Mi okoz számodra legnagyobb örömöt a gyermekeiddel kapcsolatban?
Látni az örömüket, boldogságukat.
Minden szülő tudván tudja még gyermeke születése előtt, hogy hogyan szeretné nevelni majd gyermekét, vagy éppen hogyan nem. Aztán megszületik a baba és dugába dőlnek a tervek. Ez lehet traumatikus akár, de nagyon jó élmény is. Velem ez utóbbi esett meg rögtön az előbbi után: az intellektuális felkészülés és kudarca után jött a figyelem, szeretet és annak a kérdése, hogyan lehetséges pontosan az én két gyermekemre hangolódnom, pont nekem és hogyan hassak szelíden, szeretve, hogy kibontakozhassanak...ez a közös út tölt el a legnagyobb örömmel, még a nehézségeivel is.
Mi a legnehezebb számodra a gyermeknevelésben?
Az, hogy gyermekem megtegye, amit kérek. (Pl. fürdés, játék összepakolás, táska bepakolás...)
Az, hogy mit hogyan beszélhetek meg velük: haláleset, erőszakos haláleset családban, válás, a saját idegességem és nehézségeim, felnőttek világa. Mi tartozik rájuk, mivel terhelem őket. Lányom 8 évesen nagyon érett, mindenbe beleérez, felnőttesen érvel (nem tőlem örökölte) és igazságérzete is fejlett, több nézőpontot vizsgál egyszerre, csak csodálni tudom. Néha mint nagylányhoz tudok hozzá viszonyulni, néha kicsinek látom- nem találom a megfelelő hozzáállást. A kisebb kitölt mint csuprot a tej, őt értem, az indulatait is- kedveznék neki ösztönösen mindenáron. Holott nem kéne. Tudom, hogy 2 különböző gyerekhez nem lehet egyformán viszonyulni- de nem találom a balanszom.
Miért szeretnél részt venni a szülői kommunikációs tréningen?
Tanítóként is érdekelt a kommunikáció zavara. Olvastam és alkalmazom részint (amire emlékszem) a T.E.T-et (Thomas Gordon), üdvös volt Várkonyi Zsuzsa Már százszor is elmondtam-ja, és most szeretném felfrissíteni mindezt, de nem szakmai szempontból, hanem mint gyakorló és gyakran gyarló szülő- aki kész változni. Egy kis áthatást szeretnék ettől a tréningtől.