„Mosás, főzés, takarítás,
Kertészkedés, barkácsolás,
Kerék-, zár- és izzócsere,
Minden napra jut belőle.”
(Ismeretlen szerző versikéje)
A láthatatlan munka kifejezés leegyszerűsítve egy szürke hétköznapi fogalom, a háztartási munka blikkfangos változata. Minden olyan otthoni feladat ebbe a fogalomkörbe sorolható, amelyért nem jár fizetség, sőt, gyakran társadalmi elismerés sem. Bár az újszerű kifejezést kevesen ismerik, a tartalmát már annál többen. Elsősorban a nők. Láthatatlan munkát általában a családért szokás végezni. Ilyen a főzés, a mosás, a mosogatás, a takarítás, a vasalás, a bevásárlás, a gyermeknevelés, illetve – a férfiak megnyugtatására – a barkácsolás, a fűnyírás és a kertészkedés is.
Idén április 5-én, kedden van a láthatatlan munka világnapja, és Ön is részt vesz egy ezzel kapcsolatos hazai rendezvényen. Először is tisztázzuk, mit nevezünk láthatatlan munkának?
A láthatatlan munka nem egyszerűen a háztartási munka szinonimája, ennél többet takar. A kifejezés az angol „unpaid” kifejezés magyarításából ered, vagyis kifizetetlen munkáról beszélünk. Láthatatlan munka az, amit csak akkor veszünk észre, ha nincs elvégezve. Az eredeti, kanadai definíció szerint pedig olyan munka ez, amiért másnak kell fizetnünk, ha magunk nem végezzük el.
A Fiatal Családosok Klubja, illetve a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom gondolt egy merészet, és a láthatatlan munka napját az „Első láthatatlan munkaszüneti nappal” ünnepli, vagyis arra biztat mindenkit, hogy ezen a napon szusszanjon egyet. Erre a rendezvényre hívták meg Önt is. Pszichológusként milyen gondolatokat fogalmaz meg az eseményen?
Nagyon összetett témáról van szó. Nekünk, a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom tagjainak az a legfőbb célunk, hogy Magyarországon megszülessenek a kívánt gyermekek. Ugyanis kutatások bizonyítják, hogy a magyar családok több gyermeket szeretnének, mint amennyi megszületik. Ehhez kellene biztosítani a szükséges feltételeket, és nekem erről a témáról is ez jut eszembe. Hiszen a kisgyermekes családok nehéz helyzetben vannak. A mai családszerkezet olyan, hogy nincs nagycsalád körülöttük, vagyis nincsenek segítők: nagyszülők, nagynénik, nagybácsik, egyéb rokonok, akik átvállalhatnák a gyermekek megszületésével keletkező pluszmunka egy részét. Ráadásul ehhez társul egy olyan munkaerő-piaci helyzet, hogy a kisgyermekes családokban főleg a férfiak dolgoznak családfenntartóként, miközben a nők jellemzően kiesnek a munkaerőpiacról.
Ez tehát az alaphelyzet. Ilyenkor a nőkre hárul a monoton háztartási munka terhe, az apák pedig gyakran reggeltől estig a munkahelyükön dolgoznak. Fontos tehát, hogy ne ugrasszuk össze a feleket, ne az legyen a mondanivalónk, hogy elégedetlenek vagyunk a férfiakkal, akik nem végzik a háztartási munkát, hiszen ebben a felállásban valóban nagyon kevés férfinek van kapacitása arra, hogy a kellő mértékben részt vegyen az otthoni teendőkben.
A témáról szóló tanulmányok általában kimondják, hogy a láthatatlan munkások elsősorban hölgyek. Nem kell tehát mégis attól tartani, hogy egy ilyen világnap a nemek közti ellentétek felemlegetésére ad alkalmat? A feministák hangoztathatják, hogy lám-lám, a nők mennyire kizsákmányoltak, a férfiak pedig tromfolhatnak, hogy de hiszen helyt kell állni a kereső tevékenységben is, és különben is, ők is végeznek házimunkát…
Pontosan erről van szó, ebben az ügyben szeretnénk békét teremteni. Mindig azt hangsúlyozom, hogy a férfiak túlterheltségéért nem a nők felelősek, ami fordítva is igaz. Itt bonyolult rendszerekben kellene rendet teremteni. Mondok egy példát. Én vidéken élek, és körülnézve azt látom, hogy itt egy középréteghez tartozó család is nagyjából maga építi fel a családi házát, vagy legalábbis nagyon tevékenyen részt vesz az építkezésben. A szomszédom egy középvezetői beosztásban dolgozó úr, és most is, amikor kinézek az ablakon, azt látom, hogy éppen garázst épít. Szabadidejében teszi ezt mostanában, reggeltől estig. Azt akarom ezzel mondani, hogy a közép-európai helyzet jelentősen különbözik a nyugat-európaitól, hiszen például Németországban egy orvos többnyire nem festegeti a kerítését vasárnap délután, már csak presztízs okokból sem. Magyarországon viszont igen, és általánosságban jellemző a kisgyermekes magyar párokra, hogy mindkét szülő túlterhelt. Egyelőre tehát nincs recept a javulásra, de a párok közti feszültséget sem szabad ezzel a kérdéssel kiélezni.
Még szerencse, hogy hétköznapra esik ez a magyar innováció – a láthatatlan munkaszüneti nap –, mert a legtöbb magyar családban hétvégére esik a láthatatlan munka dandárja. Bajban lennének a háztartások, ha akkor lenne a világnapi láblógatás…
Érzékelem az iróniát a kérdésében. És igen, ez is magyar sajátosság. Nagyon sok olyan tevékenységet kell elvégeznünk itt, amelyet például Kanadában – ahonnan ez a mozgalom indult – szolgáltatásként megvásárolnak. Hiszen klasszikus észak-amerikai modell, hogy a háztartásokban ott van egy bébiszitter vagy egy bejárónő, aki jószerivel a családdal tölti az életét. Egy átlagos magyar családban azonban a szükséges háztartási munkákat csakugyan a szabadidőben végzik. Az lenne az optimális, ha a kisgyermekes anyukák a munkaerőpiacon maradhatnának, rugalmas munkaviszonyban, félállásban, miközben a férfiak is szabadulhatnának valamelyest a rájuk rótt kenyérkereső szerepből, és több időt tölthetnének otthon a mindennapokban. És akkor tényleg mindenki számára könnyebben szólhatna a hétvége a pihenésről.
Összegezve tehát, éppen erre kívánják felhívni a döntéshozók figyelmét a láthatatlan munkaszüneti nappal?
Így van. Üzenetünk az, hogy a kutatások szerint azért nem születik elegendő gyerek Magyarországon, mert a hölgyek többsége attól tart, hogy elveszíti a munkáját. Erre egyébként alapos okuk van, mert a tapasztalat is azt mutatja, hogy csakugyan kiesnek a munkaerőpiacról, és egyszer csak ebben a furcsa helyzetben találják magukat, hogy otthon tevékenykednek, miközben a férjüket alig látják. Valljuk be, ez nem egy szimpatikus modell. A második-harmadik gyerek megszületésekor pedig már negatív tapasztalat. Mégpedig olyan tapasztalat, amely a felmérések szerint a férfiakat is frusztrálja.
A láthatatlan munka napján tehát arra hívjuk fel a társadalom figyelmét, hogy értékelje a magyar családok erőfeszítéseit, hiszen hatalmas ellenértékű munkát végeznek otthon, amiért senki nem fizet.
A MUNKABÉR, A MUNKAERŐ ÁRA
Egy kutatás szerint a láthatatlan munka becsült értéke a GDP mintegy harmadára tehető. Hatalmas érték ez, amely jelentősen hozzájárul a gazdaság fenntartásához, a munkaerő megújulásához, a jövendő generációk felneveléséhez, illetve erősíti a generációk közötti együttműködést és szolidaritást.
Amerikai elemzők kiszámolták, hogy az otthon dolgozó anyukák számára havi több százezer forintnak megfelelő bevételt jelenthetne, ha piaci áron kiszámláznák az általuk végzett háztartási munkát. A kutatók abból indult ki, hogy egy háztartásbeli főz, bevásárol, takarít, mos, vasal, vigyáz a gyerekekre, illetve sofőrként is megállja a helyét, ha éppen arra van szükség. Vagyis egyszerre szakács, bejárónő, bébiszitter és sofőr, és mint ilyen, minden tevékenységéhez piaci bérezés rendelhető.
De magyar kutatók is foglalkoztak a témával. A háztartási termelés pénzértéke című tanulmányban Szép Katalin és Sik Endre kifejtik, hogy a háztartási termelés pénzértékének becslésekor két alapvető elméleti és mérési kérdést kell megoldani: a háztartási termelés volumenének mérését és ennek pénzbeni értékelését. Vizsgálatuk során a volument a háztartási termelésre fordított idővel becsülték. Egy óra munkaráfordítást két módon is értékeltek: annak helyettesítési költségével, valamint a munkát végző órabérével, vagyis az alternatív költségértékkel. Az ő adataik szerint is a kétkeresős háztartások teljes jövedelmének mintegy harmadát a háztartási termelés adja.
Tanulmányukban arra is rávilágítanak, hogy a kétkeresős háztartásokban a nők fizetésért ledolgozott munkaideje átlagosan 3–10 százalékkal marad el a férfiakétól, házimunkaidejük viszont több mint 200 százalékkal meghaladja azt. Így a nők összességében átlagosan 30 százalékkal hosszabb ideig dolgoznak, mint a férjeik. A kisgazdasággal rendelkező háztartásokban pedig mind a férj, mind pedig a feleség többet dolgozik, mint a kisgazdasággal nem rendelkező háztartásokban.
FIGYELEMFELHÍVÓ VILÁGNAP
A láthatatlan munka napjáról először Kanadában emlékeztek meg, és tűzték ki annak dátumát minden április első keddjére. Ezen a napon az a cél, hogy a társadalom jobban odafigyeljen azokra az emberekre, akik különösebb felhajtás nélkül végzik a dolgukat, és elismerje pótolhatatlan munkájukat.
Napjainkban Európa-szerte jellemzővé vált az a felfogás, amely szerint a GDP számításában is figyelembe kell venni a láthatatlan munkával létrehozott értékeket. Egyre erőteljesebb álláspont, hogy a köz javáért végzett, meg nem fizetett munka is bekerüljön a statisztikákba, és a társadalom ismerje el az ilyesfajta tevékenység erkölcsi és anyagi értékét. A végső cél az, hogy a „láthatatlan munkásokat” ne tekintsék inaktívnak, megszüntessék a sok országban őket érő diszkriminációt, megbecsüljék azokat, akik a háttérbe húzódva dolgoznak a családban és egyéb, a társadalmat átszövő közösségekben.
MAGYAR INNOVÁCIÓ
Idén a láthatatlan munka napja április ötödikére, keddre esik, amikor a Fiatal Családosok Klubja (FICSAK), valamint a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom közös eseményt szervez a világnap alkalmából. Egy kis csavarral nem egyszerűen a láthatatlan munkáról szól a rendezvényük, hanem láthatatlan munkaszüneti ünnepnapra buzdítják az érintetteket. Az „Első láthatatlan munkaszüneti napon” nemre és korra való tekintet nélkül arra szeretnék rávenni a láthatatlan munka hőseit, hogy kicsit felejtkezzenek meg a hétköznapi rutintevékenységekről, dőljenek hátra, és törődjenek végre azzal, amire általában a legkevesebb idejük jut: önmagukkal.
Forrás: csalad.hu
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges