Mi okoz számodra legnagyobb örömöt a gyermekeiddel kapcsolatban?
Látni, ahogy fejlődnek.
Egy közös gyermeket nevelünk, de a férjem előző házasságából is van két lurkó, akikkel sokat vagyunk együtt. A lányom 3 és fél éves, és még most is csak szájtátva bámulom, ahogy napról napra változik. Amiben az előző nap még esetlen volt, abban a következő nap már olyan gyakorlott, mintha ezzel a képességgel született volna. Öröm látni benne anyukámat, apukámat, a férjemet, az ő gyerekeit: a szokásaiban, amelyeket most alakít ki, és a mentalitásában, amit magával hozott a családi örökségéből. Szeretek vele beszélgetni - és örülök, amikor látom/hallom, hogy ez mennyire jól megy neki másokkal is. Szeretem nézni, amikor teljes odaadással játszik, és szeretem, amikor spontán módon puszit nyom a hasamra, amelyben a fiam növekszik. Korábban, amikor még csak magamnak éltem, azt hittem, hogy úgy teljes az életem. Ma már tudom, hogy család nélkül boldogtalan volnék.
Mi a legnehezebb számodra a gyermeknevelésben?
A szabályok betartatása, fegyelmezés.
Mindig kérdezem anyukámat, hogy milyen voltam kicsinek, mert a családi legendáriumban csak az engem méltató történetek maradtak fenn. És persze anyukám is csak a szépre emlékezik. :-) De amikor este fáradtan próbálom ágyba dugni a még mindig teljes kapacitással, magas hőfokon pörgő gyerkőcöm, és látom, hogy akármit is mondanék, az hatástalan, akkor végtelenül elkeseredek. Ez a fásultság a legrosszabb számomra a gyermeknevelésben. Szeretnék vicces maradni, vagy legalább is valahogy olyan módon elérni a célom, ami nem bántja meg őt és nem hoz ki engem a sodromból, s ami miatt nem emeli fel "érces hangját" a férjem, amitől mind megszeppenünk (és aminek hatására menetrendszerűen jön a sírás). De nem megy. És már előre ismerem az esti koreográfiát, és már előre elhatározom, hogy ma este másképp viselkedek, türelmes leszek, nagyvonalú, de közben tudom, hogy teljesen rossz úton járok. Nehéz megtalálni a hangot, és néha nehéz megtalálni önmagam a családi szerepben és a nevelés terén.
Miért szeretnél részt venni a szülői kommunikációs tréningen?
A férjem katonacsaládból származik, így abban hisz, hogy ha hangosan és parancsolóan követel valamit, az úgy is lesz. És meglepődik, amikor nem. Szeretném neki bebizonyítani, hogy rám nem azért hallgat jobban a lányunk, mert én vagyok az anyja, hanem azért, mert úgy tudok vele beszélni, hogy az automatikusan együttműködésre bírja. De a saját kreativitásom e téren "elkopott" az elmúlt időben. Szeretnék új módszereket megismerni, és azt a férjemnek is átadni, hogy ne a keserűség uralkodjék a családunkban a gyermeknevelés terén, hanem a jó érzés, hogy a velünk szembe jövő problémákat meg tudjuk oldani, mert van miből merítenünk. A férjemmel mindketten megoldáscentrikusak vagyunk, és szeretjük inkább élvezni az életet. :-)