Kép forrása: Bartos Erika saját fotója
Korábban beszélgettünk már veled a Brúnó-sorozat budapesti részeiről és arról, hogy miként készülsz fel, hogyan készíted elő a könyveket. Meséltél arról is, hogy hol, hogyan kutatsz, és milyen módon törekszel arra, hogy élethűen mutass be akár komolyabb témákat is a kicsiknek. Most, a Balaton környéki látnivalókat és érdekességeket felölelő kötetek és a Balatoni böngésző kapcsán arról faggatnánk, hogy miben volt más ezekkel a könyvekkel dolgozni, és mi az, ami téged inspirál a balatoni kirándulásokban.
Budapest mellett a Balaton kalandozásra hívogató tájairól mesélsz sokat a Brúnó-sorozatban és a Balatoni böngészőben. Számodra mit jelent a Balaton?
Mindig örülök, ha a Balatonnál tölthetek pár napot. Szeretem fotózni a tó közvetlen és távolabbi környékén élő állatokat; számtalan gyönyörű kismadarat, mókust, sünt, gyíkot, bogarat fényképeztem az évek során, vagy akár szürkemarhát, bárányokat, szarvasokat. Szívesen figyelem a természet változásait: május elején a virágzó pipacsok borítják pirosba a dombokat, nyáron pompáznak a sárga napraforgómezők meg a lila levendulakertek, igazi színözön, gyönyörű mind. Nemcsak a tavasz meg a nyár, az ősz és a tél is szép a Balatonnál. Fürdőzésre természetesen a nyár, de kirándulásra az ősz a legideálisabb. Szeretek biciklizni is, sokakhoz hasonlóan én is körbetekertem már a tavat.
Mit szerettél legjobban a Balaton-sorozat három kötetéből?
Építészként a Balaton rendkívül hálás téma, százféle különböző szépséget rejteget. Szeretem a környék nádtetős parasztházait; egyetemi éveimben Istvánfi Gyulától tanulhattam népi építészetet, és ma is szívesen foglalkozom ezzel a témával, öröm volt ezeket lerajzolni a salföldi vagy a szigligeti fejezetben. Ugyanakkor kilátókból, díszes főúri épületekből vagy szakrális helyszínekből sincs hiány; nagy kihívás volt részletesen megrajzolni a keszthelyi kastélyt, a tihanyi apátságot, a veszprémi várnegyedet – igazi csemegék egy építésznek.
Kifejezetten szeretem a tó körül sorakozó hegyeket is. Amikor egyszer közeledtünk a Balatonhoz, a tájat csodálva támadt az az ötletem, hogy olyanok a tanúhegyek, mint az óriások, akik vigyáznak a tóra. Ebből született a Hegyek tánca című fejezet a harmadik kötetben. Ez az egyik kedvenc részem.
Mi volt a cél, ami vezérelt a sorozat összeállítása során?
Szerettem volna minél sokrétűbben bemutatni a Balaton vidékét, szem előtt tartva azokat a programokat, amelyek megvalósíthatók a kisgyerekes családok számára. Minden helyszínt végigjártam személyesen, és csakis az került bele a könyvbe, amiről azt gondoltam, hogy élvezetes egy kis óvodásnak. Hegyesd például azért nem szerepel a könyvben, mert amikor felmásztam a meredek hegycsúcsra, úgy éreztem, hogy ez megerőltető volna kisgyerekkel. Kihagytam a kenesei barlanglakásokat is, mert csúszásveszélyesnek tűnt az odavezető keskeny ösvény. Azonban beleszőttem a sorozatba számtalan hegyet, melyek szabadon megközelíthetők, felfedezhetők, ilyen például Csobánc, Rezi vagy Tátika vára, de megmászhatjuk a Halápot vagy a Szent György-hegyet is, érdemes belevágni! Persze vannak a könyvekben strandok, múzeumok, kalandparkok, állatkertek, sokféle program, számos jól ismert helyszín, mint a Gömbkilátó vagy a siófoki víztorony. Mindegyikhez rajzoltam térképet is, hogy könnyebb, egyszerűbb legyen odajutni – igyekeztem minél jobban segítségére lenni a kisgyerekes családoknak. Bízom benne, hogy a három kötet és a böngésző elérte ezt a célját. Amikor a sorozat elnyerte a Balaton-díjat, talán ennek a mondatnak örültem legjobban:
Bartos Erika mára az óvodás gyerekeket nevelő családok idegenvezetőjévé vált, mivel a Brúnó-sorozat történetei valós helyszínen játszódnak. A mesékben szereplő helyeket gyakran keresik fel a családok, s így a Balatont is bejárják, amivel a családi együttléten túl a balatoni turizmushoz is mérhetően hozzájárul a könyvsorozat. A mai irodalmi élet szereplői közül kevesen járulnak hozzá ekkora mértékben a Balaton népszerűsítéséhez, különösen a jövő nemzedékének, az óvodás korosztálynak megszólításával.
A Brúnó-sorozat tervezéséről, rajzolásáról egy korábbi interjúban meséltél nekünk, láthattuk, hogy rengeteg munka, előkészület előzi meg a kötetek létrejöttét A Balatont bemutató részeknél értek-e meglepetések, újfajta kihívások?
Az egyik legemlékezetesebb kalandom az volt, amikor megmásztam a Badacsonyt, a hosszabb úton, a Bujdosók lépcsőjén keresztül, és mire felértem a kilátóhoz, eleredt az eső. Meglehetősen sietve jutottam le a hegyről. Szintén emlékezetes volt, amikor egy téli napon elindultam Fonyódra, hogy lerajzoljam a Fácános várat, de mire odaértem, akkora hóesés fogadott, hogy alig látszott ki valami a hótakaró alól. Nagy felfedezések is értek, például Balatonföldváron. Az egykori kelta várról szinte minden internetes portál azt írja, hogy semmi sem maradt belőle. Aki azonban felkeresi a helyszínt, és egybeveti a régészeti feltárásokról készült vázlatokkal, az maga is láthatja, hogy egy darabja ma is áll, Stefánia sáncnak hívják. Óriási élmény volt Faragó Sándor könyvét olvasni – Időutazás Siófok őstörténelmének epizódjai között a címe –, szinte láttam magam előtt a Mátyás király korabeli Balatont. Az időutazás érzése az egész sorozat megírását jellemezte, annyi régbetekintő könyvet olvastam el, hogy szinte úgy tűnt, mintha egy időgépben ülnék. Ebből az érzésből született a Várról várra fejezet, melyben megrajzoltam, miként nézhettek ki Hunyadi Mátyás idején a Balatont övező várak. Ezek bejárása és megrajzolása jókora falat volt, Szigliget, Sümeg és Nagyvázsony volt a legmunkásabb. Kihívás volt a veszprémi várnegyed grafikája is. Veszprém alighanem a világ legszebb városainak egyike, de nem volt egyszerű papírra vetni. Hiába jártam be ezerszer is, a háztetők rengetegét sehogy sem láthattam felülről. Ezért végül megkértem egy szakembert, hogy készítsen drónfelvételt, ennek alapján már a hiányzó részleteket is teljes pontossággal meg tudtam rajzolni. Felkutattam a Balatonhoz kötődő legendákat is, ezek nagy része bekerült a sorozatba. Izgalmas fejtörést okozott, hogy bizonyos helyszíneket konkrét évszakokban kellett beleszőnöm a mesébe, mint például Vörs templomát. Itt áll Európa legnagyobb beltéri Betleheme. Ez nyilván csak novembertől januárig látható, így Vörs nem kerülhetett a nyári epizódokba, és sok hasonló „időhöz kötött” helyszín is adódott. Emiatt a könyvek összeállítása igazi logisztikai feladat volt nekem. Azokat az érdekességeket, amelyek már nem fértek bele a könyvbe, megírtam a brunobalatonon.hu weblapomon.
Kép forrása: Bartos Erika saját fotója
A három kötetben és a böngészőben Brúnóék nem csupán a part menti településeket, hanem a Balatonhoz kötődő, de valamivel távolabbi városokat, falvakat is bejárják. Így velük együtt fedezhetjük fel Veszprémet vagy éppen Tapolcát is. Miért tartod fontosnak a Balatont a tágabb környezetével együtt megismerni?
Mindig az a szándékom, hogy a kisgyerekes családok hasznos tippeket találjanak a könyveimben. Szép idő esetén talán egész nyaralás alatt nagyszerű program a vízpart, de ha megunnánk a strandolást, vagy borúsabbra fordul az idő, akkor nem árt, ha van ötletünk, hogy merre kiránduljunk. Veszprém és Tapolca bármilyen időjárásban gyönyörű, igazi élmény kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Veszprémben semmiképp nem hagynám ki az állatkertet, Tapolcán a barlangfürdőt. Sümeg vára is feltétlenül megér egy látogatást. Nekem személyes kedvencem a Káli-medence is, itt voltunk a férjemmel nászúton, és itt ünnepeltük pár éve az ezüstlakodalmunkat is.
Beleszőttem a sorozat három kötetébe számos olyan témát is, ami a Balatonhoz kötődik, de nem turisztikai látnivaló. Ilyen a fürdőruhadivat változása, a lángosok és palacsinták sokfélesége, de szerepel bennük egy Balaton alakú torta – amit a valóságban is megsütöttem –, és megrajzoltam a tavon látható hajókat is, a nosztalgiagőzösöktől a vitorlásokon át a személyhajókig. Sokat dolgoztam azon, hogy elmagyarázzam, miként működik a komp, miben más a hajtóműve, mint a többi hajónak. Érdekes feladat volt megrajzolni a tó kialakulását is, a Pannon-tengertől a vulkánokon át lépésről lépésre.
Hogyan született meg a Balatoni böngésző Brúnóval? Építhettél a könyvekhez összegyűjtött anyagokra, vagy esetleg szükség volt újabb felfedezésekre?
Szeretem ezt a böngészőt, izgalmas volt megtervezni. A helyszíneket igyekeztem új perspektívából ábrázolni, Sümeg vára például a magasból látható, feltűnik a hegy mögött az egész város a Püspöki Palotával. Ugyanígy Keszthely kastélyát is madártávlatból látjuk a képen, a kastély mögött ellátni egészen a Balatonig. Tihanyt is szokatlan nézőpontból ábrázoltam a borítón. Igazi kihívások voltak ezek a grafikák. Míg a háromkötetes sorozatban a valósághoz ragaszkodtam, a böngésző képeit mesebeli elemekkel színesítettem, sellők tűnnek fel a vízben, sárkány a keszthelyi kastélykertben, boszorkány repül a tihanyi hegy felett…
Biztosan sok élményben volt részed már az anyaggyűjtés során is. Voltak-e olyan különleges történetek, amelyeket velünk is szívesen megosztanál?
Sok izgalmas pillanat volt. Több olyan alkalomra is emlékszem, amikor ámulatba ejtett a kilátás szépsége. Zamárdi Kőhegyi kilátójából szerintem a világ legszebb látványa tárul elénk: a lábunk előtt fekszik a Balaton, szemben a Tihanyi félsziget az apátsággal. De bámulatos a kilátás a badacsonyi páholykőről is, az ember önkéntelenül is elnémul, és megpihen egy kicsit. Gyönyörű a vonyarcvashegyi fénykereszt vagy a szentbékkállai Kőtenger is. A történelmi és természeti látványosságokon túl az ünnepek világából is belecsempésztem néhányat a sorozatba, lerajzoltam a siófoki adventi mézeskalács-kiállítást, a karácsonyi díszbe öltöztetett Tihanyt, vagy azt a húsvéti tojásfát, amit Kéthelyen láttam, több ezer festett tojás csüngött rajta, de belekerült egy szüreti mulatság, az augusztus 20-i tűzijáték is, amit a Balaton körül több helyszínről is megcsodálhatunk. Számomra a Balaton a világ közepe.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
