Veronika vagyok 33 éves kismama, Pécsett fogok szülni. Első gyermekünket várjuk, leánykánk lesz. Az elmúlt 10 évben diplomákat gyűjtöttem, ún. karriert építettem, és mostanra döntöttem el (párom nagy örömére) hogy, Édesanya szeretnék lenni, amit cseppet sem bánok.
A múlt heti méretekhez képest sokat nem gyarapodtam: a súlyom és a haskörméretem is maradt (64,7 kg; 93 cm). Megjelent a hasamon az ún. line nigra (festékanyag lerakódás) igaz igen halványan, de ott van. Először azt hittem a pizsama varrásának a lenyomata, de tévedtem.
Nőgyógyászom javaslatára a foghúzás mindenképp indokolt. Nem engedhető meg semmilyen gyulladásos góc az állapotosság alatt. Így a jövő héten búcsúzom két fogamtól…
(2013 március)
Barbara vagyok, 23 éves és ez az első várandósságom. A kisbabámat Szigetváron szeretném megszülni, a lehetőségekhez mérten természetes szüléssel. Egyszerre érzek félelmet és izgatottságot a közeledő esemény miatt. Mindezt biztosan pótolni fogja a kis manócska érkezése, akit az apukájával együtt már nagyon várunk!
Most tapossuk a 26. hetet.
Egyre nehezebben viselem az ülést, a fekvést és az állást is. Ahogy nő Borka, egyre nehezebb lesz a pocakom és a tartásom is rosszabbodik.
Lehet az időjárás is rátesz egy lapáttal és ilyenkor érzékenyebb vagyok… L Várom már a tartós jó időt!!!
Borka nagyon jól érzi magát, még mindig sokat mocorog és nagyon aranyos mikor valamelyik testrészét kidugja, hogy megsimogathassam.
Hétfőn kapott apától két plüss figurát. Hétvégén pedig szülinapi partira megyünk megint.
(2013 március)
Nevem Rebeka, egy gyönyörű másfél éves kisfiam van, szeptemberre várjuk második gyermekünket. Lénárd Pécsett született természetes úton, most is így szeretnénk. A terhesség könnyű volt (a melegtől eltekintve), és a lakásfelújításon is túl vagyunk már szerencsére...
Szombat éjjel indultunk útnak, a két család egy autóval. A gyerekek egész jól bírták az utazást, én a férjemet próbáltam ébren tartani a volánnál, a többiek pedig aludtak.
A lábam az utazás elején már jól bedagadt, most a terhesség kezdete óta először. Meg is lepődtem, utána pedig próbáltam felpolcolva tartani. Reggel korán érkeztünk a tengerpartra, korán el is foglalhattuk a lakókocsit a kempingben.
Nagyon jól esett újra látni a csodaszép kék tengert a hullámokkal és a sziklákkal. A mediterrán növényzettel együtt nekem már a látványa elég, hogy kikapcsolódjak. Ettől nekem már teljes is a nyaralás. A gyerekek sokat motoroztak – szomszédaink örömére már jó korán – egész nap a szabad levegőn futkároztak és nagyokat aludtak. A tengerparton mindig fújdogált a kellemes szellő és éjszakára jól lehűlt a levegő.
Léninél is nagy változások álltak be. Elkezdte igényelni az esti mesét (szeptemberben lesz két éves), sok képpel, kevés szöveggel, amolyan összebújósan. Ezzel együtt elmaradtak az esti szopik is. Az utóbbi időben amúgy is éreztem, hogy kifogyott a tej, már csak picit rácuppant aztán ennyi, annyira nem is kellett neki. Én ennek kimondottan örülök. Teljesen természetesen sikerült elválasztani, minden durva átmenet nélkül. Az összebújós elalvás pedig ugyanúgy megmaradt.
A nyaraláshoz mindent, amit tudtunk itthonról vittünk. Igazán költséghatékony módon sikerült mindent megoldanunk, még a kenyeret is magunknak sütöttük (ahogyan itthon is). A gyümölcsöt pedig a helyi piacon, helyi kofáktól vásároltuk.
Sajnos ez lett a vesztem, mert egyik délelőtt egy kiadós séta után jól belaktam fügéből, és kora délutánra rosszul is lettem. Egy igazi crohn-os rosszullétet produkáltam a régi idők emlékére... este felé már jött belőlem minden kifelé és görcsölni kezdett a gyomrom.
Még éjfél körül is nagy fájdalmaim voltak, és ekkor már aggódtam a pocaklakóm miatt, nehogy ő is kiszáradjon, vagy a görcsök beindítsák a koraszülést. Még itthon elintéztük az európai egészségkártyát – ingyen, egy pécsimamis hírlevél ajánlására, és ez most nagyon jól jött. Mentővel megjártam a trogiri ügyeletet, a spliti nőgyógyászatot, és a belgyógyászatot, ahol végül kaptam két liter infúziót.
A pici a pocimban végig ébren volt, adta a jeleket... Mindenhol nagyon kedvesek voltak, tudtak angolul, és próbáltak segíteni. Megvizsgáltak, a kártya miatt semmit sem kellett pluszban intézni, minden ingyen volt. Léni közben aludt a lakókocsiban, és csak reggel volt neki fura, hogy anyáért messze kell menni. Még két napig lábadoztam, de szerencsére nem árnyékolta be ez az élmény a nyaralást, és nem is lettek hosszú távú következményei. Igen, ezek a rosszullétek évekkel ezelőtt heti szinten jelen voltak az életemben, most viszont hála az odafigyelésnek már régóta nem volt egy ilyen epizód sem.
(2013 július)
Hajnal vagyok, 37. évemben járok. Jelenleg Hosszúhetényben élünk férjemmel és két gyermekünkkel, Benedekkel (7) és Emmával (1,5). Most harmadik babánkat július vége körül várjuk. Pécsen szeretnék szülni. Mindhárom várandósságom tervezett volt és a természetes szülés híve vagyok. Az első babánál elkelt némi segítség, de bízom benne, hogy a harmadik baba világrahozatala is olyan jól sikerül, mint a másodiké. :)
A férjem is korábban kellett elutazzon, így semmiképpen nem tudtam volna elvinni. Néha egy-egy mozdulatnál elakad a lélegzetem…
Viszont, Benci azóta is fölkel reggel és most, hogy már reggel is nagyon jó idő volt, a szomszéd srácokkal együtt gyalog indultak az iskolába, olyannyira, hogy ma reggel már negyed órával korábban készen volt, alig tudtam meggyőzni, hogy várjon meg, amíg odaadom neki a tornagatyóját… Szóval egy hét távlatból azt sejtem valami változott :) Micsoda nagy lépés! Majd szép lassan akkor van reményem, hogy más problémáink is megoldódnak!Így hátfájósan az alvás is nehezebb, de még mindig kényelmes. Olykor azon kapom magam, jó lenne hason feküdni, de ez ugye már nem megy. Sőt zoknit húzni is problémásabb…
Viszont már 10 kilóval vagyok súlyosabb a kezdetek óta (így már 57 vagyok), amivel továbbra is elégedett lehetek. Volt időm egy szoknyát is megvarrni magamnak két délutáni baba-pihenő alatt. És tervezem a továbbiakban folytatni a ruhatáram bővítését, az évekkel ezelőtt vásárolt anyagaimból.
Ha már vásárolni nem sikerül, de ez nekem kikapcsolódás. A kerttel is van dolog, már kibújtak a kis virágmagocskák, amiket elültettem, a paradicsomok is szépen fejlődnek, majd lassan kinti levegőhöz kell szoktatni őket. És vannak palánták, amiket majd a vásárból szerzek be, mert nem érkeztem elültetni időben itthon a magokat.
Igyekszünk nagyokat is sétálni Emmával, ez nekem is testmozgás, bár irigykedem, akiknek jut ideje rendes kismama tornára járni :( Első várandósságomat én is úgy töltöttem, hogy minden nap volt valami fix programom, úszás, kismama-torna, jóga… haj, de rég volt… pedig kell a fittség a szüléshez. Jó lenne, ha ezúttal nem húzódna meg a vállam a szorítástól, ahogy kapaszkodtam a férjembe. Hidegfrontra most is érzékeny maradt. Szóval ez lesz az új projekt: sportot beiktatni!
(2013 május)
Viki vagyok, 32 éves pécsi kismama, második gyermekünket várjuk. Anna problémamentes terhesség után fogadott orvos nélkül, császármetszéssel született 2011 szeptemberében a budapesti Honvédkórházban.
Hétvégén voltunk medvehagymát szedni. Nagyon jó volt kirándulni és sütkérezni a napsütésben.
Anna is élvezte és nekem is nagyon jól esett, mert nem csak medvehagymát szedtünk, hanem túráztunk is egy kicsit, összekötöttük a kellemeset a hasznossal.
Igaz, én nem hajladoztam, mert már nem esik jól. Persze, rétegesen öltöztünk és nem felejtettük el a kullancs és szúnyogriasztót sem.
Egy kis pumpás üvegben összekevertem vizet és néhány csepp cirtom-, eukaliptusz- és teafaolajat,
természetesen ezt is természetesenA héten rengeteg medvehagymát ettünk. Mi mást, hisz rengeteget szedtünk J Készült belőle mártás, főzelék, pogácsa, muffin és csak simán rá is szórtuk a vajaskenyérre. Nagyon finom!
Az első vérvétel után kb. 1 órát kellett várni, hogy megjöjjön az eredmény, mert ha magas az éhgyomri vércukor, akkor nem itatnak cukoroldatot. Az eredményem 5,4 lett. A cukoroldatot felhígítottam jó sok citromlével és így egész tűrhető volt.
Beszélgettem egy nővérrel és azt mondta, hogy annyi cukor van a pohárban, mintha megennék egy fél tortát. Grrrrrr!!! Ezt hallani is szörnyű! A 2 óra „várakozás” hamar elrepült. Sétáltam a rendelő környékén, élveztem a kellemesen melengető napsütést, benéztem egy-egy butikba, üzletbe. Az eredmény 6,2 lett.
Jövő héten megyek az orvoshoz és viszem a leleteket.
Én nem éreztem annyira vészesnek a dolgot. Tudtam nagy levegőt venni, nem zsibbadt a karom és a vérnyomásom is rendben volt. Az egész úgy egy órán át tartott, volt, hogy jobban lettem, majd ismét fájt.
Másnap felhívtam a védőnőt és azt mondta, hogy valószínűleg a hátamon feküdtem és a baba elnyomta a hasi eret és ez okozta a problémát. Azt mondta, hogy figyeljek arra hogyan fekszem, akár támasszam ki magamat, nehogy a hátamra forduljak. Megnyugodtam, hogy csak ennyi volt a gond.
(2013 április)
