Szeretjük kényeztetni gyermekünket, helyettük elintézni dolgokat, megoldani a problémáikat. Azt gondolva ezzel segítjük, pedig valójában csak hátráltatjuk az önállóvá válásának folyamatát.
Ugyanis a szülői feladatok egyike, hogy gyermekünket úgy neveljük fel, hogy az egyes életkoruknak megfelelő célokat állítva, önálló gondolkodásra, problémamegoldásra kényszerítsük "kicsinyeinket". Ennek egyik alkotó eleme, megtanítani őket a pénzzel bánni.
Balgaság azt gondolni, ráérünk ezzel, majd ha iskolába megy, majd ha többet tanul, majd ha… folytathatnánk a sort napestig.
Lehet, a következő mondat olvasásakor is többen felszisszennek, de csemetéink pénzhez való viszonyának kialakítása már a korai kisgyermekkor idején kezdődik. Amikor először nyafog vagy zsarol a szupermarketben, hogy csokit, cukrot, vagy játékot szeretne, kínálkozik az alkalom a beszélgetésre. Tegyünk fel olyan kérdéseket, amelyek megválaszolása döntéskényszert jelent.
Alakítsuk ki az általunk követendő értékrendet és bízzunk a döntéseikben, még akkor is engedve, ha mi ismerjük a végső következményt, ami ré nézve ne feltétlenül kívánatos. Természetesen javaslatokkal segíthetjük gyermekeinket, előrevetítve a következményeket, de meg kell tapasztalniuk a döntéseiknek következményét, hogy egyedüli felelősei az életüknek, ők maguk.
Pontokba szedtem a téma általam legfontosabbnak ítélt feladatait, amellyel lehet vitatkozni vagy megfogadni:
- Várjuk meg, amíg jelentkezik az igény, hogy zsebpénzt kérnek, és azzal maguk szeretnének gazdálkodni. A célok meghatározása szükségszerű, hogy gyermekünk megtanulja a pénz értékét és a takarékoskodást. Szinte bármelyik játék, vagy áru, amit a gyermek szeretne, képezheti a célkitűzés tárgyát.
- Amikor az iskolában a kamatszámítás a matematika óra anyaga, ragadjuk meg az alkalmat, kérjük meg, számolja ki csemeténk a megtakarított pénzének havi kamatát. Amennyiben lehetőségünk van, azt nagylelkűen adjuk oda nekik. Így megakadályozzuk a felelőtlen költekezést, valamint sokat nem kell magyaráznunk a takarékosság jelentőségét sem.
- Az első önálló pénzkezelés lehetőségét kontroláljuk. Vegyünk egy füzetet. A lap tetejére írjuk fel az adott hónap nevét. Osszuk kétharmad- egyharmad arányba a lapot. Az első egyharmadba írjuk fel: Bevétel, a kétharmadnyi helyre: Kiadás. Szoktassuk rá a gyermeket, készítsen havi naplót a kiadásairól. Ennek vezetését nagyon könnyen elérhetjük, ha csak úgy kapja meg a következő havi zsebpénzt, hogy együtt végig néztük az előző hónap „mérlegét”. Kielemezhetjük az esetleges hibás döntések következményét, javaslattal, jó tanáccsal élhetünk a következő hónapot illetően.
- Az sem hátrány, ha a gyermekkel közösen beszéljük meg a családi beruházások sorrendjét. A nyaralások, egyéb utazások költségeit. A családi költségvetés részleteit. Így ő maga is el tudja helyezni igényeit, kialakíthatja véleményét, döntéseket hozhat.
- Nagyon fontos, hogy mi is, így gyermekük is ismerje a kölcsönök működését. Értelmezni a szerződések tartalmát, a mutatók jelentését és jelentőségét. Már a diákhitelek felvételekor is felelősségteljes döntéseket kell meghozni. Ha gyermekünk nem tanul meg a mindenkori életkorának megfelelően dönteni és a következményeket viselni, akkor felnőttként is bizonytalanná válik.
- A reklámok is rejtenek magukban csapdákat. Mondhatnánk, nem minden arany, ami fénylik. Ennek a mondásnak a tartalmát azonban nem feltétlenül kell magunknak megtapasztalni, ha körültekintően járunk el a vásárlásainkat illetően. Ennek a tudományát, azonban megint csak otthonról célszerű magunkkal hozni.
Pammer Stella
pedagógus, life-coach
- Budapestimami -
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
