Jelenlegi hely

Drámai fotósorozat, ami megmutatja hogyan élünk egymás mellett, de nem együtt!

Nap mint nap arról beszélünk, hogy a mai fiatalok állandóan csak a kütyük világában élnek, és mi felnőttek, mi hogy élünk?  Mi el tudjuk még képzelni az életünket képernyő nélkül? AL Lapkovsky Disconnection Connection c. képsorozata az International Photography Awards 2018  kategórianyertes alkotásával egy valós tükröt tart a mai világról.

Megdöbbentő és szívszorító fotósorozatában kékes fényű, szellem embereket mutat meg, és a körülöttük élő magányos családtagokat, akik így élik a minden napjaikat.

A virtuális világba merülve, kikapcsolt valóságban

Al Lapkovsky művész szerint: egyes gyerekek átlagosan 7,5 órát töltenek a képernyők előtt minden nap. Bizony 7,5 órát.  Ez körülbelül annyi idő, mint amit a felnőttek naponta munkahelyükön vannak. A tizenévesek már napi 9 órát is eltöltenek csak a közösségi platformokon.

De nem meglepő módon egy átlagos ember is közel két órát (körülbelül 116 percet) tölt a közösségi médián minden nap, ami azt jelenti, hogy összesen öt évet és 4 hónapot életünk során. Jelenleg a közösségi médiában eltöltött teljes idő meghaladja az "étkezéshez és iváshoz, a szocializációhoz és a fodrásznál" töltött idő mennyiségét.

Az a felismerés ijesztő és sajnos nagyon valós is, hogy az átlagos ember több időt tölt jelenleg a közösségi oldalain, mint a barátaival és a családjával a való életben.

Olyan emberekkel beszélgetünk, akiket alig ismerünk, és olyanokkal nem beszélgetünk, akiket nagyon jól ismerünk. Közösségi oldalakon, csoportokban idegenek problémáját igyekszünk megoldani, de a saját családunkban lévő problémákról tudomást sem akarunk venni. Több száz barátunk van a közösségi oldalainkon, de a való életben mégis egyedül vagyunk. Félig átlátszóak vagyunk, elveszünk egy virtuális világban valahol a képernyő és a valós élet között.

Talán még nem késő felébrednünk, talán még nem késő magunkhoz térnünk…

 Jöjjenek AL Lapkovsky sokkolóan szívszorító képei:

Makai Marianna - Kecskemétimami

Al Lapkovsky blogja alapján

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Ha elmúlik karácsony... avagy a szaloncukrok utóélete

Ha elmúlik karácsony... avagy a szaloncukrok utóélete

... már ha van nekik ;-) Nem tudom, ti hogy vagytok vele, évekkel ezelőttig azt gondoltam, hogy nincs az mennyiségű szaloncukor, ami nem fogy el decemberben. Általában a Mikulás nap táján vett első zacskók pár nap alatt elfogytak, a fára (vagy inkább csak alá) szánt szaloncukrokat el kellett dugni, hogy megérjék a fadíszítést. Mára változtak az étkezési szokásaink - kevesebb szaloncukrot veszek - és marad az ünnepek után is. Na, attól nem félek, hogy lejár a szavatosságuk, de elgondolkodtam azon, hogy milyen változatos módon lehet még őket felhasználni.
Öngondoskodás szülőként télen: mi fér bele reálisan?

Öngondoskodás szülőként télen: mi fér bele reálisan?

Télen sok szülő érzi úgy, hogy az öngondoskodás egy szép, de elérhetetlen fogalom. Mintha ez is még egy feladat lenne a listán, amit jó lenne kipipálni – de valahogy sosem jut rá idő, energia vagy tér. Pedig gyakran nem arról van szó, hogy nem törődünk magunkkal, hanem arról, hogy kevesebből próbálunk ugyanannyit adni. Ha télen azt érzed, hogy fáradtabb vagy, türelmetlenebb, és nehezebb magadra figyelni, az nem kudarc. Ez az időszak eleve többet vesz ki belőlünk, mint máskor.
Amikor az év eleje inkább megtart, mint indít

Amikor az év eleje inkább megtart, mint indít

Az év eleje sokaknál nem friss lendülettel indul, hanem csendesebb, nehezebb érzésekkel. Az ünnepek elmúltak, a hétköznapok visszatértek, kint korán sötétedik, és mintha belül is lassabban mozdulna minden. Családként ez gyakran még erősebben érződik: újraindul az ovi, az iskola, a munka, miközben az energiaszintünk nem igazán tart lépést a naptárral. Ha ilyenkor azt érzed, hogy az év eleje inkább nyomasztó, mint lelkesítő – fontos kimondani: nem vagy egyedül, és nem veled van a baj.
2025 a masni éve

2025 a masni éve

Náluk minden karácsony ugyanúgy kezdődött. A doboz lekerült a polcról, előkerültek a régi díszek, a konyhát betöltötte a fahéj és a sütemény illata. Ugyanaz az abrosz, ugyanazok az ízek, ugyanazok a megszokott mozdulatok. Idén azonban anya megállt egy pillanatra.
Ugrás az oldal tetejére