Észrevetted már, hogy nem csak a farsangon – és járvány idején – veszünk fel maszkot, hanem a lelki, „láthatatlan” maszkjainkat is hordjuk? Sok ember az egész életét egy álarc mögött éli le. Az álarc segítségével megpróbáljuk elfedni a valóságot, az igazi önmagunkat, azt, ami mélyen belül történik. De időnként levesszük és mi is belátunk mások maszkja mögé...
Mi rejtőzik az álarcaink mögött?
„Az álarcok változnak, de a komédiás ugyanaz marad.” (Brent Weeks)
„Mindannyian igyekszünk felölteni az illő ábrázatot és külsőt, hogy a többiek annak lássanak, akinek szeretnénk látszani, vagyis elmondható, hogy az egész világ - megannyi álarc.” (Francois de La Rochefoucauld)
„Az emberek, amióta világ a világ, társadalmi viszonyban állnak egymással. Szerepeket játszanak egyfajta színpadon állva, és mindig van közönség, mindig vannak további színészek, mind jelmezben vagyunk, gyakran álarcot viselünk, és ezek a helyzeti tényezők befolyásolják, hogyan gondolkodunk, mit csinálunk, hogyan érzünk.” (Philip Zimbardo)
„Ideig-óráig viselhetünk az életben álszakállt és álruhákat, de egy pillanatban lehull rólunk minden jelmez és megmutatkozik a valóság. Egy mozdulat, egy szó, egy cselekedet végül is elárulja igazi jellemünket: az álarcosbál csak alkalmi lehet. S a találkozás egy jellem valódi sajátságaival a legnagyobb emberi élmény, melyben részünk lehet.” (Márai Sándor)
„Ha önmagadat mutatod, akkor téged látlak, ha valamilyen jelmez, álarc mögé bújsz, akkor azt fogom látni. Minden jelmez és álarc jó, de ha felteszed, akkor nem szabad panaszkodnod és a másik embert okolnod, hogy nem lát be mögé. Álarcot teszek fel, és aztán sírok, hogy senki nem akarja leszaggatni rólam.” (Feldmár András)
„Annyira hozzászoktunk, hogy mások előtt álarcot öltsünk, hogy végül már saját magunk előtt is álarcban jelenünk meg.” (Francois de La Rochefoucauld)
„Meg szoktam én mondani a véleményemet álarc nélkül is, ha valamiről van véleményem - jobb azt megmondani. Aztán ha véleményestül is szeretnek, jó, ha nem szeretnek, hát azt is el kell viselni.” (Szabó Magda)
„A nehéz pillanatokban születnek meg az életre szóló barátságok. Ilyenkor lehullanak a maszkok, és valóban közel kerülünk egymáshoz.” (Ulla-Carin Lindquist)
„Az első dolog, ami leköti figyelmünket, ha egy gyermek szemébe nézünk, az ártatlanság: a csodálatos képtelenség a hazugságra, álarc viselésre és hogy másnak mutassa magát, mint ami. Ebben az értelemben a gyermek pontosan ugyanolyan, mint minden más a Természetben. A kutya az kutya, a rózsa rózsa, a csillag pedig csillag; minden egyszerűen az, ami. Csak a felnőtt ember képes arra, hogy másnak mutassa magát, mint ami.” (Anthony De Mello)
„Mi más is az egész halandó élet, ha nem egyfajta színjáték, amelyben különféle színészek beöltözve a különféle kosztümökbe és maszkokba szerepelnek, és mindegyik játssza a szerepét, míg az igazgató le nem hozza őket a színpadról?” (Rotterdami Erasmus)
„Nincs olyan álarc, amelyik félre ne csúszna néha.” (Agatha Christie)
„Az álarc összeroppant. Aki mást mutat magáról, mint amilyen, az semmilyen.” (Tatiosz)
„Nincs az a magánélet, ami ne lenne leleplezhető. A civilizált világban nem lehet titkot tartani. A társadalom olyan, mint valami álarcosbál, ahol mindenki eltitkolja az igazi személyiségét, de rejtőzködés közben lelepleződünk.” (Ralph Waldo Emerson)
„Szerintem valahol mindenki álarcot visel. Ki kevesebbet takar el magából, ki többet.” (Brandon Hackett)
„Senki sem viselhet sokáig álarcot.” (Seneca)
„Vannak órák, mikor a dolgok levetik álarcaikat, mikor a szögletek letompulnak, s a sebek észrevétlenül begyógyulnak a csöndben.” (Kassák Lajos)
„S én arra gondolok, – ha egy nap
Nem volna álarc az arcokon:
Vajjon megismerné-e egymást
A jó barát, testvér, rokon?” (Gyóni Géza)
„Az egyik neves ideggyógyász rendelőjében megjelent egy külsőleg ápolt, jól öltözött és kiegyensúlyozott férfi. Pár mondat után azonban az orvos észrevette, hogy a nyugalom mélyen gyökerező levertséget és szomorúságot takar. A specialista nagy gonddal végezte el a vizsgálatot, és a beszélgetés végén egyszerű szavakkal így szólt: Miért nem megy el ma este a cirkuszba, mert ha nem tudná, ma lesz az első előadás a városban. Műsoron van egy híres bohóc is, akiről azt állítják, hogy a fél világot megnevettette már. Mindenki róla beszél, mert egy különleges egyéniségről van szó. Meglátja, jót fog tenni. A rendelőben lévő férfi felzokogott és így szólt: Az a bohóc én vagyok.” (Bruno Ferrrero)
Legyen sok álarcmentes pillanatunk és kapcsolatunk!
Összeállította:
Halász Kinga
- Budapestimami -
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
