2020. április 11.
Sokat gondolkodtam az elmúlt napokban így a húsvét és a vásárlás kapcsán.
Itt, a Facebookon és ismerősöktől is csak azt hallom, csak azt látom, hogy hatalmas tömegek vannak a boltokban. Rengetegen indulnak útnak vásárolni. A nagyobb bevásárlóközpontok tele vannak emberekkel, akik többsége nem visel semmiféle védőfelszerelést.
Nagyon elkeserítőnek és bosszantónak tartom a dolgot.
Értem, hogy ünnep következik, de azt hiszem ebben a helyzetben nem vár senki locsolkodókat, rokonokat, barátokat. Legalábbis nagyon nem kéne!
Ahhoz, hogy a család - akik egy fedél alatt élnek - meg tudják ünnepelni a húsvétot nem szükséges hatalmas feneket keríteni.
Úgy voltam vele, hogy ha nem muszáj, nem kockáztatok és szó szerint abból főzök, amink van!
Én múlthét hétfőn voltam boltba, akkor vettem egy kötözött lapockát, ami tökéletes lesz a húsvéti asztalra. Tojásunk szerencsére van, amit megfőve díszíti majd az ünnepi asztalt.
Zöldséget sajnos nem tudtam olyat és annyit venni, hogy kitartson az ünnepre, így most azt nélkülözzük. - ez mondjuk, nagyon fog hiányozni nekem....
Kalácsot holnap délután majd sütök és sárga túrót is készítek.
Ez bőven kimeríti a mostani helyzetben az ünnepi menü kereteit.
Egyetlen gondolat bántott csak engemet - Petőfi után szabadon (ha már költészet napja) - a szokásos nyuszi-ajándék keresés.
Nálunk minden évben a “Nyuszi” apró csokitojásokat hagy a kertben a gyerekeknek. Ezt az éven is nagyon várják.
Csokitojás azonban nem volt otthon.
Így muszáj lesz kreatívnak lennem.
Zolnikból zokninyuszit készítettem, kekszgolyóból nyalókát, jégkockaformákból gumicukrot csináltam. Fonalból csibét alkottam.
Nem tudom, milyen lesz a fogadtatása a dolognak, de igyekszem majd izgi helyekre eldugni őket, hogy a keresés is plussz élmény legyen.
Az alkotási láz úgy látszik fertőző, mert a gyerekek is előálltak, hogy szívesen készítenének valamit.
Így mától a gyerekek keze munkáját dicsérő ajtódísz lóg a bejárati ajtónkon
2020. április 13.
Ez a húsvét kicsit más volt mint az eddigiek.
Most a család fiai nem indultak el locsolkodni és mi, lányok se vártuk a locsolkodókat.
Sokat gondolkodtam, milyen is legyen az idei.
Választhattam, hogy egy nap lesz a sok karantén-nap közül, vagy ahogy lehet, ünneppé tesszük.
Mikor rájöttem, hogy nem vettem semmi nyuszi-ajándékot, muszáj voltam nekiállni és készíteni valamit, hogy legyen mit megkeresniük, legyen minek örülni.
Tegnap este bedagasztottam a kalácsot, éjjel megfontam és hajnalban kisütöttem, hogy a reggeli asztalnál már ott illatozhasson.
A múltkor sütött kenyérből még volt egy jó fél kilónyi, így azzal nem kellett foglalkozni. Az ünnepi asztalra került még a múltkor vásárolt kötözött lapocka és néhány töltött tojás is.
Egyedül a zöldség hiányzott, de utolsó pillanatban eszembe jutott, hogy a kerti magaságyásomban van egy fej saláta - amit kb. 2 hónapja vettem gyökerestül az egyik áruházban.
A szomszéd néni küldött néhány szál tulipánt, így igazán ünnepire sikerült a reggeli.
Evés előtt azonban még meg kellett keresni a nyuszi által elrejtett ajándékokat.
Nagyon örültek a gyerekek a meglepetéseknek, de azt hiszem az egészben a keresés izgalma a legjobb.
A délelőtt nyugiban telt, a kedvező időnek hála, javarészt az udvaron.
Érdekes, hogy bár nem szóltam nekik külön, a nagyok (12, 8)mégis ünnepi ruhában voltak egész nap.
Este még egy családi húsvéti film is belefért a napba.
A következő hetekben (hónapokban?) igyekszem a saját tapasztalataimat, ötleteimet megosztani veletek, hogy mi hogyan éljük meg a be/elzártságot három gyerekkel.
Segítsünk egymásnak!
Szerző: Pál Veronika
- Miskolcimami -
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges