Jelenlegi hely

A mi ünnepi visszatekintőnk

Ahány ház, annyi szokás - igaz ez az ünnepekre általánosságban is. Bemutatjuk, hogyan élték meg az ünnepeket az Imamik országszerte, és milyen ötleteket tudnak adni azoknak, akik jövőre másképp szeretnék. Ezzel a kis összeállítással kívánunk Nektek még egyszer boldog új évet! :)

A kérdések, amit ezúttal körüljártunk: mi okozott örömet/boldogságot, illetve gondot/kihívást (pl. várt/váratlan problémás helyzetek), mi volt a legnagyobb öröm/bánat, mit csinálnának másképp, kaptak segitséget a készülődésben, tudtak pihenni, kikapcsolódni, feltöltődni (egyedül, kettesben stb), mi van az újévi fogadalmakkal és hogyan tovább a hétköznapokban?


Ami örömet jelentett: ahogy a kisfiam bontogatta az ajándékait. Anyukám felajánlotta, hogy eljönne szilveszterkor, hogy el tudjunk menni bulizni. Ami még boldogságot, örömet okozott: első olyan karácsonyunk volt, mikor a kisfiammal együtt díszítettük a fát. Viktorka nagyon élvezte. Az égősor tetszett neki a legjobban, ahogy azt kapcsolgatta, és zenélt és villogott. Ami problémát jelentett: amikor meghozta a csomagszállító a nagy dobozt, ki kellett bontanunk, és így a keresztfiúnk karácsonyi ajándékát ki kellett bontanunk, illetve a Viktorkáét is. Így újabb ajándékot kellett beszerezni. Ami mégis jó volt: a kisfiam úgy örült a nagy sóderkeverő autójának, hogy azzal aludt, úgy, hogy átölelte. Mindenben van valami jó:)

Amit másképp csinálnék: elkezdeném korábban megrendelni az ajándékokat, és azokat korábban becsomagolnám. Nem halogatnám 23-án éjszakára. Pihenés: dec. 25-én és 26-án pihentünk. Mióta megszületett a kisfiam, mi már nem utazunk, mert az ország két végén laknak a családtagjaink. A sógornőmékhez mentünk át, ahol az egész család összegyűlt.

Volt újévi fogadalmam, melyet szeretnék betartani, hogy az egészségi állapotom javuljon. Orvosi utasítás: diéta, edzés és stresszmentes élet.:) A hétköznapok visszaállnak az eredeti kerékvágásba. Decemberben a kisfiam beteg volt, ezért kevesebbet foglalkoztunk a fejlesztésekkel. Szeretném folytatni az Ő fejlesztését, és az angolt tudásomat, szeretnék ovit keresni a kisfiamnak, ami megfelel az elvárásaimnak, és a kisfiamnak is tetszik. Ezt tartom a legnagyobb kihívásnak most. Valamint a Tatabányaimami oldal feltöltését. :) (Anna, Tatabányaimami)


Örömet jelentett, hogy karácsonyra mindennel időben elkészültem (az ajándékokat már évközben megterveztem és beszereztem, a karácsonyi sütiket időben és a gyerekekkel közösen megsütöttem), és az is, hogy mindenhárom gyerekem egészséges volt (én sajnos nem, mert most jött ki rajtam az egész évi fáradtság). A legnagyobb boldogságot az jelentette, hogy mindhárom gyerekem már akkora, hogy át tudta élni a karácsony misztériumát, és hogy a férjem két hétig otthon volt, és amikor én kidőltem, akkor a konyhában is derekasan helytallt - sokkal ügyesebben, mint en. :) Nekunk sem volt most utazás (aminek oka egyrészt az, hogy a korábbi országos és határon túli rokonlátogatást átütemeztük nyárra, az egyetlent, amelyet megtartottunk, azt pedig a fogadó felek elhalasztották január első napjaira, betegség miatt) - ennek először nem örültem, de utólag és összességében nagyon jó volt így, mert így volt esélyem valóban pihenni és helyrejönni. És persze nagyon jó volt sok olyasmit csinálni, amire máskor nem nagyon jut ido: társasozni, olvasni, filmeket nézni. A gyerekek mellett kikapcsolódásra nem sok idő jutott, de azért a heti egy estét kettesben sikerült most is megvalósitani: voltunk szinházban, vacsoráztunk kettesben és sétáltunk karácsonyi vásárban (ehhez én ragaszkodom minden évben :).

Amit másképp csinálnék: kevesebbet dolgoznék. Úgy terveztem, hogy egyáltalán nem fogok, de nem így alakult: extra hirlevelet kellett kiküldeni, extra FB játékot szervezni, extra írásokat összehozni, és az újévre sok mindennel előkészülni, hogy ne maradjon minden januárra. Jövőre már ez is könnyebb lesz, talán, hiszen ez volt az első év végém az Imamival. :) De nekem ettől függetlenül meg kell tanulnom "másnapra hagyni" dolgokat, és ne hajnalig fentmaradni minden nap, hogy "csak" befejezzem ezt meg azt. Ez az újevi fogadalmammal (kevesebb maximalizmus) is erősen összefügg, amit nemcsak azért nem lesz künnyű betartani, mert a természetemmel ellentétes, hanem mert annyira szeretem, amit Imamiként csinálok...:)

Ami pedig a hétköznapokba való visszatérést illeti: nem vágyom a reggeli koránkelésekre, a gyerekek délutáni különóráira való rohangászásra, az esti sietős fektetésekre, ugyanakkor két hét után már vágyom arra is, ami ezalatt elmaradt: a napi rendszeres mozgásra, a napi nyelvtanulásra, a napi pár óra gyerekek nélkuli "nyugodt" munkára. :) (Ildi, Budapestimami) 


Ez volt az első karácsonyunk az új otthonunkban, ahová az év elején költöztünk be. Vendégül láttuk az egész családot, közöttük a 88 éves Dédimamát is. Az ünnepek békességben teltek, minőségi időt töltöttünk együtt. A gyerekek segítettek a karácsonyfa díszítésben, a mézeskalács készítésben, de előtte a bevásárlásban és a takarításban is. A férjem pedig kiváló halászlét főzött! Amit másképp csinálnék: a karácsony előtti hetek rohanása, izgalma helyett inkább egész évben fogom gyűjteni a megfelelő ajándékokat és mindent előbb előkészítek, hogy több idő maradjon a lelki ráhangolódásra és töltekezésre. Az ünnepek alatt pedig kevesebbet kapcsolom be a számítógépet... (Kinga, Budapestimami)


Idén először sikerült megközelíteni azt a karácsonyt, amire gyerekkoromból emlékszem. Ez egy nagyon nagy kihívás és minden túlzás nélkül mondom, eddig fényévekre voltam tőle. Szégyen vagy nem, én éppen emiatt nem voltam nagy rajongója a karácsonynak. Sőt... Egyszerűen egy mission impossible feladatként tekintettem rá, és csak irigykedve gondoltam azokra, akik 24-én boldog, mosolygós családi képeket töltöttek fel a FB-ra, olyat, ahol láthatóan mindenki elégedett és kisimult. Mi (helyesebben én) ugyanis minden évben úgy estünk be a fa alá! December végére holtbiztos, hogy az összes maradék szabim elfogyott, így 23-án, és sokszor még 24-én délelőtt biztos, hogy dolgoztam. Az ajàndékok fele az utolsó héten még tuti nem volt meg, nemhogy fizikailag, de még ötlet szintjén se. A karácsonyi menü...hát, azt inkább hagyjuk. Tudnék képeket küldeni a "hogy terveztem" és ehhez képest " mi lett belőle" kategóriában. Egyszóval az egész egy óriási stressz volt és ennek köszönhetően borítékolhatóan minden évben minimum két óriás veszekedést is sikerült lenyomni a férjemmel, csakhogy ő se érezze magát annyira jól. Minden évben egy újévi fogadalmam volt: jövőre máshogy csinálom a karácsonyt! Soha nem sikerült!

Idén se lett tökéletes, de most először nem dolgoztam az ünnep előttinapokban (vagyis nem annyit), együtt volt a család, életünkben először még mézeskalácsot is sikerült sütnünk közösen. Nem lett szép, finom se, de elfogyott Mindenkivel találkoztunk, aki fontos, beleértve a barátokat is. Volt családi roadshow, lustálkodás, mozdulatlanra ettük magunkat naponta min. kétszer, társasoztunk, kártyáztunk. Semmi különös, csak lenni. Együtt. Talán emiatt is van az, hogy idén végre hiányérzetem sincs ünnepek után. Idén nincs fogadalmam, de tervem van. Mindenekelőtt megpróbálok mindenben a jóra fókuszálni. Tudom, ez közhely... csapból is ez folyik. De még soha nem próbáltam. Itt az ideje! :) (Lilla, Budapestimami)


Nálunk idén is nagyjából változatlan volt az ünnep menete. Először itthon, 23-án délelőtt díszítettük fel a fát közösen, majd átadtuk egymásnak az ajándékokat, hogy a legkisebbnek is legyen ideje kipróbálni mindent még a délutáni alvás előtt. Miután a család apraja-nagyja kibontotta, megnézte, kipróbálta, megkóstolta..., a kicsi aludni tért, én pedig lázas pakolásba kezdtem, hiszen este indultunk a szüleimhez. 24-én délelőtt náluk ismét karácsonyfa-díszítés, valamint cseppet sem előrelátó családtagokkal ajándék-beszerzés volt a program, közben főtt a halászlé, sercegett az olaj a rántott hal alatt. Összegyűlt papi, mami, szülők, gyerekek, nagybácsi és még a dédi is! Ebéd és ajándékozás után egészen estig dolgoztunk a legókon, társasoztunk, próbáltuk a ruhákat, nézegettük az új könyveket.

Másnap a legkisebb gyerkőcnek sikerült egy kis csokoládé-túladagolást elszenvednie, a kanapé mögött feltűnés nélkül elfogyasztott mennyiség kicsit soknak bizonyult. Így ő 26-án délután 3-kor ébredt... Egészen újév napjáig maradtunk a szüleimnél, alaposan kipihentük magunkat, hiszen ilyenkor a gyerekek a papát és a mamát boldogítják reggel, nem minket, így addig aludtunk, amíg jólesett. A jövőre nézve mindig elhatározom, hogy nem decemberben fogok rohangálni ajándékok után, hanem év közben, apránként, az ötleteket gondosan feljegyezve fogom őket beszerezni. Meglátjuk! (Szabina, Zalaimami)


Ami jól sikerült: december 4.-én beszereztem minden ajándékot egyszerre. Amit másképp csinálnék gyorsan be is csomagolnám mert arra nem gondoltam, hogy ha a nagylányom itthon van hogy fogom hogy Ő ne lássa...:( Karácsony előtti két napban két gyerekkel egyedül itthon reggeltől estig sütöttem-főztem, hogy három napig semmit ne kelljen csinálni. Mit ne mondjak, kicsit elfáradtam De boldog voltam, mert 24.-re szinte csak a karácsonyfa díszítés ajándékok kibontása és a gyerekekkel való új játékok felfedezése maradt.

Előző évekhez képest, mikor még munka volt (kereskedelem) sajnos még saját készítésű süti se nagyon volt az asztalon. Most azt is sikerült, édeset és sósat is. Most először voltam büszke magamra, mindenkinek megvolt a kedvenc étele, sütije, itala.:) Idén úgy döntöttünk: sehova nem megyünk, négyesben itthon ünnepeljük a szentestét, és együtt örülünk a gyerekekkel. Kicsit úgy éreztem magam, mint kiskoromban, amikor családdal beültünk a fa alá, és énekeltük a karácsonyi dalokat. Most a nagylányom énekelt. Jó volt látni, hogy mennyire készült egy dallal, amit nem is ismertem, és megtanított rá. :) (Évi, Szolnokimami)


Idén az ajándékokkal megcsúsztam, mert semmi ötletem nem volt, illetve ami volt, azt megsúgtam másoknak, így végül úgy jártam, hogy 24-én délelőtt még tanácstalanul kolbászoltam egy nagy áruházban. A fát is ekkor vettem meg. Fával megszenvedtünk: miután két órán át farigcsáltuk Patrikkal a szárát, hol sírógörcs, hol nevetés közepette, feladtuk és kreatívan egy cserépbe állítottuk a fát. Eldöntjük a színt és aszerint díszítünk mindent: fát, asztalt stb. Idén kék-ezüst lett a fa. Ilyenkor már napok óta karácsonyi zenét hallgatunk. Vacsora előtt kerül a fa alá az ajándék. Mindig jó érzés, ahogy örülnek az ajándéknak és az is, hogy lesik az én örömömet az ő apróságaik láttán. Vacsora után kidőlésig játék - mivel társasjáték mindig van, így leginkább az.

Persze mindig elgondolom, hogy jó lenne időben kitalálni, megtervezni és beszerezni az ajándékokat, de nem mindig sikerül. Tavaly pl. nagyon jól sikerült, sőt annyi mindent összegyűjtöttem, hogy eltettem mostanra. :) Nálunk nincs jövés-menés, aminek őszintén szólva nagyon örülök - ezek a napok a mieink. (Na, nem mintha az év többi napján nem így lenne. :)) Karácsony első napja a lustálkodásé, játszunk, pihenünk, filmet, mesét nézünk. Most karácsony másnapján teljesítmény túrázni mentünk, ami nagyon nagy élmény volt.

Két ünnep között nekünk most már tavaly óta verseny: sokáig nem bírjuk "tétlenül", otthon ülve :) A szilveszter jellemzően mindig nyűg volt. Gyerekek miatt volt pezsgő, sőt egyik évben még bemerészkedtem velük Pestre is egy órára csak megnézni a forgatagot, kifestettem az arcukat, trombita, de jellemzően nehéz volt fennmaradni és megvárni az éjfélt. Kaja jellemzően virsli szokott lenni és lencseleves vagy főzelék. Idén először nem itthon töltöttük a szilvesztert. Nagycsaládos erzsébet üdülésünk volt, s mivel nyáron már sehova nem sikerült foglalni (akkor csalódottan, most roppant jó érzésekkel teli) ezért maradt a téli szünet. 5 napot Siófokon voltunk és nagyon jól telt: minden volt, ami a szilveszterhez kell: készülődés, álarcok, szép ruha, ünnepi vacsi, tánc, móka, nevetés, jó hangulat, műsor, pezsgő, koccintás, éjfél után virsli, korhelyleves, malacsült... Ha lehetőségem lesz rá, jövőre is így mennénk el. Hétköznapokra visszaállni nagyon nehéz most....míg korábban szinte már vártuk - én biztosan - a téli szünet és az ünnepek végét... Most nem igen akartunk hazajönni. (Szandra, Veszprémimami)


Nézzük a sajátos és jó dolgokat:

1. Most már mondhatom, hogy kialakult és nagyon kedves szokás, hogy egy egyetemi barátnőmmel, akinek a gyermekei egyidősek az enyémmel és az ország két pontján lakunk, karácsony alkalmával csomagot küldünk egymás gyermekeinek.

2. Nálunk a széles család minden tagja kézzel készített ajándékot, friss, általunk készített házikolbászt kapott.

3. Mivel a karácsony három napja nem elég, hogy bejárjuk a családot, mi a fiúkkal 23-án ünnepelünk, teljes pompában. Igazából nagyon jó érzés, a külvilágot teljesen ki tudjuk zárni, valahogy ilyenkor kevésbé is zavarnak minket meg. Valamint nincs rajtunk az a feszültség, hogy mindennek tökéletesnek kell lennie, mert utána minden bezár, és megközelíthetetlen...

4. A két éves kisfiam imádja díszíteni a fát. Nagyon jól is csinálja. Nem titok, cikket is írtam róla, nálunk idén műfenyő állt. Nagyon meg vagyunk elégedve vele. Azt aztán díszíthette, se nem pergett, se nem szúrt, se eldőlni nem akart, ráadásul a műszaki beállítottságú gyerek imádta összeszerelni. Mondjuk minden dísz 90 cm magasan helyezkedett el, és erős vágyat érzett, hogy az egyforma díszek egy ágon közvetlenül egymás után következzenek. Amikor éjjel visszatettük ezeket, másnap estére újra összerendeződtek. :) Imádtuk, a mi fánk volt.

5. A menüt pedig úgy állítottam össze, hogy a legnehezebb dolgok a fagyasztóból készen kerültek ki, töltött káposzta, pörkölt, és ezeket dobtam fel friss levesekkel, salátákkal és süteményekkel. Így azért több időm maradt a fiúkkal lennem.

6. Az ünnep további része a férjem munkába állásának előkészítésével telt, nálunk most épp ő a GYEDről visszatérő.:) (Ági, Csabaimami)


Nagyon szeretem a karácsonyt és úgy általában az év utolsó két hetét. Együtt a kis- és nagy család, lelassítunk, én ilyenkor szoktam a jövő évi terveimet is szövögetni. Az idei azonban egy kicsit máshogy alakult. Eddig évekig éltük az egy gyerekesek nyugis életét, igyekeztem mindent elintézni a téli szünet előtt és a karácsony előtti napokban együtt sütögettünk, stb. Idén a másfél éves kis felfedezőnk teljesen felborította a programokat és a terveimet. Nem számítottam arra, hogy pont most tanulja meg kinyitni a gyerekzárat és mostantól semmi nincs biztonságban. Sokszor gondoltam a kettőnél több gyerekes ismerőseimre és az egyedül álló anyukákra, mikor úgy éreztem, hogy egyet haladunk előre és kb nyolcat hátra. Vajon hogy csinálják? Ha ők meg tudják csinálni, akkor én is - gondoltam. Hétfő estére végül összeállt minden (amit az előző péntekig be akartam fejezni).

Apának sajnos nem maradt szabadsága az év végére, de a reggeli bevásárlásokkal sokat segített az előkészületekben. Nagyon jól esett amikor a végén megjegyezte, hogy milyen ügyesen levezényeltem az egészet. Két dolgot csinálnék másképp, de csak akkor, ha még jövőre is megmarad a kisfiam zúzós hobbija: kevesebb sütit sütnék (finomak voltak és mind elfogyott, de teljesen felesleges ennyi) és egy fotót készítenék a fáról az első lehetséges pillanatban. Azért bízom benne, hogy jövőre nem kell rögtön átrendezni a díszeket, és a karácsonyfánk alsó része is olyan szép lesz végig, ahogy az Angyalka feldíszítette. (Timi, Fehérvárimami)


Ti hogyan éltétek meg az ünnepeket ? Osszátok meg velünk örömeiteket, és azt is, hogy jövőre mit szeretnétek másképp. Köszönjük! Az Imami csapata

 

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Hogy reagáld le, ha valaki az online térben provokál! - Így kezeld a beszólogatást!

Hogy reagáld le, ha valaki az online térben provokál téged! - Így kezeld a beszólogatást!

Posztolunk, csoportokban kommunikálunk, az online térben éljük az életünket, nem csak mi, hanem a gyerekeink is, és ha még most nem is mert még kicsi, akkor nemsokára, hidd el, ezt nem ússza meg senki…
Márton napi nosztalgia, avagy gyermekkorunk libái

Márton napi nosztalgia, avagy gyermekkorunk libái

Márton nap kapcsán jönnek a libalakomák. Jószerivel a 21. század embere a tányéron találkozik maximum libával. Ma már vidéken sincs divatja a lúdtartásnak. Te emlékszel az első emlékedre a libákkal kapcsolatban? Bevallom én egyáltalán nem, de ha visszagondolok, lehet, hogy a mesékben mondókákban találkoztam velük először.
7 őszi film, amit látnotok kell!

7 őszi film, amit látnotok kell!

Őszi hangulatú filmek közül rengeteg olyan akad, amelyek tökéletesen visszaadják az évszak borongós, melankolikus vagy épp varázslatos oldalát. Íme néhány ajánlás, amelyek garantáltan segítenek ráhangolódni az őszre.
10 tipp egy kedvessebb élethez

10 tipp egy kedvesebb élethez

A Kedvesség Világnapját (World Kindness Day) minden évben november 13-án ünneplik, és célja, hogy világszerte előmozdítsa a kedvességet és az emberek közötti megértést.
Ugrás az oldal tetejére