A hónap kávé-kalandja
Gyerkőc-„kávé” – cukorgyönggyel és Anyuka verzió
Csokoládés, mogyorós és vaníliás „babycino” - pirított árpából! Nem tévedés és nem is vicc, tényleg pirított árpából készítjük, és rendelhető belőle szuperegészséges anyuka-verzió is. Szóval: zéró koffein, zéró kávé, zéró csersav. Semmi, ami árthatna a gyerekeknek iskolás kor előtt, közben, és persze utána sem.
A KEDVEZMÉNYRE JOGOSÍTÓ KUPONÉRT KATTINTS IDE
Az ötletet az ausztrál babycino koncepció ihlette. Azon felül persze, hogy a hozzánk látogató anyukák már régóta kérik tőlünk, hogy legyen valami finomság a gyereküknek is. Valami kávénak kinéző „csilivili” ital (ők mondják így), ami közössé teheti az élményt. Anyu is kávézik, és a gyerkőc is. Elvándorolnának hozzánk egy finom „kávéra”. Mert ugye a kávézást nem lehet elég korán kezdeni!
A gyerekpszichológusok szerint a modern világban egyre fontosabbá válnak az ilyen külső, városi, emberforgatagban szerzett tapasztalatok, mert felnőttkorban állítólag ezek hiányában alakul ki korunk új népbetegsége, az antiszociális rendellenesség. A magukba forduló mizantrópok világa, akiknek talán jobb lett volna, ha a szüleik odafigyelnek arra, hogy ne csak a tévékészülék, vagy éppen a mesék, a családi közeg zárt programjai jelentsék nekik a „világot”. Manapság ráadásul ez egyre többször a videójátékokat jelenti, vagy valami hasonlót. Mondjuk anyu mobiltelefonjának a vibrálását. Tehát csak egy képernyőt.
Ki kell menni az igazi életbe. Be kell menni például egy igazi kávézóba, ahol sok ember pezseg. Be kell lépni a zörejek, hangok, felfordulás, impulzusok, váratlan és kiszámíthatatlan események háromdimenziós forgatagába.
Lehetőség szerint minél fiatalabb korban. Az olaszok például, ahol könnyű érzékelni, hogy mennyire családias, meleg és mély a szülők és gyerekek közötti viszony, nos az olaszok (felmérések szerint) Európában a legnagyobb arányban próbálják megadni ezt a közös, társasági élményt a gyerekeiknek.
Ha jártak már Olaszországban, biztosan feltűnt a kávézókban, hogy az apuka eszpresszójának a krémjével barnára foltozott habos tejet már az 5-6 éves gyerekek is isszák a vasárnapi ebéd után. Mert ők is ugyanúgy kávéznak, mint apu és anyu. A szódavízbe csepegtetett kiskanálnyi vörösbor sem ritka látvány arrafelé az iskolás korú gyerekek asztalán.
Hogy ez a „technika” megfelelő-e, az persze Olaszországban is vita tárgyát képezi régóta. Mármint egyetlen csöppnyi igaziból (kávé vagy bor) készíteni a gyerekverziót. De az tény, hogy visítozó, követelőző gyereket arrafelé ritkán hallani, gügyögő szülőt pedig szinte sohasem, mert az olaszok tudatosan „minifelnőtteket” nevelnek.
Így aztán valószínűleg az sem véletlen, hogy a pirított árpát, mint a kávé ízéhez legközelebb álló gabona-italt (tényleg szuperegészséges), ők találták fel. Az más kérdés, hogy az elmúlt pár évben, épp az egészségessége miatt, Olaszországban érdekes csavart vett az arrafelé orzo névre keresztelt árpa-alapital története.
Gyerekital helyett, vagy hát amellett, felnőtt-„kávé” is lett belőle. Anyukák, és tulajdonképpen mindenki kedvence, aki a kávézóban csak a társasági élményt keresi, viszont kávét nem akar inni. Van ilyen ember, tényleg
Jobbfajta kávéházakban, főleg az olasz nagyvárosok üzleti negyedeiben, ahol nagyobb a harc és a küzdelem, mint a kényelmes vidéki élet lassúságában, tehát fontosabb a külső, és ez nem csak a ruhát, hanem a „test alakját” is jelenti, nos, ott magára valamit is adó kávézó ma már nem tud meglenni orzo nélkül.
Hát mostantól már mi sem!
Félünk tőle , hogy hölgyvendégeink esetleg rászoknak. De valószínűleg az sem lenne baj, mert legfeljebb kitaláljuk, hogy miképpen is lehetne bármelyik italunkat, de legalább a többségüket nem kávéból, vagy koffeinmentes kávéból készíteni, hanem pirított árpából.
Most majd ez is kiderül...
Hogy van-e rá igény?
A KEDVEZMÉNYRE JOGOSÍTÓ KUPONÉRT KATTINTS IDE