Ezek a kérdések sokakban felmerülnek.
Nincs előírt korhatár
Sok lehetőség van arra, hogy a gyermekek ne maradjanak program nélkül a nyári szünetben. Elvihetjük őket táborba, nagyszülőkhöz, szervezhetünk baráti segítséget, vagy választhatjuk az intézményi (iskolai, óvodai) felügyeletet. Ha valamilyen okból ezekre nincs mód, akkor felmerül az otthonmaradás lehetősége. A szakértők egyetértenek abban, hogy 10-12 évesnél fiatalabb gyereket nem szabad egyedül hagyni. Erre azonban nincs jogi szabályozás.
A gyermekvédelmi törvény mindössze arról rendelkezik, hogy a gyermek életkorának megfelelő nappali felügyeletét, gondozását, nevelését, foglalkoztatását és étkeztetését kell biztosítani. Súlyos kötelességszegés a rendelkezés szerint akkor történik, ha a szülő a gyereket hosszabb időn keresztül étlen-szomjan tartja, vagy napokig felügyelet nélkül hagyja, és ha betegség esetén nem kér időben orvosi segítséget.
Tehát, ha a gyerek csak pár órára marad magára, az még nem számít kiskorú veszélyeztetésének, vagyis bűncselekménynek, de érdemes számolni azzal, hogy ez alatt az idő alatt is bármilyen váratlan esemény megtörténhet.
Szülői féltés vs. gyermeki önállósodás
A gyermek a szülő legféltettebb kincse, de eljön az idő, amikor éppen a csemeténk szeretné ezt az evidenciát lerombolni. Elkezd önállósodni, a felnőtteknek pedig dönteniük kell, mi a célravezető a nevelésben, és hol van a féltés, valamint az elengedés határa. A felelős döntéshez nagyon jól kell ismerni a gyereket: milyen a lelki-szellemi érettsége, mennyire önálló, mennyire határozott, milyen az ítélőképessége, emlékezőképessége, mennyire ismeri a viselkedési normákat, a biztonsági szabályokat, mennyire bátor vagy vakmerő, milyen a reakcióideje, idegeneknek szót fogad-e, és mit tud az elsősegély-nyújtásról.
Kérdés persze az is, hogy a gyerek egyáltalán akar-e egyedül otthon maradni, mert ha nem, akkor nem szabad erőltetni. Néhány külső körülmény is számíthat, például az, hogy mennyire biztonságos, forgalmas a környék, lakik-e megbízható szomszéd a közelben, vészhelyzet esetén van-e alternatív menekülő útvonal.
Elővigyázatosság, fokozatosság
Nem feltétlenül korhoz kötött a gyerekeknél a felelősségtudat kialakulása. Előfordulhat, hogy egy 8-9 éves gyerek már egyedül mehet tömegközlekedéssel az iskolába, és az is, hogy egy 12 éves még önmagára is veszélyes a lakásban, ha unatkozik. Ha a szülő úgy érzi, a gyerek készen áll arra, hogy egyedül maradjon otthon, ezt érdemes megbeszélni vele.
Ekkor több szabályra is fel kell hívni a figyelmet és óvintézkedéseket sem árt tenni. Elsődlegesen meg kell tanítani neki, hogy vészhelyzet esetén mi a teendő.
Fontos, hogy tudjon telefonálni, gyorstárcsázni, adjuk meg saját és néhány megbízható rokon vagy barát elérhetőségét, a szomszédok, a gyerekorvos, valamint a tűzoltók, a mentők és a rendőrség telefonszámát. Jó, ha tudja: hogyan működik a tűzoltó készülék, hol találja az elemlámpát, az elsősegély-csomagot, utóbbi tartalmát miképpen használja, és hogy merre menekülhet, ha szükséges, hogyan nyílnak és záródnak az ajtók, ablakok.
Érdemes átbeszélni, hogy az ételt hogyan lehet megmelegíteni biztonságosan, mit nézhet a tévében és a számítógépen, hogyan működik a riasztó, a biztonsági retesz, vagy mi történik, ha véletlenül kizárja magát a lakásból. Szerepjátékok formájában begyakorolhatók, hogy mit kell tenni, ha például meggyullad a függöny, vagy áramszünet következik be, ha csengetnek, és ha fél, mert a szülő nem jön haza időben.
Legyen egy napirend is, tehát a gyerek a reggeli után készítse el a házi feladatot, ebédig vagy utána végezzen az elvállalt házi munkával, és pihenéssel vagy hasznos elfoglaltsággal töltse a fennmaradó időt.
Sokan akkor kerülnek veszélyes helyzetbe a lakásban, amikor unatkoznak. A szülők erre felkészülhetnek például úgy, hogy új könyvet, feladatlapot, foglalkoztató füzetet, kézműves játékot, elfoglaltságot biztosítanak az „üres órákra”, ugyanakkor nem hagynak szem előtt dohányterméket, alkoholt, gyógyszert, vegyszert, pénzt, fegyvert, kocsikulcsot, öngyújtót, barkácsszerszámot.
Minden esetben fő a fokozatosság; fontos, hogy a szülő először csak félórára, majd egy órára hagyja magára a gyereket, és ha nem történt semmi rendkívüli, a gyerek nem ijed meg az új helyezettől, el tudja foglalni és látni magát, akkor növelhető az időtartam pár órával.
Testvérrel otthon
Előfordul, hogy úgy ítéljük meg: a nagyobb gyerek már elég érett ahhoz, hogy felügyeljen egy vagy több kistestvérre. Erre a helyzetre is fel kell készíteni a kicsiket, meg kell magyarázni, hogy ha nincs felnőtt velük, kire hallgassanak, kinek kell szót fogadni. A nagyobb testvér pedig jó, ha tudja, hogy nem élhet vissza a „pozíciójával”, felelősségteljesen, okosan kell gondolkodnia és döntenie, amíg a tesvér(ek)re vigyáz. A testvérharc ugyanakkor – a szabályok ismerete ellenére is – kialakulhat, és a szülőnek kell a végén igazságot szolgáltatni.
A legegyszerűbb megoldás, ha a felvigyázó gyereknek megvan a lehetősége arra, hogy bármikor elérje mobilon a szülőt, ugyanakkor a szülő szintén tanúsítson érdeklődést, és rendszeresen tájékozódjon az otthonlévők hogyléte felől telefonon. Persze, a tanulságokat levonni, a problémákat megbeszélni az édesanya vagy édesapa megérkezése után is hasznos, mert így növelhetjük a gyerek önbizalmát, fejleszthetjük döntési képességét és pozitív irányba terelhetjük önállósodását.
Forrás: csalad.hu
- Budapestimami -
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
