Egy utolsó esély
"Tudom, hogy milyen az, amikor az életedet úgy éled, mint a cirkuszi tányérforgató mutatványos, aki feltesz egyszerre öt tányért a pálcáira, aztán pedig egyre hektikusabban rohangál, hogy mozgásban tartsa őket. Te éppen hány tányért forgatsz?"
A könyv azoknak szól, akik több évet töltöttek együtt, belefáradtak, kiüresedett a párkapcsolatuk, napjaikat felemészti a monoton rutin. Már nincsenek nagy elvárásaik, álmaik a házassággal kapcsolatban. "Ez már csak ilyen marad. Szeretnék jobbat, de megszoktam. Végül is nem rossz."
A szerző közvetlen hangvételű, izgalmas írásában nem szépíti a valóságot: terápiás gyakorlatából – és saját életéből – vett példákon keresztül bemutatja a kihívásokat és drámákat, mindezt könnyed humorral fűszerezve. Hitelessé teszi azoknak az embereknek a személyes vallomása, akik a párterápia alatt kijöttek a krízisből, és ma örömteli, teljes az életük.
Magunkra ismerhetünk néhány történetben és rájöhetünk, hogy nem vagyunk egyedül a problémánkkal. Útmutatót kapunk, hogy a középszerűt különlegessé, az átlagost kiválóvá varázsoljuk. Persze ez nem megy magától, hanem közös munkával, nézőpontváltással, új program futtatásával sikerülni fog.
A szeretet döntés kérdése
A szeretet elsősorban nem érzelem, hanem egy tudatos döntés és elköteleződés. Komoly kutatók, párterapeuták és a szakirodalom állítása mellett a szerző saját tapasztalata alapján is ezt vallja.
Szeretni valakit, az több, mint egy erős érzés - az döntés, ítélet és ígéret.
Az érzelmek irányításra szorulnak. Ha döntéseket hozunk, kitartunk mellettük, egy idő után az érzelmek újraszerveződnek, és beállnak a döntéseink mögé. A mindennapi életben gyakran akkor is megteszünk dolgokat, amikor az érzelmeink mást diktálnak de az eszünkre hallgatva tudjuk, hogy az a helyes.
Reggel korán kelünk, este tanulunk a gyerekkel vagy más feladatot végzünk otthon, pedig szívesebben pihennénk. Ha munkában, a tanulásban, a gyereknevelésben, a sportban, az étkezésben és már területeken a döntéseinknek elsőbbséget adunk az érzelmekkel szemben, akkor miért ne tennénk ugyanezt a házasságunkban is?
Ha belegondolunk, a legnagyobb teljesítményeink a kitartásunk, az önfegyelmünk eredményei, nem csupán az érzelmeinké. Miért csak akkor tennék valamit a társunkért, amíg érezzük a szikrát, a szenvedélyt? A szakértő azt javasolja, hogy hozzunk döntéseket, és kezdjünk el a döntéseink szerint cselekedni. Az érzelmek pedig később csatlakoznak hozzánk. Ha cselekvő szeretettel fordulunk társunk felé, akkor olyan légkört teremtünk, ami segíti a konfliktusok megoldását, a hibák elismerését, így a házasságunk esélyt kap a megújulásra.
A fű zöldebb lesz, ha locsolod
Ha az 1.0 verzió kiürült, ideje elengedni a régi mintát és megalapozni a 2.0 változatot. Nem a társat lecserélni, hanem ugyanazzal a társsal egy új program szerinti kapcsolatot megalapozni. Amikor megszületett a döntés, akkor ideje cselekedni. Az eredmény nem biztos, ahogy azonnal jön, de szerettetteljes tettek képesek kiváltani szeretetteli érzelmeket, amelyek előbb-utóbb megérintik a másik szívét. A társunk magatartása változni fog.
A házasság hasonlít a kertre: magától csak a gyomok nőnek.
A szerző figyelmeztet: Ha semmit sem teszel érte, a kapcsolatotok automatikusan a válás felé sodródik. Ne várd, hogy magától rendbe jöjjön! A boldog párokat a boldogtalanoktól heti 6 óra különbözteti meg, amikor odafigyelnek egymásra, belépnek a másik világába: a búcsúzás, találkozás módja, dicséret és elismerés, gyengédség, randiest, "hol is tartunk" beszélgetés. Minimális befektetés, de hatalmas változást hoz.
Beszélitek egymás nyelvét? A Chapman-féle szeretetnyelvek alkalmazása is bevált módszer.
Az ajtócsapkodáshoz nem kell ész
Vizsgálatok szerint a párok kétharmada három év után is ugyanarról vitatkozik, ráadásul ugyanolyan módon. Ha rájövünk arra, mi zajlik a felszín alatt, mik az igazi mozgatórugói a vitáinknak, és a társunk valódi kérdésére válaszolunk, akkor javulni fog a kapcsolatunk légköre.
A vita látszólag hétköznapi kérdésekről szól, - pl. Mikor szereled össze a szekrényt?, Mennyit költünk szórakozásra?, Hova menjünk nyaralni? -, lelkünk mélyén azonban azt szeretnénk tudni: Szeret még engem egyáltalán? Fontos vagyok neki?
Száz feletti pulzussal ne vitatkozzunk!
"Azok a párok dolgozzák fel sikeresen a traumájukat, akik szembenéznek a valósággal, vállalják a felelősség rájuk eső részét, feltárják azokat a működési mechanizmusokat, amelyek sebezhetővé tették a kapcsolatukat. Emellett újraépítik az egymáshoz való kötődésüket, új konfliktuskezelési mintákat sajátítanak el, új szokásokat és rituálékat alakítanak ki, és komoly döntéseket hoznak." – fogalmaz a szerző.
Ha megváltoztatjuk a hozzáállásunkat, a megrögzött sémákat, akkor generációkra meghatározhatjuk a családunk sorsát, mert így már olyan konstruktív viselkedési mintákat adhatunk tovább a gyerekeinknek, amelyek generációs családi átok helyett sok generációra kiható családi áldássá lehetnek.
Szerződés helyett szövetség
A szerződést a közös érdekek mentén kötjük, a szövetségünk alapja a közös értékek.
A szövetség annyiban más, mint a szerződés, hogy az akkor is érvényben marad, amikor éppen nem éri meg megtartani.
A szakember arra bátorít minket, hogy merjünk újrakezdeni. A kötet végén megszólaló párok példája is azt bizonyítja, hogy a reménytelennek tűnő helyzetben is létezik megoldás. A házasságunk első verzióját már jól ismerjük, de milyen legyen a 2.0? Hogyan szeretnénk leélni a következő 20-30 évet? Új szokások, magatartásformák, megfogalmazott értékek, apróságok, amire figyeljünk – mindezt együtt találjuk ki és írjuk le. Személyre szabott fogadalmunk új életünk első lépése lesz.
A könyvben feltett kérdések tükröt tartanak elénk: Mit szeretnénk, hogy a szomszédok meséljenek a családomról? Mit vinnénk magunkkal, ha egy lakatlan szigetre költöznénk? Miben lett a világ jobb hely attól, hogy mi találkoztunk?
Egy szép metaforával illusztrálja, hogy a sok sérülés és fájdalom után jobb és értékesebb lehet a házasságunk, mint az elején. A japán mesterek évszázados technikával állítják helyre az eltört kerámiát: a széttört darabokat aranytartalmú ragasztóval illesztik össze. A repedés mindig látszani fog, de arannyal lesz kitöltve. A sérülések megtörténtek, a forradásnyomok meglátszanak a lelketeken. De akik rátok néznek, a csúnya repedéseket látják rajtatok vagy az aranyszínű rajzolatot?
Halász Kinga
- Budapestimami -
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
