"Most, hogy szép az idő a játszóterek megint megtelnek kisgyermekekkel. A kedd délelőtt észlelteket osztanám meg a negyed két játszóterén megfigyeltekkel. Kedves ANYUKÁK! Ne dohányozzatok a kisgyermekek mellett és főleg ne dobáljátok el a cigaretta csikket! Na, hogy az üres tasakokat vigyétek haza, esetleg a kukába dobjátok ezt már nem is merem kérni. A sok minden mellett van egy nagyon fontos dolog: ha van kiskapu, akkor csukjátok be, vagy "lepedőn" jártok otthon? És kedves TINÉDZSEREK mi lenne, ha nem tennétek tönkre a kicsiknek szánt játékokat, sáros lábatokkal nem a padra ülnétek? Vagy elfelejtettétek, hogy valamikor ti is hintáztatok és sírtatok a leszakadt hinta, pad látványán? Mindig lehet szidni másokat, hogy ez, vagy az nem jó, de ami van, arra vigyázni kellene és nem tönkre tenni, mert olyan lesz a jövő amilyennek gyermekeinket neveljük.”
Az olvasást követően egyik gondolat a másik után tört fel bennem.
Először is az, hogy kiegészítésként hozzátenném: a játszótéren játsszatok/játsszunk együtt a gyerekkel! A játék a legjobb szülői eszköz arra, hogy keresztül vigyük az elvárásainkat, kijelöljük a határokat és megtanítsuk gyerkőceinknek, hogy bizonyos szituációkban hogyan kell/illik/szabad viselkedni.
Pedagógusként sokszor találkozom azzal a nézettel, hogy neveljen a tanár vagy az óvónő! Ő a szakember, ő tudja legjobban hogyan kell ezt csinálni! De gondoljunk csak bele, miért is kellene másnak példával szolgálnia a saját gyerekünk felé? Nem mi, szülők vagyunk az elsődleges példák? Nem nekünk okoznak örömet gyerekeink sikerei? Akkor miért nem vesszük kezünkbe a dolgok irányítását? Miért nem ragaszkodunk hozzá, hogy mi magunk szabjuk meg a határokat? Legyünk adott helyzetben engedékenyek vagy szigorúak, a lényeg, hogy a magunk elveit érvényesítsük.
Ismerős kép lehet, hogy amíg a gyerek játszik egyedül a téren, hintázik, gyorsan elintézünk egy-egy telefont, olvasgatunk kicsit a neten. Igen, szüksége van pihenésre gyermeknek, felnőttnek egyaránt, de tegyük a szívünkre a kezünket: tényleg ez a legjobb helye és ideje a kikapcsolódásnak?
A választ döntse el mindenki maga, csak egy a lényeg: ne csapjuk be magunkat!
Igen, szüksége van pihenésre gyermeknek, felnőttnek egyaránt, de a kulcs itt is a tudatosság! A pihentető kikapcsolódás egyetlen záloga, ha alkalmazkodunk gyerekeink szokásaihoz, időbeosztásához. Az óvodáskorúaknak szüksége van a délutáni alvásra, a nagyobbaknak az otthon töltött időre, a játékra is. A játék pedig számomra elsősorban a közös játékot jelenti.
A játék út a tanuláshoz, örömforrás, kikapcsolódás. Nem csak gyerekkorunkat, de egész életünket átöleli. Gyerekként általa ismerjük és tanuljuk meg a bennünket körülvevő világot, segíti a szociális környezetbe való beilleszkedést. A gyermek a játék által tudja kiválasztani azt a csoportot, amelynek tevékenysége tetszik neki, melynek működéséhez szívesen hozzájárul. Ha kicsit távolabbról nézzük: a játék során tanultak segítségével választunk óvodát, később iskolát a kicsinyeinknek, magunknak munkahelyet, társat, hogy csak a hozzánk legközelebb álló helyzetekre utaljak.
Egyszóval mérlegre téve a lehetőségeket, megéri a gyermekünkre figyelni, és csak az esti mesét követve elintézni az elmaradt tennivalóinkat.
A biztonságos környezet, a szerető szülői gondoskodás kiegyensúlyozott gyermeki lelket, megalapozott erkölcsi értékeket épít. Lehet ennél bármi fontosabb?
Pammer Stella
pedagógus, coach
Budapestimami