A fogantatás és a születés misztérium. Ma már mintha ezt elfelejtettük volna. Mintha a nők már nem bíznának a testükben és abban, hogy képesek egy gyermeket a világra hozni. Egyre inkább támaszkodnak a külső hatásokra, orvosi segítségre. A külső hatások miatt is, hiszen a társadalom nyomása és a stresszes környezet egyáltalán nem segít a nyugodt gyermekvállalásban.
Sok nő egyre később, gyakran csak a negyvenes éveiben jut el oda, hogy megtalálja a megfelelő párt, akivel családot alapítana, és biztos egzisztenciát is tud maga mögött. A testünk ilyenkor még alkalmas a babavállalásra, de nem mindegy hogy addig hogyan éltünk. Mit történt testünkkel, lelkünkkel.
Hozzászólások
Tessék csak elmondani a gyerekeknek: Apa szívesen ott lenne, csak mivel Anyu elvált tőle, ezért el kellett költöznie a közös lakásból. De ettől még gondoskodnia kell a gyerekeiről tartásdíj formájában, plusz a saját lakhatásának költségeit is elő kell teremtenie...miután a válásnál elvették a fele vagyonát. Azért ez is elég fárasztó lehet, nem? Persze, fárasztó dolog egyedül a gyereknevelés, de talán rosszabb annak, akitől a jogot is elvették, hogy egyáltalán együtt lehessen a gyerekeivel, viszont görcölnie kell a munkahelyén, hogy egyáltalán legyen hol laknia.
Ha olyan nehéz egyedül nevelni gyereket, talán nem érdemes elválni, csak mert elmúlt a szerelem, vagy kevesli a családfő fizetését. Lefogadnám, hogy jóval kevesebb olyan eset van, amikor "nem tehet róla" Anya, mert kiállhatatlan ember lett a férjéből, vagy bármilyen okból Apa adta be a válópert.
Amikor Apa hiányzik a gyerek életéből, felnövekedvén sokkal-sokkal nagyobb eséllyel lesz belőle rossz tanuló, öngyilkos, börtöntöltelék, kábítószert használó stb.
http://familyfoundationfund.wildapricot.org/Resources/Pictures/FactsAbou...