Bizonyosan mindenki került már olyan helyzetbe, hogy képtelen volt nemet mondani egy baráti kérésre vagy egy munkahelyi feladatra, amit aztán elvállalva nagyon kellemetlenül érezte magát – főleg, ha csak időrablásnak éreztük azt.
Ha amúgy is túlterheltek vagyunk, s még bele is megyünk egy olyan helyzetbe, amibe valójában nem szeretnénk, nagyon erőteljes belső feszültséget élhetünk át. Ilyenkor előfordulhat, hogy ezt követően őrlődünk és egyre feszültebbé válunk. Esetleg beletörődhetünk aktuálisan a helyzetbe, de ha gyakran elfojtjuk magunkban, pszichoszomatikus betegségeink is lehetnek.
Meg kell tanulnunk tehát NEM-et mondani!
A nemet mondásra nem úgy kell tekintenünk, hogy általa gátlástalan egoistákká válunk, hanem igenis szükségünk van bizonyos helyzetekben rá, hogy megvédjük saját magunkat. A lényegtelen információk, tevékenységek és munkák elkerülésével nagyon sok időt és kellemetlen érzést megspórolhatunk magunknak. Ez a módszer hasznos lehet a kiégés elleni harcunkban is, legyen szó munkahelyről vagy akár szülői szerepünkről.
Jó trükk erre az, ha minden (látszólag) felénk irányuló kérést, szándékot kis csomagként kezelünk, s arra gondolunk, hogy: „Egyáltalán nekünk címezték? Tényleg a mi dolgunk? A mi problémánk megoldani?” Mivel egy idegen csomagot sem bontanánk ki, ezért ezt is egy barátságos mosollyal visszaadhatjuk a feladónak.
Segíthet még az időkérés, ha nem adunk választ azonnal a hozzánk irányuló kérésre, később átgondolva könnyebben tudunk nemet mondani.
Az átkeretezés is megoldást jelenthet: ne a személyre, hanem magára a kérésre mondjunk nemet. Ha valaki egy közös programot szeretne velünk szervezni, hivatkozhatunk arra, hogy ez a program nem érdekel minket. Ebben az esetben jól tudjuk az asszertív kommunikáció eszközeit használni: ne egy egyszerű „Nem/nincs kedvem” válasszal intézzük el a dolgot, hanem kínáljunk fel helyette egy másik lehetőséget az illetőnek.
Egy másik lehetőség felkínálásának hatására a másik kevésbé fogja rosszul érezni magát. Ha például ismerősünk moziba szeretne hívni minket, de mi nem akarunk elmenni, mondhatjuk azt, hogy „ez a film nem éppen a kedvencem, nem szeretném megnézni most, viszont jövő héten egy másikra elmehetnénk együtt”. Ha elfogadjuk ezt saját magunkban, hogy valójában nem az adott személyre mondjuk a nem-et, nem őt utasítjuk el, hanem a kérést, akkor lelkiismeretünk számára is megkönnyítjük a dolgot, s nem fogjuk vádolni saját magunkat.
Miért teszünk meg olyan dolgokat, amit egyébként nem tennénk?
Robert Cialdini kutatásai során a fenti kérdésre kereste a magyarázatot, miközben terepmunkát folytatott, marketing továbbképzéseken vett részt, ügynöknek csapott fel különböző területeken, autót, biztosítást, műanyag edényeket is árult.
Hat általa „pszichológiai alapelvnek” elnevezett tényezőt talált, melyek arra ösztönöznek minket, hogy olyat tegyünk, amit egyébként nem, vagy kis meggyőződéssel tennénk: veszünk meg méregdrága edénykészleteteket, kötünk meg ésszerűtlen biztosításokat, megyünk bele a különböző ügynökök által kínált valójában előnytelen üzletekbe.
Ha megértjük ezeket az alapelveket, előre rögzített viselkedésmintáinkat, akkor jobban megérthetjük és bejósolhatjuk a társas folyamataink kimeneteleit.
- A kölcsönösség elvének alapja, hogy szeretjük visszaadni a szívességet. Ha megpróbálnak manipulálni minket, akkor gyakran ezt az alapelvet használják ki a környezetünkben levők.
- A következetesség elvében alapvető tényező, hogy mindenki szeret következetesnek látszani cselekedeteiben, viselkedésében. A manipulátor kezdetben elkötelezettséget kíván kiépíteni a másikban, aki a későbbiekben is következetesen hasonlóan fog cselekedni (pl: ugyanannál a biztosítónál fog biztosítást kötni).
- A társadalmi bizonyíték elve az utánzásos viselkedésre épül, az ember azt fogja tenni, amit a többieknél tapasztal. Hasznos tanács, hogy először vizsgáljuk meg az igazságtartalmát, hitelességét egy viselkedésmintának, mielőtt elkezdjük alkalmazni csak azért, mert a másik is ezt teszi.
- A vonzalom elve azt jelenti, amikor rokonszenv alapján hozunk döntést. Könnyebben igent mondunk annak, akit kedvelünk, ismerünk.
- A tekintély elve azon alapul, hogy engedelmeskedünk a vélt vagy valós tekintélynek, ezáltal kiszolgáltatottá téve saját magunkat. Figyelnünk kell, hogy az ezt alkalmazó emberek kommunikációjukkal milyen irányba akarják döntéseinket befolyásolni. Gyakran szakértőnek tűnnek fel, ezzel próbálnak manipulálni minket (pl: „Hölgyem, azt javaslom, hogy inkább ezt válassza, mert ez sokkal jobb széria!”).
- A hiány elve szerint nagyobb értéket tulajdonítunk annak, ami csak szűkösen áll rendelkezésünkre. Izgatottá válunk, s meggondolatlanul fogunk cselekedni.
Ahhoz, hogy elkerülhessük a csalásokat és mások manipulációját, tudatosnak kell lennünk.
Próbáljunk figyelni saját magunkra és a másik reakciójára is! A fenti alapelvek ismeretében könnyebbé válik felismernünk egy szituációban a manipuláló szándékot, ha pedig felismertük, könnyebben fogunk tudni védekezni is velük szemben.
Felhasznált irodalom:
Robert B. Cialdini. (1999). A befolyásolás lélektana. Budapest: Corvinus.
Oakwood, A. (2007). Mikor mondjunk nemet és hogyan – avagy út az önbecsüléshez. Budapest: Bagolyvár Könyvkiadó
Síklaki I. (1994). A meggyőzés pszichológiája. Budapest: Scientia Humana
Szerző: Teveliné Horváth Melinda
okleveles pszichológus, pedagógus, terápiás kutya felvezető, life coach
https://www.facebook.com/tevelinemelinda/
- KAPOSVÁRIMAMI -
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges