A minőségi idő és az énidő
Minőségi idő, mikor a társunkkal, családunkkal, barátainkkal úgy vagyunk együtt, hogy kizárólagos, osztatlan figyelemmel vagyunk a másik iránt. Az énidő, mikor kizárunk minden mást és csak magunkra, a saját belső hangjainkra, igényeinkre figyelünk.
Az énidő több szinten jelenik meg az életünkben:
- Családi énidő
- Pár énidő
- Egyéni énidő
Miért nem tudja valaki beiktatni?
- nem tudja hogy ez jó, hogy segíthet a napi rutinban
- információhiány
- nem sikerül kigazdálkodni a napjaiból
- nem meri megtenni vagy megengedni magának
- nem tud vagy nem mer segítséget kérni
Példák
Kati 2 kisgyermek édesanyja állandó időzavarral küszködik, nem tudja úgy szervezni a napját, hogy mindenre jusson ideje. Úgy érzi nem tudja megkülönböztetni a sürgős és a fontos munkákat. Mindig mindennel kapcsolatban azt érzi, hogy sürgős és fontos is.
Ildi gyermekei már nagyobbak, megtehetné hogy legyen énideje de nem meri megengedni magának, úgy érzi minden percét hasznosan, másokért élve kell eltöltenie.
Klári kisgyerekes anya állandó fáradtsággal küzd, napi 24 órás szolgálat az élete. Nem is tudja, hogy ha néha megengedne magának egy kis lazítást, könnyebben tudná végezni a dolgait.
Mari mindig mindent tökéletesen akár csinálni, egyedül. Nem tud és nem mer segítséget kérni. Hol tanulta ezt? Milyen séma szerint rendezi be az életet?
Van-e megoldás?
Jó hír, hogy az időgazdálkodás fejleszthető. A megfelelési kényszer lazítható. A szokásos narrativáink átírhatók. Tudatosan rá lehet ezekre nézni egy önismereti beszélgetés sorozaton vagy egy önismereti csoportban.
Együtt töltött minőségi idő. Kinek jár?
Elsőként saját magunknak. Ahhoz hogy jól tudjunk a hétköznapokban működni, valahol töltődni kell. Ha nem adjuk meg magunknak ezt, akkor egy idő után frusztráltak, ingerültek leszünk. Nem lesz türelmünk a családhoz sem. Éppen ezért nagyon fontos, hogy ne érezzük luxusnak a magunkra fordított időt.
Mindenkinek egyformán jár. Emiatt sose legyen bűntudatunk. Van akinek egy csendben elfogyasztott kávé minden reggel, míg a család még alszik. Van, akinek fektetés után egy sorozat megnézése. Vagy a fodrásznál töltött egy óra, amikor senki másra nem kell figyelnünk, csak élvezni, hogy velünk foglalkoznak. Fontos, hogy őszinték legyünk magunkhoz és meg tudjuk fogalmazni, hogy mi tölt fel minket. Ha ez megvan, akkor tudatosan be kell iktatni a mindennapjainkba. Higgyétek el, megéri.
Saját magunk után jön a társunk, akire ugyanúgy fontos, hogy minőségi időt szánjunk. Az esti "milyen volt a napod" nem elég. Kérjünk segítséget nagyszülőktől, rokonoktól, barátoktól, hogy egy héten egyszer legalább vigyázzanak a gyerekekre és el tudjatok menni kettesben valahova. Minden ér, ahol mindketten eltudtok lazulni és kikapcsolva, csak egymásra figyelni. Legyen ez egy séta, közös sport, vacsora vagy mozi.
Végül de nem utolsó sorban a gyerekeinknek is jár a minőségi idő. És itt is a minőségin van a hangsúly. Ha leülünk a gyerekekkel játszani, akkor tegyük félre a telefont, laptopot és tényleg csak rájuk figyeljünk. Érezzék, hogy ez róluk szól. Nem könnyű az embernek kikapcsolni az agyát és átállni gyerek üzemmódra.
Amikor önfeledten hasalunk a szőnyegen és tologatjuk a kis vonatot vagy boltosat játszunk és Dupló várat építünk. Pedig a gyerekeknek ezek jelentik a legtöbbet.
Otthon talán néha nehezebb ezt megtenni. Mert az ember agya folyton azon kattog, hogy milyen házimunka vár rá, a lelki (és fizikai) szemei előtt lebeg a koszos ruháktól túlcsorduló szennyes kosár vagy a mosdatlan edények a konyhában. Ha nem sikerül ezektől függetleníteni magunkat, akkor szervezzünk több kimozdulós programot. Menjünk kirándulni, állatkertbe vagy játszótérre/játszóházba.
A mai világban sok minden megvásárolható pénzért, de a minőségi az idő nem.
Szerző: Süttő Márta
tanár, mentálhigiénés szakember, pszichodráma vezető
- Budapestimami -
Korábbi cikkünk a témában ›› Töltsd fel a szeretettankot!
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
