Jelenlegi hely

Egy állatira interaktív patacsi délután - Látogatóban a patacsi ManchRanchon

Szóval itt a szeptember, amikor újra elengedjük a gyerek kezét, mert nincs mese, közlekedni kell – egyedül: az edzésre, a különórára, a nagymamához. Sokféle közelekedésbiztonsági foglalkozással találkozhatnak a gyerekek Pécsett, de kétség sem fér hozzá, hogy a patacsi ManchRanch „állati jófej oktatói” a legjobbak ebben a műfajban (is): figyelnek, türelmesek, teszik a dolguk, példát mutatnak a gyerekeknek, akik a bemutató óra végén szinte „szétszedik” négylábú tanáraikat.

És a simogatás nemcsak az állatokra van jó hatással: a gyerekek mindennapi feszültségüket tudják levezetni egy-egy ilyen találkozón. Manapság annyi mindenre mondjuk, hogy interaktív. A minap kétkedő nagyobb lánykám megkérdezte, „mitől interaktív egy kiállítás, ha mozog a mammut ormánya?!” Erre nem tudtam mit felelni, de igaza volt – semmitől sem az. A ManchRanch vezetője, fenntartója, motorja, Fejes Rózsa tudja, mi az, amit ő kap, és azt igyekszik nap mint nap megosztani másokkal, lelkesen – immár egyre több helyen, óvodában, iskolában, kisebb-nagyobb rendezvényeken.

Kezdetben csak egy-két állatot, kutyát tartott, de egy kisebb különítmény lett belőle:

Papaya, a koati medve, nevelőanyja, Rozsdás, a macska, Zsebibaba a kiskecske, kisbarátja, Luna a kis fekete malac, Chuck Norris a nagyobb röfi, Mimóza, az igazán nyugis póniló, Morpheusz a nagy fekete kutya, de nem akármilyen: Cane Corso, és persze Manch, a névadó blöki, a ranch „sztárja”. Egytől egyig okosak, tanultak, a bemutató aktív résztvevői - határtalan ember-, gyerekszeretetük megható.

Felnőtt-cinikus (?!) fejjel figyelve a bemutatót, olykor elsőre furán hat egy akadályugró bakkecske vagy póniló látványa, de a következő pillanatban, a gyerekek és a dolgozó állat lelkesedését és a két fél kölcsönös, totális elfogadását látva elszégyelli magát a kívülálló ember, és „beadja a derakát”: ő is simogat, kérdez, elcsodálkozik ezeken a dolgos-játékos lényeken. És mi minden van itt még a mélyben!

Az okos-szigorú, de szeretettel irányítást szülőként, mit tagadjam, nekem is tudatosítanom, gyakorolnom kellene. A ranch-vezetőjét, Rózsát utánozva a gyerekek kipróbálhatják magukat trénerként: utasítanak, simogatnak, dicsérnek és fegyelmeznek – felelősséggel, türelemmel, miközben rengeteg figyelmet és visszacsatolást kapnak. Na ez tényleg oda-vissza működik. Szeretve tanítunk-tanulunk. Egy ilyen ManchRanch foglalkozáson minden megmarad.

Rózsa rengeteg időt tölt ezekkel az állatokkal, a munkája mellett vállalta, hogy foglalkozásokat tart gyerekcsoportoknak, akár felnőtteknek is, szerepet vállal: a játékos ismeretterjesztés nem könnyű vállfaját és kenyerét választotta, az biztos. Biztonságos, megfizethető és megfizethetetlen, feltöltő élményt-tudást ad! Egy tökéletesebb világban a városban egyedül közlekedő gyermekünket egy-egy daimón, állati őrzőangyal segíti – helyette Manch és társai tanítanak meg a biztonságra. Mindenkinek ajánlok egy órát velük! Köszönöm Fejes Rózsának a lehetőséget és az állati jó délutánt.

(szerző: Rátkai Andrea)

 

Ha szeretnél egy különleges születésnapot vagy óvodai-iskolai csoportoddal egy játékos, de informatív délután tölteni, keresd a MancsRanch-ot, akik

Mancs és társainak elérhetősége:

Facebook-on: MancsRanch

Mancs gazdája, Fejes Rózsa fogadja az érdeklődő hívásokat:

70/622-6627, fejesroz@gmail.com

Az információk változhatnak, érdeklődj a megadott elérhetőségeken!
Pontatlanságot találtál? Itt jelezheted nekünk!

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Kényes fotó került ki rólad a netre? Tehetsz ellene!

Kényes fotó került ki rólad a netre? Tehetsz ellene!

Egy pillanatnyi meggondolatlanság miatt akár a jövőd is tönkremehet. Tippek és tanácsok, mit kell és érdemes ilyenkor tenni.
Mindennapi maszkjaink – 17 gondolat az álarcokról

Mindennapi maszkjaink – 17 gondolat az álarcokról

„Nincs olyan álarc, amelyik félre ne csúszna néha.” – Idézetek a láthatatlan maszkjainkról.
Répa, szén, lyukas lábas… hóemberépítésre fel!

Répa, szén, lyukas lábas… hóemberépítésre fel!

Gondoltad volna, hogy a z éjszaka sötétjében is mosolygó, házainkat őrző hóembereknek saját ünnepük van? Ha nem, akkor ideje előkeresni a garázsba utolsó alkalommal elrejtett alkatrészeit, közeledik január 18-a, a hóemberek világnapja!
Ha elmúlik karácsony... avagy a szaloncukrok utóélete

Ha elmúlik karácsony... avagy a szaloncukrok utóélete

... már ha van nekik ;-) Nem tudom, ti hogy vagytok vele, évekkel ezelőttig azt gondoltam, hogy nincs az mennyiségű szaloncukor, ami nem fogy el decemberben. Általában a Mikulás nap táján vett első zacskók pár nap alatt elfogytak, a fára (vagy inkább csak alá) szánt szaloncukrokat el kellett dugni, hogy megérjék a fadíszítést. Mára változtak az étkezési szokásaink - kevesebb szaloncukrot veszek - és marad az ünnepek után is. Na, attól nem félek, hogy lejár a szavatosságuk, de elgondolkodtam azon, hogy milyen változatos módon lehet még őket felhasználni.
Ugrás az oldal tetejére