1. Az iskola elérhető legyen. Értem ez alatt például a távolságot. Ha lehet, ne tegyük ki a gyermeket, de magunkat se hosszú utazgatásnak. Még autóval sem. A reggelek nagyon értékesek és sajnos túl rövidek ahhoz, hogy ezzel töltsük. Az elérhetőség azonban azt is jelenti, hogy tudjuk-e vállalni az adott iskolával járó terheket. Ha például valamilyen művészeti- vagy sportágat emelt szinten oktató iskolába vagy tagozatra készülünk, legyünk tisztában azzal, hogy ez milyen anyagi vagy más terheket jelent majd. Hosszú távra kell gondolkozni, ami nagyon nehéz, de a gyermek érdeke mindenképp azt kívánja, hogy lehetőség szerint az általános iskolát (vagy legalább az alsó tagozatot) egy helyen járja ki.
2. Meg kell nézni közelről az iskolát és nyílt órákat. Nagyon fontos a tanítónők személyisége, oktatási módszereik. De emberi tényezőről lévén szó, fél év alatt is sok változás történhet ezen a téren. Ezért is jó, ha tudatosítjuk: a gyermek nem csak azzal az 1-2 pedagógussal találkozik majd az iskolában. Szépen lassan majd megismeri a többi diákot és pedagógust - ami jó, hiszen tágul a látóköre, otthonosan fogja érezni magát az intézményben. Fontos, hogy a szülők is azonosulni tudjanak az iskolai környezettel. A gyermek a napja nagy részét ott fogja tölteni, a második otthona lesz az iskola. Jól nézzünk tehát körül az intézményben ilyen szempontból is.
3. Kérdezzünk! Ugyanis egyetlen iskola nem lehet jó mindenkinek. Sőt, a legjobb iskola sem jó mindenkinek. (Éppen ezért nem is tartom releváns információnak a játszótéri eszmecseréket.) Legtöbbször úgy alakul, hogy sokan szeretnek az adott intézménybe járni, a legtöbb szülő elégedett is, de az elégedetlenkedők valahogy mindig hangosabbak. Én magam is körüljártam, amikor a lányaim elsőbe mentek, hogy kik a tanító nénik, mit lehet tudni róluk. Bennem - pedagógusként is - volt bizonytalanság. Azt azonban tudtam, hogy bárkihez is kerülnek, az lesz számukra a legjobb. Azt tehetem, hogy támogatóan, partnerként kezelem a pedagógust és az iskolát, hiszen ők is a legjobbat szeretnék a gyerekemnek. Meggyőződésem, hogy minden pedagógus - még ha sokszor nem is úgy tűnik - azért van ott, ahol, mert szereti a munkáját, hivatásnak tekinti ezt a szép szakmát. Hallgassunk meg tehát minden véleményt, de nyitott szemmel járva magunk győződjünk meg a valóságról.
4. A szülők döntése legyen, milyen iskolába fogják járatni a gyermeket! Fontos tehát ellátogatni a kiválasztott iskolákba, körülnézni és érdeklődni. Menjünk is el, ahová csak érdemesnek tartjuk. Utána beszéljünk a gyermekünkkel a látottakról, hallottakról, tapasztaltakról, de mindvégig tartsuk szem előtt: nem a gyereknek kell dönteni, hanem nekünk.
Foto: Pixabay
+ 1. Egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy állami vagy alternatív iskolát, módszert válasszunk? Sajnos egyelőre nem túl sok úgynevezett alternatív iskola van, és ami van, nem biztos, hogy elérhető a család számára - mind fizikailag, mind anyagilag. Ezek ugyanis többnyire alapítványi keretek között működnek, így biztosan szükséges a szülőknek valamilyen hozzájárulást fizetni az oktatásért, ami iskolánként nagyon eltérő lehet. Érdemes ezért az olyan típusú állami iskolákat is megnézni, ahol egy - egy vagy éppen több elemet átvettek az alternatív iskolákból, ugyanis a legtöbb iskolában már alkalmazzák a kooperatív tanulási formákat, magas szinten differenciálnak, sőt a projektoktatás is előtérbe került az utóbbi években. Több iskola átvette például a Montessori módszer egyes részeit, de elérhetőek már tiszta alternatív pedagógiai módszerekkel dolgozó iskolák is. Ha ezek iránt érdeklődünk, akkor érdemes részletesebben tájékozódni, akár utána olvasni, mire számíthatunk. A Waldorf óvodáknak-iskoláknak például komoly szakirodalma van, de van lehetőség arra is, hogy közösségi oldalakon első kézből tájékozódjunk.
Kész recept nincs, hogy milyen iskola lesz a gyermekünk számára a legmegfelelőbb. Kérdezzünk, olvassunk, keressük a nyílt napokat, hiszen a lehető legjobb döntést szeretnénk meghozni.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
