A könyvek szerelmesei számtalan műfaj közül választhatnak, attól függően, hogy épp mire vágynak, azonban mindig van 1 vagy 2, ami közelebb áll az ember szívéhez. Akik fantáziára és egy kis varázslatra vágynak azok biztos értékelik a mágikus realizmus világát. Ennek a művészeti irányzatnak a lényege, hogy realista megjelenítésben varázslatos és mágikus elemek tűnnek fel, így néha az olvasó számára nehéz eldönteni a történetben, hogy mi valós és mi nem.
Úgy is lehet fogalmazni, hogy elmosódnak, esetleg megszűnnek azok a határok, amiken belül kiszámíthatóvá válik a történet és annak végkifejlete. A mindennapokra vonatkozó elképzelés és logika, legyen az egy utazás megtervezése, egy étel elkészítése lépésről lépésre, a sportfogadás online világa, egy átlagos nap élményei egyszerűen felértékelődnek és nem számítanak mérvadónak.
Akiket vonz ez a világ, esetleg most kaptak kedvet hozzá, azoknak érdemes lehet utánanézni Carlos Ruiz Zafón munkásságának.
A barcelonai születésű író 1964-ben látta meg a napvilágot és saját elmondása szerint a város nagyban hozzájárult, hogy fantáziában bővelkedő rejtélyes történetek írásába kezdjen.
Munkássága a regényeken kívül kiterjedt forgatókönyvek írására is, illetve napilapoknak is dolgozott.
Írói karrierjének kezdete a 90-es évek elejere tehető, amikor is ifjúsági prózával foglalkozott. Az Edebé irodalmi díjat megnyerő első regénye 1993-ban jelent meg A köd hercege címmel (El príncipe de la niebla). Ezt 3 másik, szintén ifjúsági regény követett, az Éjféli Palota (El palacio de la medianoche), A Szeptemberi fények (Las luces de septiembre) és a Marina (Marina). Bár ez a négy mű különböző történeteket dolgoz fel, egy dolog közös bennük: mindegyik történetben megjelenik valami megmagyarázhatatlan, amibe a főszereplő akarva akaratlanul belekeveredik, és egy olyan történet bontakozik ki előttünk, ami bővelkedik fantáziában, szinte hihetetlen csavarokban és rengeteg rejtélyben.
A 2000-es évekig kellett várni, amíg megjelent az első, immár felnőtteknek írt regénye, A szél árnyéka (La sombra del viento). Nem meglepő módon ez a könyv nagyon gyorsan a spanyol bestseller-listák élére került, amit a nemzetközi hírnév követett: több mint 40 nyelvre fordították le. A hatalmas sikert követően az író ezt a történetet folytatta és kibővítette, és ennek fényében jelent meg az Angyali játszma (El juego del ángel), A mennyország fogságában (El prisionero del cielo) majd végezetül a Lelkek labirintusa (El laberinto de los espíritus).
A kezdeti történet a 40-es évek Barcelonájába kalauzol el minket, ahol a főszereplőt, a tizenéves Daniel Semperet a könyvesbolt tulajdonos édesapja elvisz az elfeledett könyvek temetőjébe, ami nem más, mint egy titkos könyvtár, ahol ritka és betiltott könyveket őriznek. Daniel itt kapja meg A szél árnyéka című könyvet, aminek ő lesz a gyámja, az őrzője. Ahogy elkezdi olvasni, különös és megmagyarázhatatlan események kezdenek el történni Daniel körül és a könyvben szereplő karakterek mintha megelevenednének a valóságban is. Carlos Ruiz Zafón mesterien kalauzolja végig az olvasót mind a négy könyvön, anélkül, hogy beleunnánk vagy a történet ellaposodna.
Bár ennek az irodalmi műfajnak természetesen nem Carlos Ruiz Zafón az egyetlen képviselője – gondoljunk csak a következő nagy nevekre: többek között Gabriel García Márquez, Salman Rushdie, Jorge Amado, Jorge Luis Borges, Julio Cortazar, Chilean Isabel Allend –, azonban minden bizonnyal ő a legismertebb kortárs spanyol író. Utolsó könyve a City of Mist, ami még a 2020-ban bekövetkezett halála előtt jelent meg.