Jelenlegi hely

Tűzre, vízre vigyázzatok…- Porig égett egy pécsi család otthona!

Egy nehéz, munkával telt nap után, miután elrendeződött a család, és a gyerekek már alszanak, lazításnak szántan bekapcsolom a televíziót. Egy ismert film kockái peregnek, így továbbkapcsolok. Épp híradóblokk megy. Németország, Ausztria víz alatt, Görögország, Törökország, sőt Finnország pedig lángokkal harcol… Szörnyű ez, gondolom.

Gyerekeink nyugodt szuszogását a szobájukból kihallva azonban megnyugszom. De jó, hogy ez nem nálunk, nem velünk történik…

Aztán mobilom pulzáló levél ikonjára pillantva, az üzenetet megnyitva összerezzenek:

„Hallottátok?! A Timiék háza kedden teljesen leégett…

Mi van?! A Timiék? A Sztraka Timiéké? Ó Istenem, ne…!

Timi. Egy igazi „Őspécsimamis”. Mint sokatok. Egy fantasztikus ember, feleség és anyuka.

Aki mindig az elsők között ugrott, ha bármely kampányunkban, bármely rászorulónak segítség kellett. Nem kérdezett, csak indult, gyűjtött, küldött, azt, akkor, amire épp szükség volt.

És most bajban vannak. Ők lettek nagy bajban.

Kedden szinte teljesen kiégett a három generációnak otthont adó házuk, és a hős tűzlovagok, profin téve hivatásukat, bármennyire is segíteni jöttek, a sok-sok oltóvízzel kénytelenek voltak rombolni is. Mindent. Egy élet munkája lett a tűz és víz martaléka pár perc alatt.

Mi legyen? Segítenünk kell! „Timi, volt biztosítás? Nem, nem volt. Jött a Covid, Aput pár hónapja elvitte, nehéz lett minden, nem tudtuk már ezt is kigazdálkodni…”

Segítenünk kell! Hogyan?

Kellene egy szakember, aki megmondja, mekkora lett a baj. Kellene egy szakember, aki megmondja, mi kell az újjáépítéshez.
Kellene néhány jó szándékú ember, aki a fel nem használt építőanyagát, csempéjét, szaniterét, burkolatait felajánlaná egy lehetséges újjászületéshez. És talán kellene néhány bútor, lakberendezési tárgy, konyhafelszerelés is, hogy egy elektromos zárlat miatt pár perc alatt nincstelenné vált kisgyermekes család újra tudja kezdeni a kedden romba dőlt életét.

Timi. Egy közülünk. Segítenünk kell… Amivel csak tudunk. Tettel, munkával, tárgyakkal, és aki teheti, pénzzel:

Czimermanné Sztraka Tímea, Erste Bank 11600006-00000000-67875692 Közlemény: " tűzkár adomány".

Tímeával ITT tudjátok felvenni a kapcsolatot.

 

Török Roland

- Pécsimami - 

Az információk változhatnak, érdeklődj a megadott elérhetőségeken!
Pontatlanságot találtál? Itt jelezheted nekünk!

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Répa, szén, lyukas lábas… hóemberépítésre fel!

Répa, szén, lyukas lábas… hóemberépítésre fel!

Gondoltad volna, hogy a z éjszaka sötétjében is mosolygó, házainkat őrző hóembereknek saját ünnepük van? Ha nem, akkor ideje előkeresni a garázsba utolsó alkalommal elrejtett alkatrészeit, közeledik január 18-a, a hóemberek világnapja!
Ha elmúlik karácsony... avagy a szaloncukrok utóélete

Ha elmúlik karácsony... avagy a szaloncukrok utóélete

... már ha van nekik ;-) Nem tudom, ti hogy vagytok vele, évekkel ezelőttig azt gondoltam, hogy nincs az mennyiségű szaloncukor, ami nem fogy el decemberben. Általában a Mikulás nap táján vett első zacskók pár nap alatt elfogytak, a fára (vagy inkább csak alá) szánt szaloncukrokat el kellett dugni, hogy megérjék a fadíszítést. Mára változtak az étkezési szokásaink - kevesebb szaloncukrot veszek - és marad az ünnepek után is. Na, attól nem félek, hogy lejár a szavatosságuk, de elgondolkodtam azon, hogy milyen változatos módon lehet még őket felhasználni.
Öngondoskodás szülőként télen: mi fér bele reálisan?

Öngondoskodás szülőként télen: mi fér bele reálisan?

Télen sok szülő érzi úgy, hogy az öngondoskodás egy szép, de elérhetetlen fogalom. Mintha ez is még egy feladat lenne a listán, amit jó lenne kipipálni – de valahogy sosem jut rá idő, energia vagy tér. Pedig gyakran nem arról van szó, hogy nem törődünk magunkkal, hanem arról, hogy kevesebből próbálunk ugyanannyit adni. Ha télen azt érzed, hogy fáradtabb vagy, türelmetlenebb, és nehezebb magadra figyelni, az nem kudarc. Ez az időszak eleve többet vesz ki belőlünk, mint máskor.
Amikor az év eleje inkább megtart, mint indít

Amikor az év eleje inkább megtart, mint indít

Az év eleje sokaknál nem friss lendülettel indul, hanem csendesebb, nehezebb érzésekkel. Az ünnepek elmúltak, a hétköznapok visszatértek, kint korán sötétedik, és mintha belül is lassabban mozdulna minden. Családként ez gyakran még erősebben érződik: újraindul az ovi, az iskola, a munka, miközben az energiaszintünk nem igazán tart lépést a naptárral. Ha ilyenkor azt érzed, hogy az év eleje inkább nyomasztó, mint lelkesítő – fontos kimondani: nem vagy egyedül, és nem veled van a baj.
Ugrás az oldal tetejére