Azt hiszem nem mondok újat, ha azt mondom: már nagyon régóta nem divat anyuval és apuval moziba járni. Most őszintén! Ki az, akinek 16-17 évesen minden vágya az, hogy a szoknyája szélén üljenek, miközben a barátaival bandázik, vagy éppen egy randit próbál legjobb tudása szerint lezavarni?
Gondoljunk csak bele: Bent ülsz a filmen, és pár sorral mögötted (már ha nem melletted kell helyet foglaljon) ül az anyukád vagy -ki tudja, melyik a rosszabb- apukád, és mint egy kedves kis őrangyal lesi a vírus legkisebb rezdüléseit. A vírusét, és nem a tiédet... Hát persze...
Na szóval: van az a helyzet, amikor életed első randiján vagy, és annyira izgulsz, hogy az ájulás szélén állsz. Melletted ül a kiszemelt, és csak az jár a fejetekben, hogy mikor kellene megfogni a másik kezét, vagy legalább csak hozzáérni. És akkor képzeld el, hogy mellettetek ott ül anyu meg apu, akiket hasonló gondolatok foglalkoztatnak, csak egymással kapcsolatban ( Persze mindezt csak abban a felállásban, ha apu és anyu egyedülállók- kérem, senki ne szedje le a fejemet!). Végülis milyen tuti már, hogy egy körben túlesel a bemutatkozáson, sőt, a randi után már ki is kérheted kedves szülőd véleményét, vagy éppen neked kell végig hallgatnod, hogy ő áradozik a kiszemelted felmenőjéről (nagyon bizarr esetben pont a kiszemeltedről- na jó, ez csak vicc!). Te meg csak néznél rá, hogy ez elméletileg a te randid volt, és valahogy mégis duplarandi lett belőle. A végén pedig meg kell barátkoznod a gondolattal, hogy lehet, nem egy pár lesztek, hanem mostohatesók. Igazán felemelő a gondolat, nem?
Emellett nem szabad elfelejteni, hogy lehet anyu és apu túl komolyan veszi a felvigyázó szerepét, és az egész film alatt érzed, amint a tekintete a hátadba szúródik. A barátaiddal vagy a randipartnereddel pedig ugyanez a helyzet. Milyen átkozottul kínos és kellemetlen már ez. Most pedig menjünk még messzebb. Anyu és apu dolgozik, nem ér rá, így ki maradt? Mama és papa (akiket talán ki lehet robbantani otthonról és hajlandóak elmenni veled moziba, talán nem), és akiknek a legfontosabb az egészben az lenne, hogy minél többet egyél. Ő lehet, bekészít egy hatfogásos menüt a kis tatyójába, és mint a világ legjobb őrangyala, mögüled adogatja a finomabbnál finomabb ínyecségeket, és végül a csoportos mozizásból egy kiadós piknik lesz. Vagy éppen történelemóra. Mosolyogva hallgatod végig papa és mama szerelmi történetét, a régi udvarlási szokásokat vagy a tisztes párválasztás etikai szabályait.
Most őszintén, milyen jó kis családi program ez! Összehoz a szüleiddel és a családoddal, sőt, a leendő anyóssal és apóssal is rögtön megismerkedsz. Két legyet egy csapásra. Csak az a baj, hogy ennek nem így kellene mennie, és közel sem egészséges ez a felállás. A barátokkal való találka és a randi szívét-lelkét veszi el ez, és az egész értelmetlenné válik. A magánéleted (ami tiniként lassan alakulóban van- vagy lenne) egy újabb részét rabolja el ez az intézkedés. Nem csak a szülőd szabadidejét táblázza be, de a te önfeledt pillanataidat is a haverokkal, és vagy te jársz rosszul, mert anyukád részéről nem lesz a válasz a kérdésre, hogy elmegy-e veled, vagy ő, mert igent mond, mert szeret, pedig lenne ezerszer jobb dolga is.
Én személy szerint nem sok logikát látok ebben. Talán arra jó egyedül, hogy így a moziknak nagyobb lesz a bevétele a hosszas leállás után, és könnyebben fog menni az újraindítás. Egyben biztos vagyok: sok-sok furcsa pillanatnak nézünk majd elébe, ha moziba akarunk menni. Tinik és szülők, készüljünk fel!
De kedves Szülők! Kérünk Benneteket, hogy csak finoman!
Hortolányi Kitti Kata
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
