Jelenlegi hely

Öltözködés, öltözködj és… avagy a ruha teszi az embert

Aki melegítőnadrágban megy el otthonról napi teendői elvégzése végett – és ez alatt nem a fociedzést értem –, vagy kötött pulóverben az operába, nekem az prosztó.

Nyilván lesz, aki ezeket a szavakat olvasva megsértődik, ám legyen.

Én sem nagyestélyiben fogyasztottam a májkrémes kenyeret gyerekkoromban vacsorára, apám sem szmokingban a pörköltet. De azt megtanították a szüleim, hogy mit illik és mit nem illik felvenni színházba, vizsgázni vagy egy céges vacsorára. Ezek a szabályok nyilván az idő, a technika és a divat előre haladtával kicsit módosultak. De az alapok nem változnak.

A ruha, amiben megjelenek a mindennapokban, az esemény, a körülöttem lévő emberek iránti gondolataimat, hozzáállásomat, önképemet, lelki állapotomat tükrözi: tiszteletet, érdeklődést, részvétet, harmóniát vagy lázadást, nemtörődömséget… sorolhatnánk.

A 60-as évek öltönyös világában bőrdzsekit viselve lázadtak a rockerek, mint a 80-as években a festett kefe frizurájukkal a punkok. A színházban focimezt utánzó pólóban megjelenő fiatal is lázad, az érdektelenségét hirdeti az előadással szemben.

Volt főiskolai csoporttársnőm a szóbeli vizsga után tervezte indulását egyhetes (amúgy megérdemelt) nyaralására. Idő vagy szervezési hiányosságok miatt flip-flop papucsban és rövidnadrágban jelent meg, igaz fehér blúzban. Bement, és 10 másodperc múlva jött is ki. A tanár úgy vágta ki, mint azt a bizonyos macskát nagydolgát elvégezni. A nevét sem kérdezte meg. Érthető, nem?

Nem olyan régen egy lisszaboni kirándulás alkalmával esténként ugyanannál a metrómegállónál különösen elegáns, igaz, teljesen feketébe öltözött fiatal hölgyekre figyeltünk fel: fekete harisnya, cipő, kis kalap, és pelerin. A napközben tomboló 30 C fok ellenére. Később egy járókelőtől sikerült megtudnunk, hogy ez az orvostanhallgatók egyenruhája. A hétköznapokban már nem kell hordani, de kiemeltebb eseményekkor, pl. vizsga, tanévnyitó még kötelező. Büszkén álltak benne, és a metró tömege tiszteletteljesen kerülgette ki csoportjukat.

Az öltözködés önkifejezés, csoporthoz tartozás, szubkultúra, reakció a környezetünkre, az időjárásra. Sokan, mikor melegítőnadrágot vesznek fel a városba indulva, vagy szakadt farmert a színházba, valójában tévelyegnek, bizonytalanok. Nem tanulták meg sem otthon, sem az iskolában, így nincs útmutatójuk, hogyan is öltözzenek. Környezetük esetleg kiközösítené őket.

Sokszor hallom a szülőktől, hogy nem lehet ráadni a gyerekre az inget, nem veszi fel… mindig az jut az eszembe, hogy apa hozzáállása az inghez milyen lehet. Ha azt látja otthon, hogy „Micsoda hülyeség, minek felvenni ezt a vacakot!” Biztos, hogy ő is kellemetlen kötelezettségnek fogja megélni.

A példamutatás a kulcsszó, mert a gyerek másol. Nemcsak beszédtanuláskor, de egész életünkben a magatartásunkat is. Tiszteljük meg magunkat, egymást alkalmanként, még ha az a gyerek szerdai születésnapi családi vacsorája is, hogy felöltözünk. Ünnepibbé tesz minket kívül-belül.

Öltözékünk hatással van viselkedésünkre, lelkiállapotunkra. Kifejezetten léleküdítő, ha időnként előző este összeválogatjuk másnapra a ruhadarabjainkat és hozzáteszünk egy-egy parkolópályára tett bizsut, kendőt, vagy elővesszünk egy másik táskát, cipőt, vagánykodunk kicsit a színekkel. Fontos, hogy újragondoljuk időnként magunkat, kilépjünk komfortzónánkból. A tükör előtti biggyeszkedés is fejleszti önismeretünket!

TIPP: megunt bizsukat újra lehet fűzni, akár a gyerekekkel közösen, akár karkötővé alakítani, pár szemet kiszedve a láncból pár forintos fülbevalóalapra ragasztva máris kész egy új szett. Táskákra, ha abban a formában meguntuk, szintén lehet díszítést tenni: egy régebbi kitűzőről leszedni a díszt és a táskára ragasztani, vagy cipésszel ráüttetni.

Adelideli

FOLYTATJUK!

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Miért vízkeresztkor szedjük le a karácsonyfát?

Miért vízkeresztkor szedjük le a karácsonyfát?

A hagyomány szerint a karácsonyi időszak lezárásának napja vízkereszt, január 6-a. Ekkor búcsúzunk az ünnepi díszbe öltöztetett fától. De miért éppen ezen a napon szokás leszedni a karácsonyfát? A válasz a keresztény ünnepkörben, a népi hagyományokban és az új kezdet szimbolikájában rejlik.
Hogyan ünnepelhetitek meg a hóemberek világnapját?

Hogyan ünnepelhetitek meg a hóemberek világnapját?

A hóemberek világnapját január 18-án ünnepelhetjük, és ez kiváló alkalom arra, hogy kreatívan és vidáman töltsük el a napot. Íme néhány ötlet, hogyan lehet ezt a napot emlékezetessé tenni:
Ünnepeld Te is a hóemberek világnapját!

Ünnepeld Te is a hóemberek világnapját!

A hóemberek világnapját január 18-án ünneplik. Azért esett erre a napra a választás, mert a 18-as szám vizuálisan emlékeztet egy hóember formájára: a "1" a kezében lévő seprűre, a "8" pedig a két hógolyóból álló testére.
Nem kérek sokat, csak hogy vigyázz rám! - Így vigyázz rám szilveszter éjjelén!

Nem kérek sokat, csak hogy vigyázz rám! - Így vigyázz rám szilveszter éjjelén!

Tudom hihetetlen, hogy én ennyire félek tőle…, persze, mert te tudod, hogy nem bánt, látod, hogy szép és színes, és fel is készülsz rá, de én nem! Én minden felkészülés nélkül kapom ezeket a hangokat, amire nem úgy reagálok, mint egy ember, hanem szaladok… hogy hová? Nem tudom!
Ugrás az oldal tetejére