Igen, a bizalomról van szó, amely a pénzügyekben alapjáraton kulcsszó - még akkor is, ha a pénzügyi tanácsadóddal beszélgetsz, hiszen a pénzügyek még a tőzsdén is a bizalomról szólnak.
Miért lenne ez másképpen a szülő-gyerek kapcsolatban? Akkor nem csak hogy beszéltünk erről, hanem a mesterelme csoport tagjainak készítettem egy segédletet is, amelyben a bizalomépítésről és annak eszközeiről van szó, tehát ők már pontosan tudják azt is, hogy hogyan csinálják.
Ezt a részét. Mert ezen kívül még nagyon sok minden más is kell ahhoz, hogy a gyerek számára a pénzügyi intelligencia éppen olyan természetes része legyen a gondolkodásának, mint például a hagyományos IQ, amelyet elsősorban a suliban éleznek. (Bár ott sem minden részét... Erről érdemes elolvasni Vekerdy Tamás idevágó írásait.) Ami még kell ehhez, na, arról fog szólni az Imami olvasóknak szervezett, online tréning és összefoglalóan a mai írásom is.
AZ INGYENES, ONLINE, 5 ALKALMAS CSALÁDI PÉNZÜGYI TRÉNINGRE ITT TUDSZ JELENTKEZNI!
Én nem értek a pénzügyekhez...
Segítség, hogyan neveljek akkor pénzügyileg intelligens gyereket?
A bizalom kapcsán már felmerült ez a kérdés, a múlt heti cikkhez készített, letölthető segédanyagomban le is írtam erről a véleményemet. Hogy egyértelmű legyen, mire is vállalkoztál, és én mit adok, illetve mit várok a tréning résztvevőitől, most "kilopom" ide a segédanyagból azt a néhány mondatot, ami erről szól:
"Jön a kérdés hozzám is rendszeresen, hogy Hogyan tudnám én ezt megtanítani a gyerekemnek, amikor én sem értek a pénzügyekhez?”
A válaszom: nagyon jól. Sőt. Te a legjobban!
Miért? Mert én hiába mondanám el neki, mit hogyan és miért, ha:
- bennem nem bízik meg minden feltétel nélkül, mert engem nem ismer
- én nem ismerem a gyerekedet, hogy mit hogyan lehet neki a legjobban megtanítani – márpedig a saját gyerekedet nálad jobban senki nem ismeri,
- hazamegy, és otthon nem azt látja, amit én tanítottam neki?
Ez utóbbi talán a legfontosabb, amiért Te lehetsz a legjobb pénzügyi nevelője a saját gyerekednek.
Ha ugyanis lát valamit pl. nálam az egyik tréningen egyszer, aztán hazamegy, otthon meg esetleg a szöges ellentétét látja annak, amit én mondtam, de azt minden nap, akkor szerinted mi marad meg abból a gyerekben, amit én tanítani próbáltam? Nagy eséllyel semmi. Vagy ha mégis, akkor a két ellentétes tapasztalatból, tudásból csak egy zavaros katyvasz lesz a fejében.
Mit gondolsz, miért marad meg olyan kevés dolog a gyerekek fejében abból, amit a suliban tanítanak neki? Mire felnőnek, a tizedére sem emlékeznek annak az ismeretanyagnak, amit az általános és középiskolában elsajátítottak. És jelzem, ez alól az egyetemek, főiskolák sem kivételek, bár ott egy kicsivel jobba az arány, ott “csak” a tanultak kb. kétharmadát felejtik el a hallgatók a diploma megszerzését követő 10 éven belül.
Több más mellett a jó példa, vagyis a gyakorlati alkalmazhatóság megmutatásának hiánya okozza. Ezt kellene Neked nyújtanod – a pénzügyekben legalábbis mindenképpen.
Nem értek egyet azokkal a pénzügyi intelligenciát oktató gurukkal, akik azt állítják, hogy nem baj, ha Te nem értesz a pénzügyekhez, csak a gyereknek add meg az esélyt, hogy ő megtanulhassa. (Persze jó pénzért az adott gurunál.) Jó. Aztán hazamegy, és többet nem lesz rá lehetősége, hogy alkalmazza a megszerzett tudást, mert Ti máshogy csináljátok, mert nem tudjátok hogyan kell, tehát a gyereknek nem lesz támogatása, nem lesz gyakorló terepe.
És még egy dolog, ami miatt nem értek egyet ezzel: azért gondolom, hogy ez így übergáz, mert szülőként azon nyomban megbomlik az integritásod a gyereked szemében. Mondhatod Te, hogy jót akarsz neki, és azért tanulja meg ezt máshol, hogy legalább neki jobb legyen, mint Neked.
De onnantól minden egyes alkalommal kétségbe fogja vonni bármilyen őt érintő pénzügyi döntésedet – arra hivatkozva, hogy Te ezt úgysem tudod, hiszen Te magad mondtad, ő viszont mindent tud, mert ő legalább tanult róla. (Ilyenkor magamban tombolni tudnék, hogy valaki hogyan avatkozhat be ilyen felelőtlen módon a szülő-gyerek kapcsolatba, és hogyan adhat vitafelületet egy ilyen kijelentéssel.)"
Most már érted, miért akarom, hogy Te is tanulj!
Egyrészt azért, mert Neked is hasznodra válik, másrészt azért, mert a gyerek így is, úgy is Tőled tanul. Csak nem mindegy, hogy mit.
Miért fogjuk a tréningen olyan sokféle szemszögből tárgyalni a pénzügyi nevelést?
Mert van itt még három dolog, ami engem nem hagyott nyugodni a piacon már meglévő pénzügyi nevelési, illetve a közvetlenül a gyerekeket megcélzó pénzügyi oktató anyagok kapcsán.
Az egyik az, hogy szinte mindegyik
figyelmen kívül hagyja a gyerek életkori sajátosságait!
Mostanában látom csak, hogy talán kezd életkor szerint is szétbomlani a kínálat, de eddig ez nem így volt: egyentanácsokat kapott az is, akinek hatéves volt a gyereke, és az is, akinek 17.
Pedig egészen másféle képességekkel, készségekkel, műveltségi alapokkal rendelkezik a két gyerek. Az volt a válasz erre sokáig, hogy a gyerekek sokkal többre képesek, mint mi azt hisszük. Ez igaz. De biztos vagy benne, hogy egy hatévesnek a részvényekről kéne magyarázni? Vagy hogy a 17 évessel ugyanúgy tárgyalnál a zsebpénzéről, mint a nyolcévessel? Én kétlem. (Hidd el, próbáltam már mindkettőt, tudom, miről beszélek.)
Tudom, szívesen állítják ilyenkor elém példának azt a 8 éves kissrácot, aki az ingatlanbefektető apja helyett mért fel egy ingatlant, és tökéletesen meg tudta indokolni, hogy miért nem javasolta az apjának megvételre az adott épületet.
Ez pedig rögtön felveti a másik problémámat, hogy a ma a piacon kapható legtöbb oktató anyag
figyelmen kívül hagyja a magyar realitásokat!
Kétségtelen tény, a gyerekek sokkal tanulékonyabbak, még olyan, általunk bonyolultnak titulált témákban is, mint a pénzügyek, befektetések. De!
Ahhoz, hogy a fenti példában szereplő 8 éves kissrác idáig eljuthasson, kellett:
- egy apuka, aki igencsak penge a befektetésekben, pénzügyekben,
- egy gyerek, akinek rengeteg lehetősége volt apukát rendszeresen megfigyelni, mit és hogyan csinál,
- az érdeklődés a gyerek részéről.
Ha jobban belegondolsz, hány olyan átlagos magyar családot ismersz, ahol ezek a feltételek adottak? Ahol:
- van olyan szülő, aki ilyen szinten ért a pénzügyekhez, tehát tökéletes példa lehet a gyereknek? (Éppen az a baj, hogy nincs!)
- van annyi lehetősége a gyereknek, hogy a szülein lógjon munka közben is, és egyéb dolga sincs, mint hogy azt figyelje, apu/anyu hogyan köt üzletet? (Nálunk egy 8 éves gyereknek már egész napos program a suli, sőt még este, amikor hazaér, akkor is tanul...)
- kellő érdeklődés van a gyerekben a pénzügyek iránt? (Mondjuk, ez utóbbival lenne a legkisebb gond, mert ezt a legkönnyebb felkelteni a gyerekben, csak sokszor a szülőknek fogalmuk sincs róla, hogyan lehet egy 8 éves gyerek számára érdekessé tenni akár csak a zsebpénze beosztását is... Pedig talán érdemesebb ott kezdeni, mint rögtön az ingatlanokkal.)
És volt itt még egy bökkenő éppen a 8 éves ingatlanguru kapcsán... Vajon miért hivatkozik ugyanez a szakértő arra, hogy nem baj, ha a szülő nem ért a pénzügyekhez, elég azzal elintézni a dolgot, hogy a szülő jót akar, és legalább a gyereknek legyen jobb, mint neki volt alapon elküldi tréningre, tanfolyamra a gyerkőcöt? Amikor a 8 éves kissrác példájával meg éppen azt mutatta meg, hogy a szülő a legjobb tanára a gyerekének a pénzügyekben is?
És még egy dolog hiányzott nekem ebből az egészből: a játék.
Márpedig a játék az az eszköz, amely éppen az életkori sajátosságok alapján nagyon rugalmasan és jól alkalmazható eszköze a tanításnak. Mert a legtöbb játék életkori sajátosságok mentén felosztható. Vannak játékok, amelyeket a Te 17 éves gyereked nagy előszeretettel játszik, pl. a számítógépen, vagy akár a bonyolultabb szabályrendszerű kártyajátékokat, és amelyek eszébe sem jutottak mondjuk négyévesen, amikor sokkal szívesebben puzzle-özött, vagy barkochbázott (kitalálósozott).
Tudom, van már a piacon kifejezetten pénzügyi társasjáték – ami nagyon szuper, ha a gyereked már betöltötte a tizenkettőt. És addig mi van? Csak Te. A fantáziád, amire a játékokban hagyatkozhatsz, meg a példamutatásod, amihez viszont kell az is, hogy Te magad is tudd, miről beszélsz... (Ezért is építettük fel úgy a tréninget, hogy ne csak a pénzügyi nevelés, hanem a családi pénzügyek is helyet kaphassanak benne. Így Te is tudod Magad képezni, és lesz mivel jó példát mutatni a gyereknek is.)
Szóval hiányzott nekem a magyar valóságra alapozott oktatás, illetve az, hogy a gyerekre legyen optimalizálva a tanítása, ne pedig az oktató anyag elkészítőjére...
Ezért csináltam egy ilyen oktató rendszert... :)
Milyen is a tréning pénzügyi nevelési része?
Elleszünk vele, annyi szent, mert életkorok szerint fogunk haladni, méghozzá azon az elven, hogy mi van, ha az adott életkorban kezded a nulláról a pénzügyi nevelést, és mi van akkor, ha már az előző korcsoportban elsajátítható ismeretekre támaszkodhatsz, vagyis hogyan haladj tovább.
1. Honnan indulj egy ovissal? – talán meglepő lesz, amit mondok, de már egy ovisnak is elég sok mindent meg lehet tanítani, mert igen, a gyerekek sokkal többre képesek, mint ahogy azt mi szülők sokszor hisszük róluk. Éppen ezért legalább egy alkalommal foglalkozunk azzal, hogy mit és hogyan lehet megtanítani a gyereknek addig, amíg ki nem járja az ovit. Tehát nem csak ovis korosztálynak szól ez a blokk, hanem azoknak is, akiknek még csak tipegő korú gyerkőce van! (Igen, már nekik is lehet ezt-azt tanítani – igaz, nekik inkább még csak előkészítő jelleggel, semmint konkrét ismeretek átadásával.)
2. Honnan indulj/folytasd egy kisiskolással? – a fejlődéspszichológia világosan leírja, hogy mekkora különbség van képességek, készségek dolgában egy ötéves és egy már iskolába járó hétéves között. (Tudom, mert nekem is elég visszaemlékeznem arra, hogy a nyáron miket csinált, mi érdekelte a legkisebb gyerekemet, és mi érdekelte akkor, amikor még csak egy félévet járt suliba.) Ezt az ugrást nem lehet figyelmen kívül hagyni egy szülőnek sem. Másféleképpen gondolkodik már a gyerek, alsó tagozatban az elvont gondolkodás megerősödik, a tapasztalati tudásszerzés szerepe gyengül, bár még mindig az a leghatékonyabb módja a tanulásnak. Más lesz az érdeklődési köre is: amíg egy ovist inkább a közvetlen környezetének megismerése izgat, hiszen arról szerez minden nap tapasztalatot, a nagyovis-kisiskolás gyerekek (éppen az elvont gondolkodás erősödésével) egyre többet érdeklődnek átfogóbb témák iránt is. (Nekem nagy meglepetés volt, amikor nagyovisként a lányomban megnyilvánult az egzisztenciális intelligencia, és elkezdett életről, halálról, Istenről kérdezni.)
3. Honnan indulj/folytasd egy felsőssel? – ez az az életkor, amikor már egyre többször lesznek mindennapi pénzügyei is a gyereknek, tehát a személyes tapasztalatok szerepe megnő. Elkezd kamaszodni is, ami a függetlenedés egy újabb, viszont annál látványosabb állomása. Ennek bizony komoly hatása van a pénzügyekre is: ilyenkor alakul ki a gyerekekben az a nézet, hogy akinek pénze van, az független mindenkitől, azt csinál, amit akar. Ezért egy szülőnek nem árt ilyenkor észnél lennie, hiszen ilyenkor alakul ki, pontosabban véglegesedik a legtöbb gyereknél az a hiedelemrendszer (javarészt éppen a szülői parancsokból és tiltásokból), amely meghatározza a pénzhez való viszonyát. Különösen érzékeny kor ez, érdemes rá alaposan felkészülni.
4. Honnan indulj/folytasd egy középsulissal? – a szülők számára (is) érdekes időszak ez, a függetlenségi törekvések ebben a korban a legmarkánsabbak. Ezért is van a legtöbb vita – és NEM a pénz miatt. A pénzügyek ebben az életkorban könnyen a "függetlenségi harc" terepévé válhatnak, úgyhogy aki ilyenkor kezdi el a pénzügyi nevelést, az készüljön fel egy kemény menetre. Nem reménytelen az eset még ekkor sem, sőt most már meglesz a kellő érdeklődés is (éppen az anyagilag is elérni vágyott függetlenség okán), hogy tanuljon. A dolog akkor totálproblémás, ha alapból gáz a szülő-gyerek kapcsolatotok. Akkor biztos, hogy hiába magyarázol, amíg rendbe nem teszitek közös dolgaitokat – és itt nem a pénzügyekre gondolok...
És hogy ne maradj feladat nélkül...
Feladat:
Fontos tudni, hogy pontosan honnan indulsz, ezért gondold végig, hogy:
- most milyen példát mutatsz a gyerekednek,
- mit hogyan csinálsz a pénzügyekben,
- és ebből mi az, amit már megtanult a gyerek,
- mi az, amit mindenképpen másképp szeretnél, hogy megtanuljon, mint ahogy most van Nálatok,
- hogyan működik a családi pénzügyi rendszeretek,
- ki hozza a döntéseket és mi ennek az alapja,
- kellene-e ezen változtatni,
- tanítottál-e már bármit is a gyereknek tudatosan a pénzügyekről, vagy csak amit magától ellesett,
- netán tabu-e Nálatok otthon a pénz, mint beszédtéma...
- és az sem hátrány, ha a gyereket is megkérdezed, hogy érdekli-e az, hogy megtanulhatja azt, hogy biztos háttere legyen, és hogyan szeretné ezt megtanulni? (Veled, mástól, önállóan, mert valamit ki akar próbálni, Te elég érdekes vagy-e neki, amikor ez a téma stb.).
Ha ezt leírod, akkor azt őrizd meg, és legyen előtted, amikor a tréningen tanulsz tőlem.
Könnyen előfordulhat, hogy ennek a listának kapcsán fognak majd kérdéseid felmerülni, amiket a tréningen fel is tehetsz majd nekem.
És még valami... Majdnem 30(!) különféle készség, képesség, személyiségjegy, tulajdonság van, ami nem árt, ha megvan valakiben, ha pénzügyileg intelligensnek akarja mondani magát.
Nem kell, hogy mindegyik ugyanolyan erősen meglegyen benne, de azért jó néhánynak illik olyan erősnek lennie, hogy alapozni lehessen rá – a többit meg lehet lassanként fejleszteni.
Ezt a készség-képességlistát is megosztom majd a tréning során. A lényege, hogy ami már most is megvan a gyerekben, abban támogasd, ami kevésbé hangsúlyos most a személyiségében, azt lehet fejleszteni.
Hogy milyen módon, azt is meg lehet oldani – én Howard Gardner többszörös intelligencia elméletére esküszöm...
Neked mi a véleményed? Érdekel? Akkor nyomj egy like-ot! Tetszik? Oszd meg! Tiltakozol? Akkor küldj egy kommentet, hogy ez egy marhaság!
Csak egyet ne tegyél: ne legyél közömbös a saját pénzügyeid iránt!!!
AZ INGYENES, ONLINE, 5 ALKALMAS CSALÁDI PÉNZÜGYI TRÉNINGRE ITT TUDSZ JELENTKEZNI!
Himer Csilla
pénzpedagógus
http://eznemjatek.com
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges