Én egy pécsi patikában dolgoztam a Léni előtt, és a főnökömet nem is igen ismerem személyesen, mivel egy országos patikalánc tulajdonosa.
Mint ilyen, nem hiszem, hogy nagyon megérintette volna a terhességem híre, hiszen az én szakmám tipikus női szakma, biztosan sokan szülnek az alkalmazottai közül „egyszerre”.Viszonylag korán, a 24. héten elmentem táppénzre a munkám jellege miatt. A másodikkal a tizennegyedik héten szóltam, hogy „még maradok egy körre”.
A közvetlen „kisfőnököm” (megbízott patikavezető) annyit mondott, hogy gondoltam, és, hogy különben sincs hely...
Ugyanis összesen rajta kívül ketten voltunk a patikában szakasszisztensek, így, amikor elmentem, felvettek valakit a helyemre. Én úgy tudom, ideiglenesen.
Azért ez elég rosszul hangzik: nincs hely... és hozzátette: „Nem tudom biztosra, de szerintem visszavett volna egy hónapra, hogy azután elküldjön. A munka törvénykönyve lehetővé teszi.” Örülök. Akkor most már soha sem fogok dolgozni? Ez aztán a gyermek-barát törvénykezés...
A hét végén húsvét, szép téli idővel, hideggel és hóval. Már nagyon várjuk a tavaszt, hogy a kicsivel több időre is kimozdulhassunk. Vásárolni most sem vásároltunk, a másodikra nem is igen fogunk költeni – hacsak nem mégis kislány...
Megörökli a bátyó cuccait, ruhákat, pelenkázót stb. csak egy jó pihenőszéket kell találnunk, olyat, amin el is éri a babus a játékokat (nem is olyan könnyű...).
Hajnal vagyok, 37. évemben járok. Jelenleg Hosszúhetényben élünk férjemmel és két gyermekünkkel, Benedekkel (7) és Emmával (1,5). Harmadik babánkat július vége körül várjuk. Pécsen szeretnék szülni. Mindhárom várandósságom tervezett volt és a természetes szülés híve vagyok. Az első babánál elkelt némi segítség, de bízom benne, hogy a harmadik baba világrahozatala is olyan jól sikerül, mint a másodiké. :)
Hű már túl vagyok az első trimeszteren, nahát!
Jól is vagyok, legalábbis gyomorügyileg. Az alvás még mindig nagyon jól jön délután Emmával, már, ha összejön és én is érkezem lefeküdni.
Nem kívánkozik, hogy a páromnak kell mennie megint dolgozni, kezdődik a szorgalmi időszak... Megint egyedül fektetni a gyerekeket, és megoldani az iskolába menés-jövést Benőnek.
Olyan nehéz reggel felkelteni, mindig nagyon rosszkedvű... Szomorúvá tesz.
(2013 február)
Viki vagyok, 32 éves pécsi kismama, második gyermekünket várjuk. Anna problémamentes terhesség után fogadott orvos nélkül, császármetszéssel született 2011 szeptemberében a budapesti Honvédkórházban.
A kis pöttöm még nem mutatta meg magát, remélem a 18.-heti ultrahangon kiderül, hogy fiú-e vagy lány :)
akónak.Magamnak persze csak olyanokat találtam, amit jó lesz, amikor majd megszültem és lefogytam, de nem lehet itt hagyni…
Ezért szeretem a turikat, mert ha mégsem hordom, akkor azon az áron akár el is adhatom, amin vettem és nem is bukok rajta.
JGergő kezd megbarátkozni a tesó gondolatával. Az oviban egyik pajtásának van egy 1-1,5 éves kisöccse és általában egyszerre érünk oda értük.
Elkezdte odaadni a játékait a kisfiúnak, hogy ne unatkozzon, amíg vár a testvérére.
Egyik nap mondta is: „Anya nekünk is ilyenünk lesz?” én erre csak annyit tudtam mondani, hogy igen kicsim hasonló, csak amikor megszületik még pici baba lesz, és nem tud majd ülni, játszani, de ilyen kék ruhába lesz J
(2013 március)
Zoltán vagyok, és nagyon szerencsés :) Van egy gyönyörű feleségem Anikó, és egy imádnivaló 1,5 éves kislányom, Sára. Most éppen a következő gyermekünket várjuk, aki remélhetőleg október végén érkezik majd. Olvasva a Pécsimami oldalát úgy döntöttem, hogy klaviatúrát ragadok és megírom egy kispapa szemszögéből is élményeinket eme utazásról.
Csillagok Háborognak, A Bonyodalom Visszavág…
Réges-régen, egy messzi-messzi kis pocakban egy rég halottnak hitt gonosz vírus éledezni kezd.
Ez még anyádat is meglepetésként éri, kinek a figyelmét a Sára Föderáció és Apa Köztársaság közötti politikai feszültség köti le.
Most az calici sötét oldala azzal fenyeget, hogy úrrá lesz a világosságon, és csupán egy jól bevált pár napos böjt állhat a remény és a végzet útjába az egész kis pocakban.
A Tatuin magzatvizes világán, távol Apa Köztársaság hatókörén, egy pocaklakó, aki egész nap keményen dolgozik, éjszakánként arról álmodik, hogy egészséges kisbaba lesz belőle és egy napon bejárja majd azokat a világokat, amelyekről eddig csupán a kintiek fülelése útján hallott...
A következő üzenetet fogta be ennek a kisbabónak az intergalaktikus rádiója:
Segítség, segítség… Itt Apa beszél…Anyádon kifogott egy csúnya nyavaja, és hatalmas háború dúl a pocakjában…
Az éjjeli sorsdöntő ütközetben Anyád 5 csata-sajtoskolbászt vesztett a WC és Kuka ellenében hol felváltva, hol egyszerre.
Jelentem Anya tábornok 2 napra kidőlt, csapataink szétszóródtak. Sára Föderáció jól van, támogatást nyújtott a bajba jutott ellenfélnek, Apa Köztársaság pedig tartja a frontot a házimunkában is!
(2013 április)
Úgy tűnik, nagyon elkiabáltam ezt a jól érzem magam a bőrömben dolgot. E hét vége fele úrrá lett rajtam egy hasmenéses-hányásos nyavalya, mely úgy ledöntött a lábamról, hogy egy napig fel sem tudtam kelni.
A WC-re úgy tántorogtam ki, jobbról-balról nekimentem a falnak. Szerencsére ez az egy nap a hétvégére esett, így férjem itthon volt velük, és tudott a Sárára vigyázni, mert különben nem tudom mi lett volna.
Nagyon megijedtem, mert mikor Sárával voltam terhes ugyanígy átestem egy ilyenen, csak akkor egy napig befektettek a kórházba és infúziót kaptam, mert fennállt a kiszáradás veszélye. Most nem szerettem volna ugyanezt átélni.
Tehát ettem a Normaflore-t, ittam sokat (már amennyi bennem maradt), és krumplit, rizzsel ettem csak. Szerencsére két nap elmúlott a rosszullét és kezdtem visszanyerni régi formámat.
(2013 április)
