Nevem Rebeka, egy gyönyörű másfél éves kisfiam van, szeptemberre várjuk második gyermekünket. Lénárd Pécsett született természetes úton, most is így szeretnénk. A terhesség könnyű volt (a melegtől eltekintve), és a lakásfelújításon is túl vagyunk már szerencsére...
A héten végre eljutottam választott dokimhoz, Léni is nála született, Dr. Koppán Miklósról van szó.
Egy ideje a Da Vinci magánklinikán rendel, ami annyiban érint kellemetlenül, hogy a rámpán fel kell másznom, és a tetején össze kell szednem magam, hogy rendezett arccal, elegánsan tudjak belépni (hogy ne látsszon rögtön, hogy busszal érkeztem...).
Nem nagyzolásból járok hozzá, bár nem a legolcsóbb, nagyon korrekt, és szakmailag felkészült, ami nekem nagyon fontos.
Korábban írtam, hogy crohn-beteg vagyok, ezzel a viszonylag ritka betegséggel pedig a legtöbb nem gasztrós doki nem tud mit kezdeni. Dr. Koppán egy tiszteletre méltó kivétel.
Ezúttal sem vizsgált „manuálisan”, hanem ultrahanggal nézte meg a picit, mindent végig mutogatott rajta. Tényleg fiú, minden tartozékát megmutatta egyértelműen.
És, mintha jógázna odabenn (már most az anyja hobbiját űzi!) először lótusz ülésbe helyezkedett, majd könnyedén „feldobta” a lábacskáit a feje fölé. Nagyon cuki.
Ilyenkor mindig napokra a hatása alá kerülök. El vagyok varázsolva. Az UH szerint minden rendben, a méhszáj is zárt, ami azért fontos, mivel még mindig szoptatom a nagy-kisfiamat.
Bevallom egyre szívesebben mondanék le erről az anyai örömről, fáradt is vagyok és Léni is nagyon ficereg és rugdos közben.
A doktor úr megkért látogassam meg a védőnőt, hogy ellenőrizze a vérnyomásom és a vizeletet. Szerencsére pont másnap fel is hívott, hogy kijönne megnézni minket valamikor. Nagyon kedves tőle, hogy házhoz jön.
Ami nem változott az előző várandósságom óta, hogy grammra ugyanannyit gyarapodok, mint annó. Most már látni a pocit, de sokan nem mernek rákérdezni, hátha csak felszedtem pár kilót. (Pedig egyértelműen terhespoci szerintem)
Ami elég vicces, hogy az emberek mosolyogva megjegyzik: látom jön a baba, mire én közlöm, hogy igen, a második. Erre nincs folytatás...
Régen jöttek a kéretlen tanácsok, a kedvencem az volt, hogy aludjak előre jó sokat. A másodiknál ezek értelmüket vesztik, hiszen már nem tudsz jó sokat aludni...Mi lesz a harmadiknál?
Hajnal vagyok, 37. évemben járok. Jelenleg Hosszúhetényben élünk férjemmel és két gyermekünkkel, Benedekkel (7) és Emmával (1,5). Most harmadik babánkat július vége körül várjuk. Pécsen szeretnék szülni. Mindhárom várandósságom tervezett volt és a természetes szülés híve vagyok. Az első babánál elkelt némi segítség, de bízom benne, hogy a harmadik baba világrahozatala is olyan jól sikerül, mint a másodiké. :)
Végül is vasárnap sikerült kiásatni magunkat, de így is gyalog indultunk el, hogy sógoromhoz csatlakozzunk a kölcsönautóba, mert a miénk persze elromlott korábban, a havazás miatt természetesen nem jutottunk el a szerelőig sem vele, a harmadikkal pedig nem tudtunk kijönni. Hazafelé már sima ügy volt végül.
Emmácskát mandulagyulladás, láz, orrdu
gulás, étvágytalanság, csúnya köhögés és sírós bújás jellemezte az elmúlt napokban, aztán fölváltotta sípolós-hörgős nehézlégzés… Éjszakázás, orrszívás, gyógyszertukmálás.Hát nem ment valami jól a dolog, pedig míg kisebb volt, mindent bevett fintor nélkül… Ami azt illeti ki is borított, hogy nem tudom beadni neki, hiszen akkor, hogyan segíthetnék neki, hogy jobban érezze magát?!
Én is átvettem tőle némi köhögést, orrfolyást és rekedtséget szolidaritásból…
Benőkém a hétvégét az unokatesóéknál töltötte vidáman, de lehet, hogy kinéz jövő hétre egy kis skarlát is.
Én ugyan nem voltam skarlátos, de azt mondta a gyermekorvosunk, meg azt is olvastam a neten, hogy a magzatra nem lehet veszélyes, felnőttkorban, pedig az immunrendszer amúgy is leküzdi, tehát ritka ez a fajta megbetegedés, de ha mégis, akkor antibiotikummal kezelhető. Hát mindenesetre elkerülném, ha lehet.
A bitang nagy szél a tetőt is megtépázta, azt is s.o.s. kell rendbe tetetni. Szóval akadt minden.
Viszont, hogy ne csak keseregjek, ma láttam kibújni az első kis paradicsom-palánta kezdeményt és ennek nagyon örülök, biztosan követi majd a többi is és nyárra lesz sok finom bio paradicsomom és reménykedem, hogy a paprika is követi. :)
Jövő héten jön majd ismét a Védőnő, el is felejtek reggel méretkezni, nem tudom mennyit híztunk most ketten együtt véve :). Most már láthatóan tud nagyokat mocorogni, tornázni, tegye is, hiszen az edzéstől lesz szép erős baba.
De szó mi szó, egy kicsit elhanyagoltam az Icipicivel való foglalkozást, most csak Emma miatt aggódtam nagyon, de lassan azért javulgat, és a többi dolog is majd megoldódik!
(2013 március)
Viki vagyok, 32 éves pécsi kismama, második gyermekünket várjuk. Anna problémamentes terhesség után fogadott orvos nélkül, császármetszéssel született 2011 szeptemberében a budapesti Honvédkórházban.
Mindemellett elkezdett égni a gyomrom A tejen kívül milyen természetes gyógymód van rá? Utána kell néznem…
Csak bújik, és teljesen el van ernyedve. Sajnos egész héten ilyen állapotban volt, az orvos is csak annyit mondott, hogy csillapítsuk a lázát, ha kell, szívjuk az orrát.
Jó volna tudni, hogy kisfiú vagy kislány lakik- e a pocakomban.
Lassan nevet is kellene keresgélnünk. Mikor Annát vártuk elég hamar kiderült, hogy kislány, így fiú nevek között nem is keresgéltünk és hamar megtaláltuk a nevét.
Ha kislány a pocaklakó, most is van pár név, ami tetszik mindkettőnknek, de mi van, ha kisfiú? Tanácstalan vagyok egyelőre és gyűjtöm az információkat.
Míg nem biztos nem állunk neki keresgélni, de azért ötletelünk.
(2013 március)
Antónia vagyok, 28 éves szentlőrinci kismama, harmadik gyermekemet várom. Gergő 4 éves, Berti 2 és fél és a férjem előző kapcsolatából született 11 éves Milán is gyakran van nálunk, így hamarosan 4 fiú fog körülvenni... Szigetváron fogok szülni és nem tartok attól, hogy mi lesz babázás után, hiszen otthon végezhető munkával visszavár a Pécsimami.
Hétfőn bementünk Pécsre a férjemmel csavarogni, ez olyan jól sikerült, hogy estére kellőképpen elfáradtam és megfájdult a hasam. Pontosabban fogalmazva a hasam alatt, de annyira fájt, hogy csak úgy tudtam este már felkelni, hogy oda kellett nyúlnom, hogy ne fájjon.
De ami fura volt, hogy úgy éreztem, a csontom fáj. Gondoltam biztos nagyon elfáradtam. Másnap reggel ugyanazzal a fájdalommal keltem, sőt néha a hasamban is éreztem egy egy szúró fájdalmat. Ez kellőképpen megijesztett ahhoz, hogy úgy döntöttem átmegyek Szigetvárra a nőgyógyászhoz, fel is hívtam előtte, és ő is azt javasolta, hogy menjek át megnéz.
Gyorsan elküldött egy vizelet, vérvételre, és megvizsgált. A vizsgálatnál azt mondta görcsölök, de várjuk meg a labor eredményt, és az alapján eldönti mi legyen. Egész gyorsan meg is lett az eredmény, és azt mondták genny van a vizeletembe… Ezért úgy döntött az orvosom, hogy menjek haza a táskámért és feküdjek be.
Amúgy sem jó kórházban lenni (és ez nem a szigetvári kórház hibája, mivel arról csak jót mondhatok), de így május 1-ei ünnepre, tudván, hogy a Gergő otthon mert úgy megcsípte a szúnyog a bokáját, hogy alig bír ráállni, ráadásul a Bertike is beteg, így otthon vannak mind a ketten.
Az orvos megkérdezte, hogy „szeretnék-e befeküdni”, persze mondtam, hogy nem, de igazából nem hiszem hogy komolyan gondolta a kérdést… Bevonultam szépen kedden a kórházba, elkezdtek visszatartó gyógyszereket adni, és természetesen két napig semmi nem történt ezen kívül, de erre számítottam, hogy május 1-én nem nagyon fognak vizsgálgatni.
Viszont nagyon örültem amikor kiderült, hogy van végre wifi is az osztályon, eddig mindig kellett kölcsön kérnünk egy mobil netet, ha befeküdtem, amit most nem is sikerült, ezért eléggé aggasztott, hogy milyen nehezen megy majd el a kórházban töltött idő.
Az egész nem nagyon ijesztett meg, mivel a fájdalmat leszámítva mind a két terhességnél átéltem ezeket… A visszatartó gyógyszereket is szedtem mindegyikkel, a vizeletemmel is volt gond a terhességek alatt, és még el is kezdtem kinyílni a félidőbe ami most még nem történt meg, tehát jobban vagyok mint eddig.
Csütörtökön végre csináltak egy uh.-ot, és megkérdezték, hogy tudom a nemét… Mondtam:
- „igen fiú, ugye?”
- „Persze ott a kukija, látja”
Én ugyan nem láttam, de elhiszem, hiszen eddig minden uh.-on megerősítették, hogy fiú lesz. Pénteken megismételték a vérvételt, és a vizelet vizsgálatot, és azt mondták ha jó az eredménye, akkor mehetek haza.
Aztán a déli vizitnél azt mondták még mindig nem jó az eredményem, viszont hazaengednek és a jövő héten csinálnak egy leoltást, hogy mi okozza a rossz eredményt.
Így szombaton végre hazaengedtek, és a sok pihenés levezetéseként elmentünk a fiúkkal Pécsre a tűzoltónapra, ahol ismét jó sokat sétálhattam és jól el tudtam fáradni végre… Persze mindent módjával.
(2013 május)
Zoltán vagyok, és nagyon szerencsés :) Van egy gyönyörű feleségem Anikó, és egy imádnivaló 1,5 éves kislányom, Sára. Most éppen a következő gyermekünket várjuk, aki remélhetőleg október végén érkezik majd. Olvasva a Pécsimami oldalát úgy döntöttem, hogy klaviatúrát ragadok és megírom egy kispapa szemszögéből is élményeinket eme utazásról.
Szia Porontyom!
Jupiiiiiiiii!!! :D
Végre dumcsizhattunk rendesen anyád pocakján keresztül :D Én kérdeztem, te meg lemorzéztad a választ. Tök jó… Alig várom már, hogy focizhassunk. Anyud pocakjára éppen rá fog férni két távirányító is, így azokat megrúgva le tudom centizni hétről hétre a távolságokat.
Aktívan elkezdtem megint énekelni neked az általam youtube műveltségnek aposztrofált gyerekdalaimat, természetesen saját szövegezéssel. Előre is bocsi, ha éppen ráismernél valami disney slágerre egy kis ganxta szöveggel :D Előbb-utóbb tuti kinyomok valami cédét is, elnézve a tévés celebeket, elfér mellettük még egy marha.
Jut eszembe… tényleg kva meleg lett… Ha annak idején nem adtam volna el a 750-es sporttúra motoromat, és nem ruháztam volna be egy klímába, még sajnálnál is :D Mondjuk az egészben az a legszörnyűbb, hogy Sára lányom nagyon kimenne a szabadba, de ezen a betonplaccon egy deka árnyék nincsen, és elviselhetőnek is reggel 7 előtt és este 8 után mondható a levegő. Szóval atom nyűg.
(2013 június)
Anikó vagyok, most várom második kisbabámat. Sára lányunk természetes úton született a Pécsi Szülészeti Klinikán, a párommal most is közösen és boldogan készülünk életünk nagy eseményére ugyanott, ugyanazzal az orvossal és szülésznővel.
E héten találkozóm van a dokimmal. Viszem neki az eredményeket, bár ő mindent lát a gépén.
Pénteken volt a találkozó, megvitattuk a jelenlegi dolgokat és a jövőbelieket, papírokat cseréltünk, megvizsgált, kaptam új adag Ca-Mg receptet, mert egy kissé meg is emelte a napi adagomat.
Minden a legnagyobb rendben, jól haladnak a dolgok, és boldog kismama vagyok
(2013 június)
