A kereszténység előtti időkben a téli napfordulót a napistenek születésének időpontjaként tisztelték, az egyház pedig a „világosság születésének” kezdetéről emlékezik meg. Ma már a téli napforduló csillagászati és földrajzi eseménye december 21-én, esetenként 22-én következik be.
Ki is ez a Luca?
A keresztény hagyományok szerint Luca nem más, mint Szent Lucia, aki egy előkelő szicíliai családban nevelkedett. A keresztény hitre tért szép fiatal leány szüzességet fogadott, hogy életét Krisztusnak szentelhesse, majd mártírhalált halt hitéért. Példamutató tisztasága és alázatos élete folytán nevét a fény (latinul: lux) szóval is kapcsolatba hozták, emiatt már a középkorban a vakok és szemfájósok védőszentjének tekintették. Mivel Lucia Jézus Krisztus menyasszonyának vallotta magát, ezért házasságszerző szent is, az eladó lányoknak mennyei pártfogója.
A néphit kétféle Lucát ismer: a jóságost és a boszorkányost. A szent mellett megjelenik a rettegett, banyaszerű Luca, „luca-puca”, „lucaasszony”: az a boszorkány, aki a napfordulatot megelőző téli sötétség szimbóluma. Kísértetszerű, rémisztő szellemalak, külseje csúnya öregasszonyé vagy fehérleples alaké, szerepe a büntetés és a rontás. Emiatt korábban ritkán adták e nevet a lánygyermekeknek, mióta azonban ez az archaikus hagyomány háttérbe szorult, gyakoribbak lettek nálunk is a Lucák.
Dologtiltó nap
Az ősi hiedelem szerint Luca napján tilos volt a lányoknak, asszonyoknak dolgozniuk. Ha ezt a parancsot megszegték, súlyosan megbűnhődtek. Tilos volt mosni, kenyeret sütni, tüzet gyújtani vagy varrni, mert büntetésből Luca bevarrta a tyúkok „tojókáját”. E napon sem kölcsönadni, sem kölcsönkérni nem volt szabad, nehogy a kölcsön a boszorkányok kezére kerüljön.
Luca-napi hagyományok
Luca napját az egész magyar nyelvterületen gonoszjáró napnak tartották, amikor a bűbájosok, rontó lények szabadon tevékenykedhettek, és tevékenykedtek is; így aztán mindenütt védekeztek azok ellen.
A legelterjedtebb módszer a fokhagyma használata: az emberek megették, vagy bekenték vele az ajtófélfáját, ablakkeretet, az istállót, az állatok fejét. Az ólak ajtajára keresztet rajzoltak, hamut szórtak a kapuk elé, lefekvés előtt pedig fokhagymás kenyeret ettek, hogy szagával elriasszák a gonosz szellemeket. A gazdasszonyok megsöprűzték a gyanútlan tyúkokat, hogy sokat tojjanak. E napon egyébként vigyázni kellett a söprűkre is, nehogy azon nyargalásszanak a boszorkányok.
Országszerte szokás volt, hogy a jeles nap hajnalán a legények, fiúk „kotyolni” vagy „palázolni” indultak. Lopott szalmát vagy fadarabot vittek magukkal, arra térdepelve mondták el köszöntőjüket, bő termést, a jószág nagy szaporulatát kívánva. Ki ne ismerné a rigmust:
A háziasszony vízzel fröcskölte, kukoricával öntötte le a kotyolókat, ezt utána libáival, tyúkjaival itatta, etette fel. Úgy tartották, szerencsét hoz a tyúkokra, ha aznap legény érkezik elsőnek a házhoz A kotyolók ajándékba tojást kaptak, de ha nem, akkor fenyegetőzni kezdtek: „Egy csirkéjük legyen, az is vak legyen!”
A kisebb gyerekek a szomszéd kerítéséből letört karón guggoltak, hogy elvigyék a szomszéd szerencséjét, amolyan „dögöljön meg a szomszéd tehene is” logika alapján. Minden család vitte a szomszéd szerencséjét, így aztán lehetett egymást okolni.
Szintén Luca-napkor voltak szokásban bizonyos, finomnak éppen nem mondható tréfák is. A legények a lányos házaknál például szétszórták az udvarban a szalmát, leakasztották a kertkaput; máshol a szekereket darabjaikra szedték, és a háztetőn állították össze, a gazda legnagyobb bosszúságára.
Jövendölések napja
Ez a nap éppúgy alkalmas volt termékenységvarázslásra, mint házasság-, halál- és időjóslásra: a hiedelmek szerint Luca méhében hordozza az új esztendő reménységeit, gondjait és próbatételeit is. Bár a hagyományok már nem élnek olyan elevenen, egy-kettőt érdemes kipróbálni!
A legelterjedtebbek természetesen a szerelmi jóslások voltak. A házasságkötés előtt álló lányok ezen a napon 12 gombócot főztek, előzőleg mindegyikbe egy férfi nevét rejtették. Amelyik gombóc legelőször a víz felszínére jött, megmondta, ki lesz a férjük. Mások ólmot öntöttek, hogy megtudhassák leendő férjük foglalkozását. Egy másik jóslás szerint a lányok papírdarabokra írták a férfineveket, majd azokat egyesével a tűzbe dobták. Csak az utolsó cédulát hagyták meg: ez mutatta a vőlegény nevét.
A szerelmi mágiákhoz tartozik a Luca-zöldághajtás is. A lányok somgallyat tettek a vízbe, és ha az ágak karácsonyra kizöldültek, a lány hamarosan férjhez ment. Ezt magukkal vitték az éjféli misére, utána titokban megérintették azt a legényt, akit ily módon is igyekeztek magukhoz kötni.
A lucakalendárium szerint a karácsonyig hátralévő 12 nap időjárásából lehet következtetni az egész évire. Úgy tartották, hogy ami adott napon megtörténik, az rávetíthető az adott hónapra. Az időjárásra a székelyek hagymából jósoltak. A vöröshagymából lefejtettek 12 réteget, ez az év egy-egy hónapjának felelt meg. Mindegyikbe egy kevés sót szórtak, amelyikben elolvadt, az a hónap esősnek ígérkezett.
Magyarországon Luca-napon a család minden tagjának sütöttekek egy lucapogácsát, és egyikbe pénzdarabot rejtettek el. Aki ráharap, szerencsés lesz. E napon vetették a lucabúzát is: azt tartották, ha karácsonyra kizöldül, jó termés várható.
Luca széke
A legismertebb népi szokás Luca székének faragása. A Luca-szék hagyományos alakja az ősrégi idők óta varázserejűnek hitt pentagramma, magyarul boszorkányszög: egy szabályos ötszög köré irt öt egyenlő szárú háromszögből kialakuló csillag. Ezen a napon kezdték el készíteni kilencféle fából, úgy, hogy minden nap csak egyetlen műveletet szabadott rajta elvégezni. (Innen ered az a mondás is, hogy „Lassan készül, mint a Luca széke”.) Arra szolgált, hogy segítségével tulajdonosa felismerje a falu boszorkányait: aki rááll karácsonykor a templomban pontban éjfélkor a maga által készített székre, az megláthatja, hogy kik a boszorkányok, mert ilyenkor azok szarvat viselnek. Ezután a fiatalembereknek menekülniük kellett a boszorkák elől. A menekülők a zsebükben mákot vittek, hogy futás közben elszórhassák. A boszorkányoknak a mákszemeket fel kellett szedegetniük, így a szék tulajdonosának volt ideje kereket oldani.
A Luca-ostor ennek a népszokásnak egy változata, amit úgy készítettek, hogy az ostort alkotó zsinegen minden nap egyet csavartak. Karácsony éjjelén az ostor hangjára gyűltek a boszorkányok.
Luca-nap a nagyvilágban
Lombardiában Mikulás helyett Luca az ajándékozó. December 13-ra virradóra körbejár szamara hátán és megajándékozza a gyerekeket. Az ajándékra várók egy kis csészében tejet és kekszet készítenek neki az ablakba, és szénából készült csokrokat függesztenek ki, hogy Luca szamarát is megetessék.
Érdekesség, hogy az angolszász területről ismert, száj- és szemnyílással ellátott sütőtök magyar területen is ismert volt. A Dunántúlon ezen a napon készítették, belsejébe gyertyát tettek, majd az ablakba helyezték, hogy a háziakat megijesszék. A skandináv országokban, ahol a fényre a hosszú, zord tél miatt nagyon vágynak az emberek, Luca napja lényegesen jelentősebb ünnep, mint nálunk.
Tóthárpád Ferenc verse Luca-napra:
Szórom a mákot
Luca, Luca széke
elkészül-e végre?
Édesapám faragja,
kész már minden darabja.
Össze kéne rakni!
Minek még faragni?
Türelmetlen gyermekek
várják már az ünnepet.
Karácsonykor éjjel
félve nézek széjjel.
Szórom, szórom a mákot,
nagyon-nagyon vigyázok.
Éjfélkor felcsendül,
hálaének zendül.
Minden hívő énekel,
szentmisével ünnepel.
Felállok a székre,
Luca, Luca-székre.
Templomajtók nyíljatok!
Boszorkányok fussatok!
