Jelenlegi hely

„Mindenki ért mindenhez.” - Interjú Szabó Lajossal a Magic Science foglalkozás vezetőjével fraktálról, sikerélményről, sztereotípiákról…

Teljes nevén Szabó Lajos Sebestyén a Művészeti Szakközépiskola Gimnázium tanára, zenei menedzsmentet tanít, egyéni zongoraleckéket is ad. Érdeklődési köre azonban kiterjed a természettudományos területre, végzett elektronikus zenei médiaművész. Érthető, hogy az elektronika és a matematika belejátszik a képbe. Ő tartja kedd délutánonként a Magic Science foglalkozásokat az American Cornerben. A mai „óra” után elsőként a foglalkozás jogosultságáról beszélt.

Játékos formában tanulnak a gyerekek, célunk kiegészíteni az iskolai tananyagot, azt színesebbé, „megfoghatóbbá tenni”, gyakorlatiasan. Egy 30 fős osztályban nincs erre lehetőség. Ráadásul manapság nem olyan egységes a diáktársadalom, mint régen, akár 20-50-100 évvel ezelőtt. Nagyon megváltoztak a társadalmi viszonyok: egzisztenciálisan, kulturálisan is. Ez is nehezíti a tanárok munkáját.

Mik a keretek? Mi ez a foglalkozás?

Itt az American Cornerben a Magic Science foglalkozásokon előre „betárazott” tudományos játékokkal foglalkozunk. Szakkörhöz hasonló keretek között: iskolán kívüli, nem kötelező foglalkozás ez. Az előre meghatározott anyag adott, de ezt, ha kellmegváltoztatom, az adott,  éppen érkező gyerekekre, csoportra. A tematika alapvetően öt pilléren nyugszik, ezek: matematika, fizika, kémia, informatika és művészetek. Következő alkalommal a téma a fraktálok lesznek, matematikai összefüggések, melyek a természetben és a művészetekben egyaránt megtalálhatóak. Sierpinski háromszögeket rajzolnak, jól átlátható fraktálfát. Azáltal, hogy a gyerek például Fibonacci-spirált szerkeszt, már magáévá is teszi az egészet.


Mindaz amit csinálsz, annak az Edutainment-hez (szórakoztatva tanítás – tanítva szórakozás) is sok köze van. Hogy határoznád meg, mennyire szórakoztató és mennyire tanító ez a foglalkozás?

Szándékaim szerint az 50-50% a jó arány. Természetesen ez a csoport aktuális összetételétől is függ. Az elméletet a kicsik egyáltalán nem tudják befogadni. Gyakran már az is sikerélmény, ha le tudjuk kötni 5-10 percre a figyelmüket. Mindez igen komoly kihívás. Ez a foglalkozás pont ezen segít: játszunk, tanulunk, fejlődünk egyszerre. Tanárként énmagam is.


Könnyű és nem könnyű, ha itt van a szülő a gyermekkel. Jól gondolom?

Nekem mindenképpen könnyebbség, mert itt projektek, gyakorlati „feladatok” vannak, amit addig csinálunk, amíg mindenki meg nem érti, el nem sajátítja az adott dolgot, ami bizony azzal jár, hogy jövök-megyek a gyerekek között, és leizzadok rendesen. Több helyen ez már úgy működik, hogy a nagyobb diákok besegítenek a tanárnak, az angolszász területen a tanárasszisztens dolog teljesen szokványos jelenség, mi ezt nem ismerjük Magyarországon. A gyerekek élvezik ezt a „munkaformát”, élvezik, amit itt csinálnak. Ezért jó, hogy itt vannak velünk a kísérő szülők is, főleg a kisebbekkel. Egyébként nem kötelező a szülőnek maradnia, de ők is nagyon tudják élvezni a feladatokat.

A választásnál a szülő kicsit látatlanban is dönt, kategorizál: a gyerekem művész, sportoló… Mégis ki a tipikusan célközönség? Aki már ezen az úton jár, vagy még egyáltalán nem mutat tudományos érdeklődést…

Teljesen mindegy. Tanulni vágyó, energikus, szabad kapacitással bíró gyerekeket várunk, akik még új dolgokkal ismerkednének. A diákok nagyon leterheltek, fáradtak. Iskolai időn túl inkább mozognak vagy valamiféle más tehetségfejlesztésre járnak. Ez érthető. De fontos, hogy leszögezzük, a tudományos játszóház egy keretfogalom, amibe sokféle közelítés belefér, ahogy mondtam, elmegyünk a művészetek irányába is. Egyébként ezt egy nagy problémának látom, hogy a közgondolkodásban a humán és a reál vonal teljesen szétválik. Gondoljunk arra, hogy egy festőművésznek vagy egy zenésznek illik értenie a matematikához. Művészet és tudomány egy bizonyos szinten összetalálkozik. Ezért nem jó elszeparálni a tevékenységeket: te a szavaláshoz értesz, te ne foglalkozz ezzel, vagy amazzal. Ez nem jó. A tudományok egymás mellettiségét, az átjárhatóságot kell aláhúzni, erről az oldalról kell közelíteni. A jövő alkalommal például feleségem, Hegedűs Alexandra itt a PTE MK-n végzett festőművész, pedagógus a színkeverést tudományos szemszögből is bemutatja. További témák még az áramkörök: a gyerekek különleges társasjátékok segítségével építik meg a különböző áramköröket, melyek előre legyártott, könnyen összeilleszthető blokkokba szerelt áramköri egységeket tartalmaznak, és ez óriási könnyebbség, mert nem kell forrasztani, csiszolni, fűrészelni, kalapálni stb. Másik téma a blokk alapú kódolás. Lényege, hogy nem kell parancssorokat begépelni, hanem jól átlátható vizuális felületen, előre összeillesztett modulokat kell összekapcsolni. Ez eleinte könnyebbség, mert a kódok begépelésénél túl nagy a hibalehetőség, ami miatt nem sikerülne az adott feladat végrehajtása. Így viszont a gyerek megérti a kódolás logikáját, megtanulja a nyelvezetet, és még sikerélménye is van. Az, hogy Star Wars-os vagy Minecraft-os vizuális felület van, ez csak segít felkelteni ill. lekötni a figyelmet. Miközben a gyerekek a figurákat mozgatják a programban, megtanuljuk, gyakoroljuk a kódolás alapjait. Az USA-ban több egyetem is fejleszt blokk alapú oktatási platformot, például az MIT.


Mik a tapasztalatok, kik jöttek eddig inkább? Fiúk vagy lányok?

Sajnos ez is tapasztalat: inkább fiúk. Kezdetben voltak lányok is. Ez a szín téma talán behúzza most őket is…Ez színtiszta sztereotípia, azaz előítéletesség. Mindenki ért mindenhez. Az egyetemen is megfigyelhető a folyamat, a feleségemmel beszélgettünk épp erről: a festők főként lányok, de az én szakomon (elektronikus zenei médiaművész szakirány) jó, ha egy-két hölgy volt. Sajnos. Egész kicsi korunktól belénk ültetik ezt a szerepköröket, még ma is. Volt egy ismerősöm, akinek a kislánya Avengers-figurákat gyűjtött, rajongott a történetért, de a boltban nem árulták a főhősnő figuráját, pedig ő az egyik főszereplő. Milyen dolog ez?

A továbbiakban mi várható még?

Nem szeretnénk lelőni a poént, szeretnénk meglepetést okozni a foglalkozásra jövő gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt.


Magic Science – Tudomány és technológia játékosan általános iskolásoknak
Amercian Corner – Zsolnay Negyedben
Minden kedden 17.00-17.45 között.
A részvétel díjmentes.
Információ, jelentkezés: pecs@americancorner.hu, 72/500-386

Az információk változhatnak, érdeklődj a megadott elérhetőségeken!
Pontatlanságot találtál? Itt jelezheted nekünk!

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Hogy kerüljük el a karácsonyi túlevést?

Hogy kerüljük el a karácsonyi túlevést?

Az ünnepi ételek és desszertek bősége sokunk számára kihívást jelent. Hogyan élvezhetjük ki az ünnepi asztal örömeit anélkül, hogy túlevésbe csúsznánk? Völgyesi Anett, funkcionális táplálkozási tanácsadó hasznos tippeket hozott nekünk, hogy meg tudjuk tartani a mértéket, miközben élvezhetjük is a finom falatokat.
Címlap Édesítsünk természetesen, cukor nélkül

Édesítsünk természetesen, cukor nélkül

A fogyókúrázóknak vagy friss életmódváltóknak gyakran éppen a cukor és az édes ízek hiányoznak a legjobban. Az ünnepi időszak közeledtével mindannyian szeretnénk valami finomsággal megörvendeztetni szeretteinket, miközben egyre többen keresünk egészségesebb alternatívákat. Hogyan lehet édességeinket és desszertjeinket természetes módon, cukor nélkül elkészíteni anélkül, hogy kompromisszumot kötnénk az ízélmény terén? Ehhez hozott Nektek most tippeket Völgyesi Anett, funkcionális táplálkozási tanácsadó, sportedző.
Aki kicsiben tervez, előbb-utóbb nagyban is fog: bakancslista a téli szünetre

Aki kicsiben tervez, előbb-utóbb nagyban is fog: bakancslista a téli szünetre

A bakancslista is egy élettervezési módszer, kicsit játékosabban, de tervezésre ösztönöz. Jó módszer a gyerekek és magunk előre tervezésre szoktatására.
Karácsonyi fényárban úszó csodaházak, avagy a legszebb karácsonyi kiránduló helyek

Karácsonyi fényárban úszó csodaházak, avagy a legszebb karácsonyi kirándulóhelyek

Karácsony gondolatán, nincs az a fényár, amitől besokallnék, még ha az egész ország egy csillogó villogó nagy meseházzá öltözne, én azt is gyönyörűnek látnám. Lassan a porták ünnepi kivilágításba borulnak, ám vannak, akik igazán kiemelkedő módon öltöztetik fel házaikat, és turistalátványossággá növik ki magukat kicsik és nagyok örömére egyaránt.
Ugrás az oldal tetejére