Kismamanapló - 28. hét

A 28. héten kislányunk 96 cm-re növelte a hasam körméretét, becsült súlya kb.:1,1 kg. Én 65,8 kg-s lettem e héten.
 

Közérzetem, egészségem továbbra is jó, minden korábbi feladatomat a megszokottak szerint végzem.

Egyes szerveim (méh, vese, máj) fokozott vérigénye miatt, szívem több vért áramoltat a szervezetemben, ennek jeleit a mozgásom „lassulásában” figyeltem meg. Mivel világ életemben „sürgős és fontos” néha kapkodó típus vagyok, nehéz volt hozzászokni, hogy szaporábban veszem a levegőt.
 

A Rubint Réka féle terhestorna 3. részét végzem, a nehézségi fokozatot véleményezve, ennek a trimeszternek a gyakorlatai überelik az előző kettőt.

Itt főleg belső comb, hát, karizomra gyúrunk, és kézi súlyzókat használunk. A tornák alkalmával mindig viselem a hastartó pántot (Anita márkájú, a Vateráról szereztem be).
 

A székeléssel támadtak problémáim: olykor kimarad egy nap, néha pedig 2 alakalommal kis adagokban megyek a mosdóba. A probléma kiküszöbölhető, ha minden este vagy reggel kefirt vagy joghurtot eszem, vagy C-vitaminforrást (tabletta, vagy facsart gyümölcs formában).
 

Az esti mozizás kényelmesebb, ha ülök a kanapén és lábaim felrakom egy székre. Az éjjeli pisilés is csak akkor tör rám, ha este 20 óra után iszom.
 

A szájsebészeti gyökéreltávolítás után a héten szedték ki a varratokat, szépen gyógyul az ínyem.
 

Elmondható, hogy kislányunk akkor nagyon mozgékony, ha ülő munkát végzem.

Mikor sportolok, mozgok, nem aktivizálja magát. Azt hiszem születése után jön velem futni.

(2013 április)

Barbara vagyok, 23 éves vagyok és ez az első várandósságom. A kisbabámat Szigetváron szeretném megszülni a lehetőségekhez mérten természetes szüléssel. Egyszerre érzek félelmet és izgatottságot a közeledő esemény miatt. Mindezt biztosan pótolni fogja a kis manócska érkezése, akit az apukájával együtt már nagyon várunk!

 

Végre szabadlábon… A héten már nem dolgozok, így végre tudok koncentrálni a babára és magamra is.

A húsvét, akárcsak a többi ünnep hamar eltelt. Locsolók is voltak, így elhervadni már biztosan nem fogunk Borkával.

Csak ez az időjárás nem akar változni semmit.
 

A védőnéni is meglátogatott minket, hogy tájékoztasson a terhesség illetve a babázás alatti kifizetésekről, bérekről.

A héten megpróbáljuk elintézni az apasági nyilatkozat tételt is, mert Borka megszületése után, már macerás lenne és nem az apa nevét kapná.
 

Próbálom feltalálni magam, kötök, horgolok, varrok… Nagyon furcsa a dolgos hétköznapokból a pihentetőkbe kerülni.
 
(2013 április)

 

 Hajnal vagyok, 37. évemben járok. Jelenleg Hosszúhetényben élünk férjemmel és két gyermekünkkel, Benedekkel (7) és Emmával (1,5). Most harmadik babánkat július vége körül várjuk. Pécsen szeretnék szülni. Mindhárom várandósságom tervezett volt és a természetes szülés híve vagyok. Az első babánál elkelt némi segítség, de bízom benne, hogy a harmadik baba világrahozatala is olyan jól sikerül, mint a másodiké. :)
 

Az elmúlt napok komoly fáradtság-érzettel teltek. Fáj, húz a hasam, talán nem is pihenek eleget, de azért ezt nem kellene.

Semmihez sincs kedvem. De mégis muszáj elvégezni az itthoni munkákat és a kert is vár. Anyák napja alkalmából elmentem egy órácskára egy kis manikűrözésre.

Most élvezem, hogy nem kell vigyáznom erre a lakkozásra, mert strapabíró, ami nagyon előnyös.

Az iskolai anyák napján Bencikém gyönyörűen szavalt és nagyon aranyos kis műsort állított össze a Tanítónéni, de mondanom sem kell az elejét máris sírással kezdtem, de hátha egyszer olyan zenéket játszanak, meg hát amúgy is könnyen könnyekbe borulok, mint ezt már korábban egyszer említettem.

Emmácska is oda szeretett volna menni, meg nyüzsgött, de azért kezelhető volt szerencsére.

Itt voltak a Nagymamáék is, Bencike meghívta az ünnepségre, nagyon örültek neki.

Mostanában tud ám toporzékolni és sikítozni, ha valami nem úgy van, ahogy Őkisasszonysága szeretné, hogy legyen. Hát ezt is tanulni kell. Nekem is…
 
(2013 május)

 

Több ismerősöm és barátom, akiknek egy gyerekük van, kérdezik, hogy mennyiben más ez a várandósságom, mint az első. Érdekes kérdés, és míg nem kérdezték, én nem is gondolkodtam ezen.

Egészen más. Mikor Annát vártam, az első hat hónapban dolgoztam, így napközben nem nagyon volt időm rá koncentrálni, de mikor otthon voltam, övé volt a főszerep.

Minden nap olvastam valamit a várandóssággal kapcsolatban, néztem videót, képet, hogy mekkora és mit csinál egy baba a pocakban.

Mikor kezdett gömbölyödni a hasam, akkor az oviban is elmondtam a gyerekeknek, akik nagy érdeklődéssel figyeltek rám és persze onnantól napi szintem téma lett a pocaklakó.

Mikor már nem dolgoztam minden a baba körül forgott, terveztem a szobáját, sokat olvastam, hogy mi a teendő ha megérkezik és figyeltem a testi változásaimat.

Most nincs ennyi időm… A háztartás és a mindennapos tennivalók mellett Anna minden szabad pillanatomat kitölti.

Olvasni csak akkor tudok, mikor ő alszik, azaz napközben 1 órám van és este 9 után, de akkor inkább a páromra koncentrálok.

Persze ez nem azt jelenti, hogy nem figyelek a pocakomra. Dehogynem! Minden pillanatomat kitölti ő is, csak másképp.

A héten elvittük Annát gasztroenterológiára, mert a gyerekorvos azt gyanítja, hogy tejfehérje érzékeny. Már 6 hónapja tejfehérjementes diétát tartunk, de kiütései még mindig vannak.

Az orvos felvette az anamnézist, ránézett Anna kiütéseire, megnyomkodta a pocakját, majd azt mondta, hogy szerinte nem tejfehérje érzékeny és nem csinál más vizsgálatot. Ehhh!

Ez jó és rossz hír is egyben, mert ha nem a tejfehérje a ludas, akkor mi a baj?! Az orvos azt javasolta, hogy keressünk egy jó bőrgyógyászt.

(2013 május)
 

Kaptunk pár gyerekholmit, gyönyörű játszószőnyeget és alig használt minőségi játékokat a picinek, néhány cumit. Ezzel teljesen rámjött a fészekrakó ösztön – nem hittem volna, hogy a másodiknál is lesz ilyen. Izgatott lettem, rendezgetném a szobát stb. Azután belegondolok, hogy még csak a 28. hét, maradjak csak nyugton. Egyre többször képzelem el vajon milyenek lesznek a napjaink (és az éjszakák...) a kettővel. Tudom, hogy előre nem lehet a dolgokat „elrendezni”, azért mégis próbálok magamban egy keretet adni legalább az elkövetkező esti rutinnak. A kicsi majd úgyis alakítja természete szerint.
 

Vásárra készülünk, nincs megállás, befőzünk ezerrel. Tettünk el a kicsinek őszibarack-alma pépet, Lénárdnak pedig kajszi-alma pépet desszertnek. Az alma jól megszelídíti a kajszi savasságát. Nem mintha a lekvárt nem szeretné, de ez azért lágyabb, biztos vagyok a sikerében. És ha ősszel vagy télen is kedvünk szottyan egy kis fagyira, arra is kiváló lesz szósznak.
 

Egyetlen problémám ismét a kialvatlanság. Képtelen vagyok aludni, amint lefekszem beindul az agymenés, és nem is bírom leállítani. Egyszer biztosan felébredek folyó ügyeim miatt, és Léni is ébreszt éjszakánként néhányszor. Ettől napközben is kifacsart vagyok, eléggé türelmetlen. Valami lehetséges megoldáson gondolkozom, de igazából semmi kedvem beszedni bármiféle bogyókat, még homeopátiásakat sem. Norbi csak annyit mondott erre: „egyszer csak kidőlsz a fáradtságtól, és elalszol...” remek...már alig várom.