, csak ÜNNEPEK.
- És a fiatal lány MINDIG akarja…
- Talán ODA is…
Leszögezem:
Sok esetről hallottam, sikeres végűről azonban nem. Több ismerősöm cserélte le a sok éve „örökre” választott feleségét, majd kezdett fiatalabb hölggyel. Az esetek 99%-ban azonban újabb válás, vagy visszakéredzkedés történt a korábbi életbe. Mivel azonban Ti esetleg elhagyott asszonyok eléggé határozottak szoktatok lenni, a visszakullogni vágyó férjekre végleg rácsapott ajtó azt eredményezi, hogy az addigra már anyagilag, gyakran egészségileg megroggyant pasi újra egy korban hozzá illő hölgy oldalán próbálja újjá építeni a széthullott életének romjait.
Összegezve mit mondanék Ildikónak?!
„Kedves Ildi! A férjed megbolondult. Úgy, mint sok millió ötvenes férfi akár ebben a pillanatban is a világon. Megbántott téged, talán visszafordíthatatlanul. De hinned kell, az ilyen fiatal csajos kapcsolatok nagy százalékban kérész életűek. Ahogy jönnek, úgy múlnak el. Mert a fiatal lány egy idő után követelőzni kezd. Telefonálgat. Már a munkahelyre is. Sőt, a haveroknál is érdeklődik. A gyerekeinket nem szereti, rosszabb esetben utálja. A baráti sörözésektől sikító frászt kap. Az eddig „ de édes pocak” átvált a „nem szégyelled magad, menj már el edzeni” formulába. A kis ajándék már kevés, a meglepetésnek szánt nyári ruhához meg már táska is kell… És eljön az idő, amikor elhangzik a bűvös mondat is: „Most ne! Fáj a fejem…”
Úgyhogy, ha még van benned a férjed felé szeretet, ne csapd rá végleg az ajtót, hanem ha kopog, nyisd résnyire. Hagyd egy kicsit főni a levében, és apránként építkezve engedd neki, hogy majd egyszer, a már szélesre tárt ajtóban, ünneplőbe öltözve, a kedvenc virágodat sután szorongatva bocsánatot kérjen…
TŐLETEK!
Ui: Kérdezted a kedvesem korát. Nos, korábban voltam kapuzárás miatt barom magam is. De most már tudom milyen egy igazi NŐ. Gyönyörű és negyvenes…”
Tetszett a téma? Örülnék, ha írnál, ha esetleg te is kérdeznél. Addig is a következő témám azt feszegeti, hogy mi van, ha „ILDI” nem bocsájt meg a csalfa férjének. Nyilván új életet akar kezdeni. Nem tini már, milyen lehetőségek vannak. Esetleg a szeretett/megvetett NETES társkeresés?!
Na, majd mesélek, izgalmas lesz, ígérem!
Sam