Tóth-Aradi Gabriellának hívnak és most várjuk a 2. babánkat. Van egy Gergő nevű Nagyfiam, aki 21 hónapos, mindketten Dr Ruzicska Zsolt segítségével a szigetvári kórházban születtek/fognak születni.
Betöltöttem a 37. hetet, most már bármikor jöhet a Pocaklakónk, bár nem bánnám, ha még 2 hetet maradna. Egy kicsit tartok a hétvégétől pontosabban a közeledő fronttól, de hátha minket nem fog befolyásolni.Sajnos a Szülészeti Osztályon -Szigetváron- február második fele óta látogatási tilalom van, ami nem meglepő- legalábbis számomra- ilyen influenzás időszakban inkább tegyenek meg óvintézkedéseket, minthogy a gyerekágyas anyuka egy jófajta "náthával" térjen haza.
Annyi megengedett, hogy a vajúdás és a szülés alatt is apuka, ha szeretne bent lehet- ez azért megnyugtatással tölt el! Mindenképpen jó dolognak tartom, ha ott van a Párod, persze nem a "kimeneti" oldalon.Tapasztalatból mondhatom, hogy jó volt Gergő születésénél is a támasz.
Most így az utolsó hetekben igyekszem magam kipihenni, már amennyit egy 23 hónapos Gyerkőc mellett lehet :). Megpróbálok szundizni, amikor ő, próbálom rábeszélni, hogy anya marad fekve és rajzoljunk...
Persze a jó időben előkerült a motor és nekem se árt a friss levegő, szabályok azért ilyenkor is vannak: nem mehetünk messzire mivel a szükség nagy úr (ha menni kell, akkor muszáj menni különben baleset érhet) és valahogy a 4. emeletre is fel kell jutni.
2013 március 13.
Veronika vagyok 33 éves kismama, Pécsett fogok szülni. Első gyermekünket várjuk, leánykánk lesz. Az elmúlt 10 évben diplomákat gyűjtöttem, ún. karriert építettem, és mostanra döntöttem el (párom nagy örömére) hogy, Édesanya szeretnék lenni, amit cseppet sem bánok.
A 37. állapotossági héten, súlyom: 68,5 kg, hasam: 101 cm. Kislányunk sokat fészkelődik, az e heti CTG vizsgálaton megint rávert (elsőként végeztünk) a már előttünk bent tartózkodó kismamákra és gyermekeikre.
Szívverése, a méhlepény állapota tökéletes, a normál határok között van. A 36. heti vérvételi eredményeket is megkaptam, minden érték a referencia tartományon belül.
A köldököm lassan visszanyerni eredeti állapotát, most már nem púposodik ki, kezd „visszalaposodni”, ill. a linea nigrám is halványodik.
A sokak által „rettegett” hát és derékfájást -a megnövekedett pocak miatt- nem tapasztalom. A séták, derék és hátizom torna sokat segít a megelőzésben.
Nem tudom más, hogy van, de én nem is tudok annyit enni, mint az állapotosságom előtt, a has űri szervek eleve összezsugorodtak. Ha a kelleténél többet eszem, feszül a hasam, és ez nemcsak nekem, a gyermekemnek is kellemetlen. Aludni tudok, bár kissé megszaporodtak az éjszakai folyó ügyeim (3-4 alkalom/éjj).
A Szülészeti Klinika hétfőnként tartott előadássorozatában egy gyermekes pszichológus hölgy tartott előadást: Párkapcsolat-gyermek változás, A családdá válás folyamata címmel.
Férjemmel együtt hallgattuk, számunkra sok újdonság nem hangzott el. Érdekes volt a szülés utáni depresszió témája, amiről a nagy könyvek nem igazán szólnak, ill. ennek orvoslása. Szerintünk, 30 év felett az ember tudatosan készül a gyermekvállalásra, több türelemmel és odafigyeléssel mind a babára, magára, párjára.
Ezen a héten személyes találkozónk volt a leendő gyermekorvosunkkal. Őszintén, nagyon szimpatikus, szakképzett doki, rögtön a bizalmunkba fogadtuk. Elmondta, a szülés utáni napon a férjem hívja fel, receptre felírja, az otthoni babaápoláshoz szükséges gyógyszertári készítményeket melyek az én TAJ számomra lesznek rögzítve, amíg kislányunk nem kapja meg a személyi dokumentumait. Mikor hazaérkezünk, házhoz jön és elmondja a következő teendőket, megvizsgálja a kicsit. Munkája TB által támogatott, nem kell külön fizetni. Plusz költséget jelent, ha a későbbiekben házhoz jönne.
Az születésig itthon töltött szabadnapok nagyon hamar elrepülnek, néha nem is végzem az aznapra kitűzött feladataimmal. Nem úszom rózsaszín ködben: egy-egy baráti találka kapcsán nem beszélek állandóan a gyermekünkről, nem hanyagolom el a környezetem, elvégzem a napi rutinfeladatokat, nem várok el sem a férjemtől sem a szüleimtől, barátoktól megkülönböztetett bánásmódot. Még egyszer elolvasom a Suttogó titkai című könyvet, amit már férjem is forgat.
Barbara vagyok, 23 éves vagyok és ez az első várandósságom. A kisbabámat Szigetváron szeretném megszülni a lehetőségekhez mérten természetes szüléssel. Egyszerre érzek félelmet és izgatottságot a közeledő esemény miatt. Mindezt biztosan pótolni fogja a kis manócska érkezése, akit az apukájával együtt már nagyon várunk!
37. héthez érkeztünk, tulajdonképpen most már bármikor érkezhet Borka. Egyéb változást nem tapasztaltam az eltelt egy hét alatt. Fáradtság jellemző inkább napközben is több órát alszom, lényegében az éjszakai ébredések miatt, sokszor kelek fel.
A legoptimálisabb testhelyzet már csak a fekvés, mert pocak nagyon nehéz, ezért az ülésnél mivel már a feje lent helyezkedik, kényelmetlen, ezt sokszor jelzi is. Megnéztük UH-on hogy oldalt a kis lábacskáival szokott kepeszteni, a köldökömhöz közel, pedig a hátacskája dudorodik ilyenkor. Már a keményedések is gyakoribbak, sokszor kellemetlen, mert alig tudok mozogni.
A hétvégén került sor ismerősöm esküvőjére, ahova mi is hivatalosak voltunk. Nagyon jól éreztük magunkat, leszámítva a szakadó esőt, de a nap végére kiderült az ég. Szép volt a menyasszony és nagyon finomak voltak az ételek.
Amiről azt gondoltam, hogy majd rengeteget fogok enni és mindent meg szeretnék kóstolni, hát ennek a fele sem jött össze. Volt leves, mártások, sültek, köretek és rengeteg torta és sütemény. Sajnos nem tudtam mindent megkóstolni, pedig annyira guszta volt minden. Ez a hátránya a végén járó várandósságnak, kevesebb fér belénk. Jó volt a hangulat és még táncoltunk is. 4 órakor értünk haza, ezért nagyon büszke voltam magamra, hogy ilyen sokáig bírtam/ bírtuk.
A héten fotózkodtunk is pipacsos búzamező volt az elképzelés, ami lényegében sikeres is volt. Csak mivel estefelé mentünk a szabadba sok szúnyoggal kellett megküzdenünk. Ennek ellenére nagyon jól sikerültek a képek.
Holnap megyünk orvoshoz, kíváncsi vagyok mit mond, mennyire lát nyitva, egyáltalán nyitva vagyok e vagy jövő héten is randevúra kerül majd sor… Megérkeztek a múltkori labor eredmények is, sajnos a megfázásom miatt, elég sok értékem alacsony volt.
Remélem, hogy ez mára már kompenzálódott, mert lassan, de biztosan megyek kifelé a betegségből. Mivel gyógyszert nem szedhettem, ezért csak a sok gyümölcs és vitamin az amitől gyors gyógyulást várhatok.
Ennyi fért naplónkba, remélem, hamarosan már beszámolhatok a szülésről is.
Viki vagyok, 32 éves pécsi kismama, második gyermekünket várjuk. Anna problémamentes terhesség után fogadott orvos nélkül, császármetszéssel született 2011 szeptemberében a budapesti Honvédkórházban.
Felállítottuk a medencét az udvarban, amit én csak kívülről szemlélek, de a család apraja nagyja nagyon élvezi. Anna hangosan kacag, mikor az apjával pancsol. Én kicsit irigykedve egy hidegvizes
lavórba lógatott lábbal nézem őket ilyenkor.Az NST után ultrahangra mentem. Megint óriási volt a csúszás és elég sokat kellett várni. Az ultrahangon is mindent rendben találtak, megnézték a hegvastagságot is, ami 5 mm. Az oxitocin terheléses vizsgálatot 4 mm alatti hegvastagságnál már nem csinálják meg, úgyhogy, ha addig bent marad a baba, nincs akadálya.
Hogy hogyan jött ez a név, nem tudom… felébredtem és ez volt az első gondolatom. Ébresztettem apát is és mondtam, hogy megvan a fiúnk neve. Neki is tetszett, így úgy tűnik, ez végleges.
Megkönnyebbültem, és azóta tényleg, mintha kevésbé férnénk el ketten a testemben. Érzem, ahogy lábacskáival a bordáim alatt matat, még fekve is ki kell nyújtóznom, hogy ne bökdössön. Aludni nem nagyon tudok, éjszakánként pár órát mindig forgolódom az ágyamban.
A pocakom is húz, feszít, étolajjal kenegetem, ami átmenetileg megkönnyebbülést hoz. Mivel az orvosok szerint pici a baba, gyorsan elkezdtem őt növeszteni, egy schüssler sót használok, és megpróbálom a vacsorákat sem kihagyni, pedig nincs igazán étvágyam.
Még egy hét, és bármikor jöhet a babus, persze szeretném, ha odabenn fejlődne, amíg csak szüksége van rá, de a várandósság vége már tényleg inkább terhes...
(2013 szeptember)
Múlt csütörtökön mentem vérvételre, majd ultrahangra, minden rendben volt, 
Babuska befordult szépen, most már csak nem fog variálni… A mért adatok alapján mondta Doktorúr, hogy kb 2.770 g, én meg megijedtem, ha még van hátra 4 hét és kb 1 kg-ot még híznak ilyenkor a babák, akkor megint nagy lesz, mint az elsőszülöttem… De megnyugtatott, hogy nem lesz gond. A cervix-eredmény negatív lett. Rákérdeztem mi legyen a helyettesítő orvossal, de végül is abban maradtunk, hogy nem lesz rá szükség, utána pedig már elérhető lesz. Ezzel én is egyet értettem, igaziból nehéz lett volna rábíznom magam másra… Itt voltak a Nővéremék is hétvégére, voltunk Kaposváron strandolni is, nagyon jól éreztük magunkat. Igaz én csak a gyerekmedencébe mentem Emmával. Viszont mindig mást kellett ugratnom sajnos, mert Emma szeretett egyedül nekivágni a pancsolásnak, de annyira már nem vagyok fürge, hogy utolérhettem volna, így más szaladt helyettem…
Voltunk egy babaváró partin a barátainknál, nagyon kellemes volt, de délutánra annyira bedagadt a lábam, hogy rossz volt ránéznem, a szandálomba is csak nehezen tudtam visszatuszkolni a lábfejemet. Kaptam sárgabarackot is, még azt is esténként befőztem lekvárnak.
Elkezdődnek az NST-vizsgálatok is holnaptól. A védőnői kontroll is megvolt, ott sem volt gond. A súlyom sem változott – 59 kg, most már csak a Baba gyarapszik.
Most jutottunk el oda is, hogy a tető-javítást összehozzuk, de persze délelőtt jött egy nagy zivatar ezért nem tudták befejezni a fiúk, eltolódott jövő hétre. Mindenesetre klassz nap volt :)
2013. július 10.
