Ma már természetes dolog, hogy a lányok járhatnak gimnáziumba, sőt bármilyen szakmai pályát választhatnak, a család mellett saját hivatásuk is lehet, de ez nem volt mindig így.
A 19. század végéig a nőkkel szembeni elvárás főleg az volt, ha megfelelnek a művelt háziasszonyi szerepnek, ehhez pedig elégnek tartották, ha elvégzik a polgári iskolát. A leánynevelő intézetben sem szerezhettek érettségit és csak 16 éves korukig tanulhattak a lányok, a gimnáziumokba csak fiúk járhattak.
Egy művelt asszony
Beniczky Hermin a Nógrád megyei Lázin született 1815-ben. Szüleit korán elveszítette, ezután nagyapja birtokára került, ahol a világtól elzártan nevelkedett. Képezte magát, saját akaratából tanult, érdekelte a kultúra, a földrajz, a történelem, a politika, az irodalom, a művészetek. A könyvtárban sokat olvasott, de csak idegen nyelvű műveket talált ott.
Veres Pálné, született Beniczky Hermin portréja
Amikor a nagynénje Pestre vitte, szégyellte, hogy nem tud rendesen magyarul (mivel a családban németül beszéltek), és órákat vett. Ekkor találkozott több közéleti emberrel, köztük Toldy Ferenccel. Hermin nemcsak irodalmi, de igen élénk politikai érdeklődést is mutatott.
A fővárosban ismerkedett meg Veres Pállal, Nógrád megye főjegyzőjével, akivel szerelmi házasságot kötött 1839-ben és Vanyarcon telepedett le. Negyvenhat évi házasságuk alatt egymás hű társai voltak. A vonyarci kúrián nagy társasági életet vittek. Régebbi barátaik mellett kapcsolatban voltak Madách Imrével, Kossuth Lajossal és családjával.
Emlékére 1906-ban márványszobrot állítottak, ami most a Veres Pálné u. 1. előtt lévő kis parkban látható (Fotó: oszk.hu)
1841-ben született lányuk, Szilárda, akinek otthoni nevelését ő irányította. Lányát maga tanította meg írni, olvasni, de tanárokat is felfogadott. Részt vett az órákon, miközben ő maga is sokat tanult.
Már akkor megfogalmazta pedagógiai alapelvét:
„Ne legyen örömötök a parancsolásban és megtiltásokban, hanem hagyjátok a gyereket szabadon cselekedni.”
Szilárda nevelése erősítette meg Veres Pálnéban a nők oktatásának, taníttatásának szervezett formában történő szükségességét. Ekkor fogalmazódott meg benne, hogy országos szinten javítani kellene a nők oktatásán, hiszen a lányok számára nem volt olyan iskola, mint a fiúknak, ahol megfelelő műveltségre tehetnének szert. 1855-ben anyja Pestre vitte Szilárdát, hogy megfelelő tanárok oktathassák.
Haladjunk!
Felső nőképző iskolát akartak nyitni, de ez nem volt olyan könnyű. Első lépésként röpiratot írt Felhívás a nőkhöz címmel, amelyben az iskolázás feltételeinek a mielőbbi megteremtését sürgette. A cikk a Hon nevű lapban jelent meg 1865. október 28-án, ezt a momentumot tekintik a magyarországi szervezett nőmozgalom nyitányának. A kevés reakció miatt újabb felhívást írt Buzdító szózat címmel.
Az egykori leányiskola fotója látható a róla elnevezett gimnázium földszintjén (a szerző felvétele)
Úgy gondolta, hogy csak széles körű összefogással lehet megteremteni a nők művelődésének, művelésének ügyét, ezért 1867-ben egy összejövetelt szervezett az általa ismert, szellemi dolgokkal is foglalkozó nőknek, ahol a nők képzésének ügyével foglalkozó egyesület megalapítását javasolta. Megnyitóbeszédében így fogalmazott:
„A társadalomban mai napig uralkodik azon előítélet, hogy a nőnek az alapos műveltség szükségtelen. Ezen előítéletet legyőzni volna fő feladatunk.”
1868-ban az Országos Nőképző Egyesület alakuló közgyűlésén őt választották elnöknek. Az egyesület jelszava a „Haladjunk!” lett. Céljuk a lányok, nők tanulásának támogatása volt.
Főtanoda lányoknak
1869. október 17-én, az akkori Ország úton (a mai Múzeum körúton) bérelt 2 szobában 14 lány részvételével indult el a felsőbb leányiskola, amely a szegényebb tanulók számára is nyitott volt. Fontosnak tartotta a műveltség és a tudományok mellett a kenyérkereső pályák ismereteinek elsajátíttatását.
A tantervet ő állította össze, a tantárgyakat óradíjas gimnáziumi tanárok tanították. A tanulók magyar, német, francia nyelvet és irodalmat, számtant, természetrajzot, lélektant, művészettörténetet, esztétikát tanultak, valamint könyvvitelt és kézimunkát is. Ez volt az első felekezet nélküli, ökumenikus iskola az országban.
Nőtt a tanulók száma, így bővíteni kellett az intézményt. Az 1870-es évek elején a felsőbb leányiskola már internátussal is rendelkezett, és megindult a négyosztályos alsóbb népiskolai, majd a polgári iskolai képzés is.
A Veres Pálné iskola elemista végzős növendékei Veres Pálné szobra előtt 1916-ban (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)
Megvásárolták hát a Zöldfa utcai telket, alapítványokból, sok rendezvényből, bálokból, tombolákból és kölcsönökből, és 1882-ben ünnepélyesen felavatták az új épületet, ahol már a 11 osztályterem mellett ének-, rajz- és tornaterem, valamint játszótér és korcsolyapálya is helyet kapott.
A budapesti Veres Pálné Gimnázium 1915-től ma is ugyanazon a helyen található, a Zöldfa utca nevét 1905-ben változtatták Veres Pálné utcára.
Az 1890-es évek elejére az Országos Nőképző Egyesület tanintézetében a felsőbb leányiskolai képzést négy évfolyamossá alakították át, amivel lehetővé vált a nevelőnői vagy tanítónői oklevél megszerzése.
„Amilyen a nő, olyan a család, és amilyen a család, olyan az egész társadalom”.
Az intézményben az első magyar orvosnő, Hugonnai Vilma is tanított - és néhány szülő megbotránkozására - szexuális felvilágosítást is tartott. Az iskola tanára volt 1905-től az első magyar könyvtárosnő, Czeke Marianne is.
A budapesti Veres Pálné Gimnázium aulája (a szerző felvétele)
Közben az iskola híre külföldön is gyorsan terjedt, sokan jöttek megnézni Németországból, Sziléziából, Franciaországból, majd vitték el jó hírét. Erzsébet királyné háromszor is meglátogatta az intézményt.
Az Országos Nőképző Egyesület fennállásának 25 éves jubileumát 1893. március 25-én ünnepelték meg: Veres Pálnénak az uralkodó koronás arany érdemkeresztet adományozott. Az ünnepségen személyesen megjelent a kultuszminiszter és a főpolgármester. Ennél magasabb kitüntetést nő abban a korban nem kaphatott.
"Minden nagy dolog, a még létre nem jött, lehetetlennek látszik azok előtt, kik nem éreznek magukban tehetséget nagy dolgokra."
Elnökasszonyaként hetvenhat éves koráig irányította a szervezetet, visszavonulásra egészségi állapota miatt kényszerült. Nyolcvanéves korában, 1895. szeptember 28-án halt meg Váchartyánban.
Sokat tett azért, hogy a nőnevelés kérdése társadalompolitikai, nemzeti üggyé vált. Már élte meg, de még abban az évben az egyetemek néhány fakultása megnyílt a nők előtt.
Források: mandarchiv.hu, nokert.hu, Wikipedia
Halász Kinga
- Budapestimami -
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
