Jelenlegi hely

Mágikus realizmus: varázslat a sorok között

Az olvasás élményét és varázsát az alábbi idézet is jól illusztrálja: „Könyvtárban lenni jó: néha úgy érzi magát ott az ember, mint valami pályaudvaron, s ha egzotikus tájakról olvas, mintha vonat röpítené távoli partok felé.” (Umberto Eco)

A könyvek szerelmesei számtalan műfaj közül választhatnak, attól függően, hogy épp mire vágynak, azonban mindig van 1 vagy 2, ami közelebb áll az ember szívéhez. Akik fantáziára és egy kis varázslatra vágynak azok biztos értékelik a mágikus realizmus világát. Ennek a művészeti irányzatnak a lényege, hogy realista megjelenítésben varázslatos és mágikus elemek tűnnek fel, így néha az olvasó számára nehéz eldönteni a történetben, hogy mi valós és mi nem.
Úgy is lehet fogalmazni, hogy elmosódnak, esetleg megszűnnek azok a határok, amiken belül kiszámíthatóvá válik a történet és annak végkifejlete. A mindennapokra vonatkozó elképzelés és logika, legyen az egy utazás megtervezése, egy étel elkészítése lépésről lépésre, a sportfogadás online világa, egy átlagos nap élményei egyszerűen felértékelődnek és nem számítanak mérvadónak.

Akiket vonz ez a világ, esetleg most kaptak kedvet hozzá, azoknak érdemes lehet utánanézni Carlos Ruiz Zafón munkásságának.

A barcelonai születésű író 1964-ben látta meg a napvilágot és saját elmondása szerint a város nagyban hozzájárult, hogy fantáziában bővelkedő rejtélyes történetek írásába kezdjen.
Munkássága a regényeken kívül kiterjedt forgatókönyvek írására is, illetve napilapoknak is dolgozott.

Írói karrierjének kezdete a 90-es évek elejere tehető, amikor is ifjúsági prózával foglalkozott. Az Edebé irodalmi díjat megnyerő első regénye 1993-ban jelent meg A köd hercege címmel (El príncipe de la niebla). Ezt 3 másik, szintén ifjúsági regény követett, az Éjféli Palota (El palacio de la medianoche), A Szeptemberi fények (Las luces de septiembre) és a Marina (Marina). Bár ez a négy mű különböző történeteket dolgoz fel, egy dolog közös bennük: mindegyik történetben megjelenik valami megmagyarázhatatlan, amibe a főszereplő akarva akaratlanul belekeveredik, és egy olyan történet bontakozik ki előttünk, ami bővelkedik fantáziában, szinte hihetetlen csavarokban és rengeteg rejtélyben.

A 2000-es évekig kellett várni, amíg megjelent az első, immár felnőtteknek írt regénye, A szél árnyéka (La sombra del viento). Nem meglepő módon ez a könyv nagyon gyorsan a spanyol bestseller-listák élére került, amit a nemzetközi hírnév követett: több mint 40 nyelvre fordították le. A hatalmas sikert követően az író ezt a történetet folytatta és kibővítette, és ennek fényében jelent meg az Angyali játszma (El juego del ángel), A mennyország fogságában (El prisionero del cielo) majd végezetül a Lelkek labirintusa (El laberinto de los espíritus).

A kezdeti történet a 40-es évek Barcelonájába kalauzol el minket, ahol a főszereplőt, a tizenéves Daniel Semperet a könyvesbolt tulajdonos édesapja elvisz az elfeledett könyvek temetőjébe, ami nem más, mint egy titkos könyvtár, ahol ritka és betiltott könyveket őriznek. Daniel itt kapja meg A szél árnyéka című könyvet, aminek ő lesz a gyámja, az őrzője. Ahogy elkezdi olvasni, különös és megmagyarázhatatlan események kezdenek el történni Daniel körül és a könyvben szereplő karakterek mintha megelevenednének a valóságban is. Carlos Ruiz Zafón mesterien kalauzolja végig az olvasót mind a négy könyvön, anélkül, hogy beleunnánk vagy a történet ellaposodna.

Bár ennek az irodalmi műfajnak természetesen nem Carlos Ruiz Zafón az egyetlen képviselője – gondoljunk csak a következő nagy nevekre: többek között Gabriel García Márquez, Salman Rushdie, Jorge Amado, Jorge Luis Borges, Julio Cortazar, Chilean Isabel Allend –, azonban minden bizonnyal ő a legismertebb kortárs spanyol író. Utolsó könyve a City of Mist, ami még a 2020-ban bekövetkezett halála előtt jelent meg.

Az információk változhatnak, érdeklődj a megadott elérhetőségeken!
Pontatlanságot találtál? Itt jelezheted nekünk!

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Répa, szén, lyukas lábas… hóemberépítésre fel!

Répa, szén, lyukas lábas… hóemberépítésre fel!

Gondoltad volna, hogy a z éjszaka sötétjében is mosolygó, házainkat őrző hóembereknek saját ünnepük van? Ha nem, akkor ideje előkeresni a garázsba utolsó alkalommal elrejtett alkatrészeit, közeledik január 18-a, a hóemberek világnapja!
Ha elmúlik karácsony... avagy a szaloncukrok utóélete

Ha elmúlik karácsony... avagy a szaloncukrok utóélete

... már ha van nekik ;-) Nem tudom, ti hogy vagytok vele, évekkel ezelőttig azt gondoltam, hogy nincs az mennyiségű szaloncukor, ami nem fogy el decemberben. Általában a Mikulás nap táján vett első zacskók pár nap alatt elfogytak, a fára (vagy inkább csak alá) szánt szaloncukrokat el kellett dugni, hogy megérjék a fadíszítést. Mára változtak az étkezési szokásaink - kevesebb szaloncukrot veszek - és marad az ünnepek után is. Na, attól nem félek, hogy lejár a szavatosságuk, de elgondolkodtam azon, hogy milyen változatos módon lehet még őket felhasználni.
Öngondoskodás szülőként télen: mi fér bele reálisan?

Öngondoskodás szülőként télen: mi fér bele reálisan?

Télen sok szülő érzi úgy, hogy az öngondoskodás egy szép, de elérhetetlen fogalom. Mintha ez is még egy feladat lenne a listán, amit jó lenne kipipálni – de valahogy sosem jut rá idő, energia vagy tér. Pedig gyakran nem arról van szó, hogy nem törődünk magunkkal, hanem arról, hogy kevesebből próbálunk ugyanannyit adni. Ha télen azt érzed, hogy fáradtabb vagy, türelmetlenebb, és nehezebb magadra figyelni, az nem kudarc. Ez az időszak eleve többet vesz ki belőlünk, mint máskor.
Amikor az év eleje inkább megtart, mint indít

Amikor az év eleje inkább megtart, mint indít

Az év eleje sokaknál nem friss lendülettel indul, hanem csendesebb, nehezebb érzésekkel. Az ünnepek elmúltak, a hétköznapok visszatértek, kint korán sötétedik, és mintha belül is lassabban mozdulna minden. Családként ez gyakran még erősebben érződik: újraindul az ovi, az iskola, a munka, miközben az energiaszintünk nem igazán tart lépést a naptárral. Ha ilyenkor azt érzed, hogy az év eleje inkább nyomasztó, mint lelkesítő – fontos kimondani: nem vagy egyedül, és nem veled van a baj.
Ugrás az oldal tetejére