Jelenlegi hely

Kismamanapló - 18. hét

A Pécsimami kismamanaplója itt élő anyukák várandósságát kíséri figyelemmel: tizennyolcadik hét.
 


 
Nevem Rebeka, egy gyönyörű másfél éves kisfiam van, szeptemberre várjuk második gyermekünket. Lénárd Pécsett született természetes úton, most is így szeretnénk. A terhesség könnyű volt (a melegtől eltekintve), és a lakásfelújításon is túl vagyunk már szerencsére...
 
Az AFP eredménye ismét alacsony. Az az érzés, amikor hirtelen szeretnéd elhinni, hogy már vége a rémálomnak, és legbelül érzed, hogy minden rendben, közben pedig tudod, hogy a történet vége egészen más is lehet.
Lehet, hogy a kisfiadnak egy beteg öcsikéje lesz, aki egész életében ránk, majd őrá lesz utalva.

Mi jogon teszem tönkre az ő életét is, hiszen nem ő kérte, hogy legyen testvére. Mi lesz, ha kiderül a „legrosszabb”? Nem, én nem lehetek anyja egy Down szindrómás babának. Nem vagyok elég erős...Vagyis elvetetni... ennek még a gondolata is szörnyű.
 
Újabb teszt, ez maradt a magzatvíz vétel előtt, mint szűrési lehetőség. A vérben vizsgálják 4 faktor mennyiségét, innen a neve: Quartett teszt. Újabb 15000 Ft, drága gyermekem...

Két hét várakozás. Közben nem igazán tudom magamat más, értelmes gondolatokkal lekötni, nálam ilyen esetekben a figyelemelterelés nem működik. Várakozunk.

Férjemet elküldték Szeged mellé egy ásatásra, mint régész technikust. Pont most. Kettesben a gyermekkel, megpróbálom a frusztrációmat nem rajta kitölteni.

Közben az a vicces, hogy akinek mondom, ismét kisfiam lesz, legyint egyet, hogy nem baj! Persze, hogy nem baj, mivel fiút vártunk!

Röhejes, hogy mindenkinek megvan a képe az „ideális családról”, ami egy fiú, egy lány. Szerintük mindenki ideális családja ez. Számunkra meg nem...

Én így nőttem fel, egy bátyám volt, aki folyton piszkált, csépelt, amíg el nem ment Pestre tanulni.

Akkor megszerettük egymást, azóta is jóban vagyunk. Gyermekszemmel nem szerettem a helyzetet. Ennyi.

(2013 május)


Hajnal vagyok, 37. évemben járok. Jelenleg Hosszúhetényben élünk férjemmel és két gyermekünkkel, Benedekkel (7) és Emmával (1,5). Harmadik babánkat július vége körül várjuk. Pécsen szeretnék szülni. Mindhárom várandósságom tervezett volt és a természetes szülés híve vagyok. Az első babánál elkelt némi segítség, de bízom benne, hogy a harmadik baba világrahozatala is olyan jól sikerül, mint a másodiké. :)
 


Nos nagyon összeszedtem magam, ami eddig elmaradt azt megcsináltam, nagy rend uralkodik fönt a gyerekszobában is, és nagyjából mindenütt. (Kérdés, hogy vajon meddig???) Biztosan a tavasz közeledte is hozzájárult :), meg az előző heti viszonyok...
 
Most már kezdem határozottabban érezni a kis rúgásokat, főleg evés után szeretnek ezek a babák tornázni. Vagy a kaja ízlik, vagy a gyomormozgás tetszik nekik, ki tudja :)

A keményedések határozottabbak sajnos, ha sűrűbb rezgésű idegállapot vesz elő. Jó lenne kontrollálni magamat néha, na. Nem mindenre tudok halálnyugodtan reagálni, időnként elővesz a türelmetlenség. És ezt a nagyobbik gyermekem nagyon jól elő tudja hozni, hát van mit tanulnom még.
 
Megint elkezdett foglalkoztatni a gondolat, hogy jó lenne családállításra elmenni és épp láttam, hogy megjelent Angster Mária Ikertörténetek c. könyve. Szerencsémre még kölcsön is kaptam, nagyon klassz olvasmány, sok dologra világít rá, amit már családállításos élményeimből tapasztaltam is, de mégis nagyon sok történet megérintett mélyen, jókat sírtam rajta.

Jaj, azt még nem is említettem, hogy szinte bármilyen kis megható élethelyzeten el tudok pityeredni? Ez főleg az első trimeszterre igaz, én legalábbis nagyon érzékeny voltam/vagyok. A filmek nagyon jó feszültség-levezetők egyébként, mert magamtól nem igazán megy a sírás, de amibe így beleélem magam, na az mindent visz :). Igazi megkönnyebbülés, és sokkal jobban alszom utána. Ez sem egy utolsó szempont!
 
(2013 március)


Viki vagyok, 32 éves pécsi kismama, második gyermekünket várjuk. Anna problémamentes terhesség után fogadott orvos nélkül, császármetszéssel született 2011 szeptemberében a budapesti Honvédkórházban.
 
18. heti ultrahangot az Édesanyák útján csinálták. Rengeteget kellet várni… A bébi egészséges, minden rendben van vele, J de szégyenlősködik J nem mutatta meg magát „odalent”J

 

A hétvégén volt anyukám a TVT börzén és csudaszép ruhákat hozott Annának. A picinek még nem nagyon veszünk semmit, mert ha lány, akkor örököl a nagytól, ha fiú akkor a kezdethez van elég unisex rucink.

(2013 február)

Antónia vagyok, 28 éves szentlőrinci kismama, harmadik gyermekemet várom. Gergő 4 éves, Berti 2 és fél és a férjem előző kapcsolatából született 11 éves Milán is gyakran van nálunk, így  hamarosan 4  fiú fog körülvenni...  Szigetváron fogok szülni és nem tartok attól, hogy mi lesz  babázás után, hiszen otthon végezhető munkával visszavár a Pécsimami.

 
Egyik barátnőmtől kaptunk csörgőket. Hazahoztam és kitettem a polcra, a fiúk kérdezgették, hogy mi ez és kié. Mondtam neki, hogy ez majd a Marcikáé lesz ha megszületik, úgyhogy vigyázzanak rá.

Pár nap múlva Berti ismét kérdezte ez a Marcikáé? Mondtam igen, erre a Gergő odahozott nekem egy csörgőt, és komolyan rám nézett, és így szólt: „Anya edd meg ezt a csörgőt, hogy a Marcika tudjon vele játszani” Mondtuk neki, hogy ezt nem lehet megenni, és majd ha megszületik akkor fog tudni vele játszani.
 
Szerencsére a rosszullétek elkerülnek, csak a fáradtsággal küzdök megint. Minden estére nagyon álmos vagyok, de nem panaszkodhatom, mert ez legyen a legnagyobb gondom.

Pihenni majd úgyis akkor lesz legközelebb lehetőségem, amikor talán megérem a nyugdíjas kort és az ember rászán egy napot. Gyerekek mellett erre nincs idő, és ha meg nincsenek itthon, akkor meg mindig van valami amit gyorsan megcsinálok, hogy kihasználjam az időt. 
 
Most volt a szülinapom is és a Gergő reggel megkérdezte, anya neked is lesz tortád? Mondtam neki, hogy nekem nem lesz.

Annyira szeretett volna tortát enni, persze azért miattam is akarta nagyon, hogy legyen, hogy miután mindenkit végigkérdezett, hogy süt-e nekem akkor még azt is megkérdezte, hogy akkor miért nem sütsz magadnak egyet. Aranyosak voltak, ahogy este mindannyian felköszöntöttek mikor a férjem megjött az ajándékkal.

 

(2013 április)


 

Zoltán vagyok, és nagyon szerencsés :) Van egy gyönyörű feleségem Anikó, és egy imádnivaló 1,5 éves kislányom, Sára. Most éppen a következő gyermekünket várjuk, aki remélhetőleg október végén érkezik majd. Olvasva a Pécsimami oldalát úgy döntöttem, hogy klaviatúrát ragadok és megírom egy kispapa szemszögéből is élményeinket eme utazásról.

 

 

Szia Drága!
 
Jelentem ismételten láttunk ám téged! :) Tuti, hogy ilyen korban még halljátok/érzitek az ultrahangot, mert amint megtaláltak, te azonnal átfordultál, és csesztél megmutatni bármit is magadból.

Pedig már nagyon furdal a kíváncsiság, hogy Tarzan-Nintendó lesz-e a neved, vagy Csingiling :)  Mindenesetre marad a szoba zöld.
 
„Tiszta apja ez a gyerek”, merült fel bennem mozizás közben… van egy nagy feje és egy nagy pocakja pár kilógó izével :D szóval olyan ufós :D Azért remélem, hogy a szépséged és az okosságod is anyádtól öröklöd majd…
 
A doki tök jó fej volt. Hagyta, hogy mindent tüzetesen végignézzek én is, miközben Sára lányom ugrált a fején, és még azt is megengedte, hogy szabadon belegondolhassak bármit az előttem látott képi formációba (értsd, a számok hajigálását már kezdem megérteni, köszi google). Bár csak azt sajnálom, hogy az az egy monitor nem látszik hátulról, így a kedves feleségem nem sokat látott belőled.
 
Már egyre türelmetlenebb vagyok. Anyukád érzi minden apró boogie-zásod, de nekem még várnom kell pár hetet. Izgi lesz, amikor rájössz majd, hogy egy apró vesére történő belső lábillesztéssel anyádat az őrületbe tudod majd kergetni :D

 

(2013 május)


 


Anikó vagyok, most várom második kisbabámat. Sára lányunk természetes úton született a Pécsi Szülészeti Klinikán,  a párommal most is közösen és boldogan készülünk életünk  nagy eseményére ugyanott, ugyanazzal az orvossal és szülésznővel.

 

 Sárával itthon vagyunk karanténba, még a boltba sem merek kimenni vele, de nagyon nehezen tűri a dolgot, ezért aztán néha levegőre is kell mennünk.

Az emberek igen furán viselkednek, mikor meghallják, hogy bárányhimlős a gyerek. Mindenki menekül és hisztizik, hogy nem szeretné elkapni.

Pedig a mi időnkben(nem mintha olyan öreg lennék,de…) party szervezés volt, ami annyit jelent, hogy ahol bárányhimlősek voltak oda ment mindenki játszani, hogy minél előbb kapja csak el a gyerek, hogy ezáltal megkapja a védettséget és fiatalon még enyhébb lefolyású is a dolog.

Mindenesetre nagyon örülök, hogy Sára átesik rajta,nem kaparja magát, nem is foglalkozik a dologgal és igazából nem is érti hogy miért nem mehet játszani másokkal. De azért tarjuk a távolságot és nincs közvetlen érintkezés másokkal.

A jövő hét péntekre kaptam ultrahang időpontot, már nagyon várjuk mindnyájan, hogy meglássuk a picit és hátha kiderül a neme is, bár mi minden gyereknek örülünk.

(2013 május)

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Megmentő ölelés

Megmentő ölelés

Az ölelés megnyugtat, oldja a stresszt, lelki állóképességet ad és növeli az összetartozás érzését. Ez a rendkívüli történet is azt bizonyítja, hogy az ölelés gyógyító erőket tud mozgósítani, sőt életet is menthet.
Hogyan NE motiváld a vizsgára készülő gyerekedet? 10 mondat, amit azonnal felejts el!

Hogyan NE motiváld a vizsgára készülő gyerekedet? 10 mondat, amit azonnal felejts el!

Érettségi, felvételi vagy nyelvvizsga? Szülőként természetes, hogy szeretnénk ilyenkor is a gyerek mellett állni, motiválni, segíteni őt. Mit mondjunk a nagy megmérettetés előtt álló kamaszunknak? Egyelőre azt tudom, hogy mit NE mondjunk! :) Íme 10 demotiváló mondat, amit azonnal törölj ki a szótáradból, ha jót akarsz neki. És magadnak.
Húsvéti sonka, tojás újabb élete

Húsvéti sonka, tojás újabb élete

Gyakran szembesülünk azzal, hogy a hagyományos húsvéti ételek megmaradnak, 3-4. napon már nem szívesen eszi a család. Új köntöst adva nekik azonban elfogy!
Emlékek a Kecskeméti Kórház Covid osztályáról és intenzívéről – ők az én, és a családom hősei!

Emlékek a Kecskeméti Kórház Covid osztályáról és intenzívéről – ők az én, és a családom hősei!

Nem féltem a koronavírustól, nem rettegtem a betegségtől, a szövődményeitől, valahogy úgy éreztem, hogy én azok közé fogok tartozni, akik át sem fognak esni rajta, hiszen nem törvényszerű, hogy minden ember elkapja. 
Ugrás az oldal tetejére