Nyaralás kisgyerekkel – kellemes pihenést!?

Érdemes végiggondolni még az úticél és a szállás kiválasztásakor

• milyen vérmérsékletűek vagyunk mi és gyerekekeink, és úgy összességében a családunk?
• mik azok a dolgok, amik minket szülőket lekötnek és gyerekek is elvannak közben?
• mik azok a programok, amiket élveznek a gyerekek és mi szülők sem halunk bele az unalomba?
• fontos-e, hogy gyerekbarát legyen a szállás - vagy legalább a település, ahová megyünk?
• mennyire bírjuk az utazást?
• mivel bírjuk az utazást?

Nem mondom, hogy ez teljeskörű lista, de az irányt megadja és e mentén már jó eséllyel nem futunk totál kapufára. Persze az évek és rutin is sokat segít, meg a barátnők meséi. Ne feledd a te gyerekeid a tieid, és a te családod a tiéd, szóval, ami másnál bevált recept, nem biztos, hogy jó lesz nektek is.

Egyik ilyen kedvenc „bevált” receptem, a kora hajnali indulás

Sokan tartanak attól, hogy hogy fogja kibírni a gyerek a hosszú autóutat, vagyis szerintem inkább attól, hogy ők hogyan fogják kibírni a gyereküket a hosszú út alatt… Ami bizony elég intenzív tud lenni kis helyen sok emberrel és ráadásul mind családtag. A bevált recept pedig az, hogy f5-5 körül miután apával mindent élére állítottatok otthon és besakkoztátok a csomagtartóba csendben besurrantok az utazós pizsamába öltöztetett gyerekekért és csit-csit-csit mellett beteszitek őket a gépbe és már suhantok is.

Szegény apák, a miénknek például nem lenne az a koffein-taurin kombó, ami Budaörs magasságában nem a szalagkorlátra vinné a kocsit. De nem vagyunk egyformák. Van lelkesen kísérletező hajnali pacsirta szülőpáros, ahol a módszernek van egy megbízható vagy bejön, vagy nem beválási rátája. Az én gyerekeimmel ezt a verziót kivitelezhetetlennek látom, ők pörögnének 8 körül a kocsiban, én viszont a kesztyűtartóba próbálnék beférni, hogy hadd aludjak. 

A mi módszerünk, hogy kelünk, amikor kidobja a kis kakasunkat az ágy, és kellemes reggeli után futkosás - kinek fogócska, kinek pakolás formájában - majd indulás. Totál éberen, de már kimozgatva.

Így hát előkerül "a kocsiban nem eszünk" év közbeni szabályt (férjem próbálkozott ezzel egy darabig, hogy ne kelljen takarítani, az sem hatotta meg, hogy akkor otthon sem lehet majd enni ugyanezen okból…) felülíró tízórai és – nyilván a további két klasszikus szólam után, ti. pisilni kell, kakilni kell – rövid egészségügyi megálló és indulás tovább. Nálunk itt elég jó a haladási lehetőség.

Pályán vagyunk és alszik a hátsó sor. Nincs más, mint a traffit figyelni nekem és vezetni neki. Kezdünk mi is lazulni, mi már nyaralunk. Ahogy éhesednek, ébredeznek, mi egyre éberebben keressük a megfelelő pihenőhelyet, ahol tudunk enni és futkosni is. Mi általában egy hosszú megállást csinálunk ilyenkor. Ez már egyértelműen a nyaralás része. Innentől lazulunk és alakulnak át a szabályok pihenőssé. Érzik a gyerekek is és az autóban elnyomja őket a kaja kóma egy idő után mi meg suhanunk tovább. Ha kell megállunk, ha nem megyünk tovább. Persze a vége előtt – teljesen mindegy mennyi az út ideje – fél órával felkelnek és ekkor már nagy az izgalom. De már a messze vagyunk még kérdésre a – mindannyinknak - megnyugtató NEM választ tudom adni.

Néhány jó tanács az utastérbe

• zene, amit szeretnek, és esetleg együtt tudtok énekelni (gyilkos dolog, de élvezik)
• mesekönyv, amiből fel tudsz olvasni nekik a nehéz pillanatokban
• váltóruha (hogy ne járj úgy, mint én, aki véletlenül a csomagtartóba tette legutóbb és bizony leitta magát az egyik gyerek és azonnal kellett neki a váltás, amit mivel nem beszél rettenetes hangzavarral adott a tudtunkra, így maradt a leállósáv) 
• innivaló, ennivaló
• játék, amivel nem tudják ráhozni a sofőrre a frászt
• éberség – nézd, napraforgó, traktor …

Megérkeztünk

Itt igazán jól jön, ha a szállás gyerekbarát. Egyik szülő viheti őket a játszótérre, játszószobába, kertbe, a másik meg addig szépen kipakol. Nekem ez a stressztől mentes megérkezés receptje. Ha a pakolás alatt ott vannak, akkor csak feszkó van, ők szétkapnak mindent, én meg csak kapkodom a fejem és nem haladunk. Egyúttal így mindenki le is tudja mozogni az utat és kiszellőztetni a fejét.

Programozás a nyaralás alatt a gyerekekkel

Ez nyilván főleg azokat érinti, akik nem bírnak ki egy napnál többet egy helyben. Vagyis például miket, akiknek a nyaralás gyerek nélkül arról szólt, hogy hetekig jártuk a hátizsákunkkal a harmadik világot.

Első nagy meglepetés akkor ért bennünket, amikor élvezték a városnézést. Igaz annak többsége - számikra - galambkergetésből, romok megmászásából (éljenek a római kori maradványok), teherhajónézésből és játszóterezésből állt. Meg az elmaradhatatlan cipőpróbálgatásból, ami a 3,5 éves kislányom nem titkolt érdeklődése, előrevetítve nehéz éveket a családi kasszának…

A második meg akkor, amikor totál B tervnek előhúztunk egy várnézést (mert ott volt közel a környék egyetlen benzinkútja) és nagy meglepetésre, érdeklődésben jelentősen túl tettek rajtam a gyerekek. De legalább a férjemnek így nem egyedül kellett felmásznia toronyba, hanem a 2 évessel a nyakában. ☺

Igyekeztünk a kultúrán kívül egy kis gasztroélményt is becsempészni a mindennapokba, ha már – végre – nem én főzök. Na, ez az a pont volt, ahol a gyerekek totál nem kooperáltak. Ahogy megkaptam visszajelzésként az egyik „sima” ebédnél, amikor sült húst és krumplit rendeltem nekik: „Anya, végre valami finomat eszünk és nem azokat a furcsa ételeket.” Hát köszönöm.  A jó választ még most sem tudom erre. 

És persze sok minden belefér egy kisgyerekes nyaralásba is – jobban bírják a strapát, mint gondolnánk -, de bőven lesz új is, például a környék játszótereinek és egyéb gyermekbirodalmainak feltérképezése. És valljuk be, jók is ezek, ide korábban tuti nem mentetek kettesben. Viszont illúzióink ne legyenek, nem a hasunk lesz a legbarnább, hanem a hátunk!

Szerző: Blaskó Anna – 2 gyerekes édesanya, HR és munkaügyi szakértő, szociológus-közgazdász