Jelenlegi hely

Kismamanapló-38. hét

A Pécsimami kismamanaplója itt élő anyukák várandósságát kíséri figyelemmel: harmincnyolcadik hét.

Tóth-Aradi Gabriellának hívnak és most várjuk a 2. babánkat. Van egy Gergő nevű Nagyfiam, aki 21 hónapos, mindketten Dr Ruzicska Zsolt segítségével a szigetvári kórházban születtek/fognak születni.
 
A terhességem, mind Gergővel, mind Vele hál' Istennek problémamentes, mindkét Gyermek nagyon aktív Pocaklakói életet él/élt. A szigetvári kórházról ill az ott dolgozókról pedig csak jó dolgokat tudok mondani, 1 ágyas szobában voltam, most is ezt szeretnénk, fogadott orvosom és szülésznőm volt és ez most így van.

Ilyent még nem éltem meg, mint ami most volt! Elvileg bármikor megérkezhet Csenge és mi azon izgulunk, hogy nehogy a mostani időpontot válassza.

Itt van csütörtök -márc. 14.- és ha menni kellene mi tuti nem jutnánk el Szigetvárra, le van zárva a 6. út. Barátnőmék délután 14kor indultak haza Kaposvárra és most, 18.20kor értek haza. Nem is tudom, mit csináltam volna, ha.....

De hál Istennek nem történt semmi, megbeszéltem Pocaklakónkkal, hogy minden "kimeneti lehetőség" most a zord időre való tekintettel átmenetileg bestoppolva és kárpótlásul Apa készítette kuglóffal kényeztettem. Eltelt a péntek is és az utak, legalábbis innen a meleg 4. emeleti szobából- járhatóknak tűnnek. 

Megvolt a 2. NST vizsgálat, valamennyi keményedés van, de jól érzi magát a Picurka. Ruzicska Doktor Úr is megvizsgált és bő ujjnyira nyitva vagyok, de hazaengedett azzal az istrukcióval, hogy ha már jósló fájások vannak induljunk, ne várakozzunk.

Neki is az volt a véleménye, hogy nem lesz meg a 40 hét, akár a héten is jöhet a TESÓ!!!

 
Azért beütemeztünk következő hét keddre egy újabb NST vizsgálatot, hátha kihúzzuk addig. :) 
 
Hazafelé, Apával, Mamával átbeszéltük a forgatókönyvet, mi lesz ha alapon. De végül is úgyis adja majd magát.
 

Zsuzsi vagyok, 30 éves, egy 19 hónapos kislány anyukája, 3 éve boldog feleség és mellette újra kismama, aki a 38. hetet tapossa, pocakjában ismét egy kislánnyal.  A nagy hír, hogy újra babát várok 2012. augusztus 3.-án ért meglepetésként, nem számítottunk rá, hogy ilyen hamar fog érkezni a kistestvérJ

Első terhességem alatt derült ki, hogy probléma van a pajzsmirigyemmel, alulműködik, ezért a kilenc hónap alatt folyamatosan gyógyszert kellett szednem.

A szülés utáni vérvétel igazolta, hogy ez a probléma megszűnt, sőt kérdésessé vált, hogy valóban szükséges volt-e szednem a gyógyszert. Első kislányunk sokat váratott magára, több mint másfél évig próbálkoztunk, ezért egy idő után vizsgálatsorozatnak vetettük alá magunkat a férjemmel, ahol a pajzsmirigyem rendellenes működésére hivatkoztak, hogy esetleg azzal van a gond.

A gyógyszer szedése után rögtön teherbe estem, aminek nagyon örültünk, csak a gyógyszernek voltak kellemetlen mellékhatásai (kiütések, feldagadások), ezért váltanom kellett másikra.

Az akkori nőgyógyászom túlvállalta magát, nem tudott úgy figyelni rám, ahogy ez ebben a helyzetben elvárható lett volna, ezért a 12. terhességi hét körül váltottam és nem bántam meg, jó kezekbe kerültem.

Most is ugyanahhoz a doktorhoz járunk és ugyanazt a szülésznőt kértem fel, hogy segítsen világra hozni a babánkat, mint előzőleg.
 
A szülésről annyit, hogy jobbat nem is kívánhattam volna. Jött egy hidegfront július közepén, megindultak a fájások, igaz semmi rendszeresség nem volt bennük, elviselhetőek voltak, nem tudhattam, hogy hány ujjnyira tágultam már ki ezért bementünk a Szülészetre, ahol kiderült, hogy már 3 ujjnyi voltam.

A szülőágyra reggel 7-kor kerültem, még éppen be tudták adni a gerincembe az érzéstelenítőt. 10:20 perckor megszületett Anna. Ennél gyorsabb, simább szülést nem is kérhettem volna. Apuka is bent volt végig, hatalmas erőt és támaszt adott nekem.

Ő is nagyon szép és jó érzésekkel emlékszik vissza erre a pár órára, nem bánta meg, hogy velünk volt. Most is készül, hogy bent lesz, hasonló szülésre számítunk, bízzunk benne, hogy így lesz J
 
Második terhességem meglepetésszerű volt, mivel úgy gondoltam, hogy az újabb babavállalás egy újabb gyógyszeres kezeléssel fog csak összejönni. Nem így történt, ami nagy öröm volt számomra, nem kellett semmilyen gyógyszerszedésnek kitenni magunkat.

A nagy hír vegyes érzéseket váltott ki belőlem, mivel az első kislányunk alig múlt egy éves, mikor szembesültem vele, hogy újra anyuka leszek. Tudtam, hogy nem lesz könnyű, amire vállalkozunk, hisz a két kislány között alig 20 hónap korkülönbség lesz. De ismét lesz egy kisbabánk, átélhetünk minden szépet, jót, és persze nehézséget is.
 
Mondják, hogy nincs két egyforma terhesség. Ez rám nem igaz! Ugyanúgy viselem a másodikat, mint az elsőt, semmivel sem nehezebb vagy könnyebb. Most is küzdök a gyomorégés kellemetlen tüneteivel, akárcsak először. A két kislány ugyanúgy helyezkedett/ik el a pocakomban, ugyanannyit mocorognak, csuklanak stb. Anna hatalmas hajjal született, lehetséges, hogy a hugi is? J
 
A két terhesség között talán mégis annyi a különbség, hogy Annával lassan teltek a hónapok, a 33. terhességi hétig dolgoztam. A második babával rohant az idő, gondolom közrejátszott az is, hogy nem nagyon unatkoztam az én eleven és huncut kislányom mellett J
 
Mindkét esetben a súlyom 58 kilóról indult, az első terhesség végére 75 kiló lettem, most a 38. hét körül 71 kiló vagyok. Szülés után nem sokkal 60 kilót nyomtam, amit hipp-hopp elértem, Anna sokáig szopizott, majdnem 14 hónapos koráig, ez is sokat számított, hogy a régi súlyomat visszanyertem.
 
Annával rendületlenül jártam szülésfelkészítésre, ami nagyon jó volt. Sok - sok pocakos anyukával és sok- sok pocaklakóval találkoztam. Egymás közt meg tudtuk beszélni, ki hogy érzi magát, miket csinál a baba, szóval ment az eszmecsere. Ajánlani tudom mindenkinek, akinek van rá ideje, hiszen jó érzés hasonló helyzetben lévőkkel találkozni, beszélgetni stb. A második babámmal már sajnos nem tudtam járni, hisz nehéz lett volna Anna mellett összeegyeztetni ezeket az időpontokat.
 
Így, hogy már a terhesség 38. hetében járok, túl sok újdonságot már nem tudok írni hétről hétre, hiszen hamarosan megérkezik a baba. Egyébként jól vagyok, egy picit nehezebb a légzésem, a medencecsontjaim szoktak fájni. Sok gyaloglás után a lábam is nagyon. Esténként nehéz a fekvés, sehogy sem jó, ha meg akarok fordulni, kalimpálok, vagy épp begörcsöl a csípőm a fészkelődés közben, a pocakomat nehéz átbillenteni, de egyébként nem panaszkodom. J Picit izgulok és kíváncsi vagyok. Az némiképp megkönnyíti a helyzetet, hogy már nagyon rosszul viselem terhesség végét, főleg a gyomorégést, ezért várom a szülést. Hetek óta nem alszom jól, a hasam óriási és nehéz, belassultam.
 
A 36. héttől hetente járok NST-re, ahol a baba nem lustálkodik, sokat mocorog, így nem kell sokat feküdnöm ezeken a vizsgálatokon, mindig kapjuk a dicséretet, hogy nagyon szép a görbe, amit a szalagra „rajzolunk” J
A 36. héten volt az utolsó uh, ott mindent rendben találtak, a baba ekkor 2550 g volt, teljesen normális paraméterekkel rendelkezett. A szülésznőm felkészített már, hogy lehetséges, hogy a második baba nagyobb lesz, mint az első, ez normális. Anna 3390 g, 51 cm, szép formás újszülött volt. Majd utólag megírom, hogy bejött-e ez az ígéret!
 
Múlt héten csütörtökön volt időpontom a nőgyógyászomhoz, mindent rendben talált, méhszáj zárva, hurrá J Innentől hetente látnánk viszont egymást, ha nem menne el szabadságra pár napra. Legközelebb március 14-én megyek hozzá, ez a hét kimarad. Ennek mondjuk nem örültem, de a szülésznőm, aki minden váratlan helyzetre fel van készülve, már keresett is egy helyettesítő szülészorvost, aki esetleg be tud ugrani az orvosom helyére, ha mennünk kell. Erre remélhetőleg nem lesz szükségünk. Jövő hétfőig, vagyis március 11-ig kell kitartanunk J
 
 A 36. héten vesznek kenetet a streptococcus vizsgálathoz is (ha találnak streptococcust, akkor antibiotikummal kb. 1 hét alatt kikezelik, ellenkező esetben szülés közben a baba elkaphatja a bacit szülés közben, ami tüdőgyulladást okozhat nála). Ennek az eredménye most is és előzőleg is negatív lett, így emiatt nem kell izgulnom.
 
A „fészekrakási láz” már vagy egy hónapja rám tört, mosok, vasalok minden pici ruhát, ágyneműt, pelenkát, szépítjük, rendezgetjük a babóca szobáját. Anna is szorgalmasan sürgölődik és „segédkezik” ilyenkor körülöttem, sejti, hogy itt valami nemsokára történni fog J

Sokat mesélünk neki a kistestvéréről, aki nemsokára itt lesz velünk. Hogy mennyit ért az egészből, nem tudom, de alapjában nem egy féltékeny típus, szereti a babákat, nagyobb gyerekeket, bízom benne, hogy ez így is fog maradni J Picit anyás lett mostanában, bújik hozzám, és ha kiteszem a lábam, keres nagyon. Ma mondtam neki, hogy nem leszek itt néhány napig, de nem hiszem, hogy megértette volna. Nehéz lesz itthon hagyni őt, de majd csak átvészeljük ezt az időszakot is. Sokan fognak majd segíteni Apukának, amíg nem leszünk itthon.

A csomagom már hetek óta kész, remélem semmi fontos nem maradt ki. Drukkoljatok majd.
 


Veronika vagyok 33 éves kismama,  Pécsett fogok szülni. Első gyermekünket várjuk, leánykánk lesz. Az elmúlt 10 évben diplomákat gyűjtöttem, ún. karriert építettem, és mostanra döntöttem el (párom nagy örömére) hogy, Édesanya szeretnék lenni, amit cseppet sem bánok.

A 38/39. állapotossági hétben vagyunk. Szándékosan kerülöm a terhességi szót, mert számomra nem teher a kislányom. Többször is említettem: a testmozgás (séta, torna, aerobik, dombmászás) nagyon fontos az állapotosság alatt.

Persze, nagyon jól esnek a rácsodálkozó ismerősök megjegyzései miszerint: „jaj, milyen pici a hasad, nem is híztál, tényleg a jövő héten szülsz”! Igen, ezért tudatosan tenni is kell - kitartással, odafigyeléssel, rendszerességgel.

Nem értem miért lennék magam, illetve gyermekem ellensége azzal, hogy elhagyom magam. Súlyom 68,8 kg, haskörméretem: 101,5 cm. Nagy valószínűséggel sem súlyom, sem has átmérőm nem fog tovább gyarapodni.
 
Az éjszakáimat továbbra is meg kell szakítani folyó ügyeim miatt 2-3 alkalommal. Szedem a homeopátiás méhszájtágító bogyócskákat, vas tablettát. Hát, derékfájás, lábdagadás nincs.
 
A 3. CTG (NST) vizsgálaton ismét serényen mozgott lánykánk, megint elsősként végeztünk. Mind a szívhang, mind a méhlepény funkciója rendben van. A 36. héten vett vérvizsgálat eredményei-különös tekintettel a vasra- a normális referencia tartományban vannak.
 
Találkozóm volt a szülésznőmmel is.

Megbeszéltük a nap bármely időszakában hívhatom, ha megkezdődnek a fájásaim.

Szóba került a magzatvízelfolyás, amit talán egy eldurranó vízzel töltött lufihoz lehet hasonlítani, melyből 1-3 dl enyhén sárgás víz távozik. Nőgyógyászomat viszont nem érdemes rendíthetetlenül zaklatnunk a nagy napkor, megteszi ezt helyettünk az ügyeletes orvos a szülészeten.

Biztos, ami biztos rákérdeztem mikor szándékozik szabadságra menni. Megnyugtatott, minket megvár!
 
A havi nőgyógyászati vizsgálaton kiderült a lényeg: méhszájam egyelőre zárt. Mivel jövő hét a szülés becsült időpontja, oxytocin terheléses (OTT): vizsgálatra megyünk. A teszten méhösszehúzó oxytocin infúzió adnak, majd az aktív méhtevékenység következtében a csökkenő lepényi keringést vizsgálják. Az OTT után megyek UH vizsgálatra, ahol a köldökzsinór és a magzatvíz állapotát, gyermekünk méreteit, becsült súlyát fogja vizsgálni nődokim.


Barbara vagyok, 23 éves vagyok és ez az első várandósságom. A kisbabámat Szigetváron szeretném megszülni a lehetőségekhez mérten természetes szüléssel. Egyszerre érzek félelmet és izgatottságot a közeledő esemény miatt. Mindezt biztosan pótolni fogja a kis manócska érkezése, akit az apukájával együtt már nagyon várunk!


Visszaszámlálás elindult. Már minden órás vagyok, bármikor megtörténhet a nagy esemény… De úgy látszik Borka rendületlenül tartja magát a dátumhoz, ami jövő hét kedd ha terv szerint halad.

Keményedések továbbra is sűrűsödnek, most már jó lenne, ha túl lennék rajta. Az itthoni első fürdetést várom a leginkább. Apa, anya és Borka, biztosan nagyon emlékezetes lesz. A védőnő azt tanácsolta, ha tehetem, akkor a kórházban legyek ott a fürdetéseknél és esetlegesen kérjem, hogy hadd csinálhassam én, mert szívesen bevezetnek a dolog rejtelmeibe.

Olvastam a babamasszázsról, amit megpróbálok majd beütemezni azért a mindennapjainkba. A lényeg, hogy olyan környezetet teremtsünk, amivel a baba és a mama is ellazulhatnak. Lágy fények, esetleg halk nyugtató zene és a melegség, ami a bébit körülveszi, hiszen a masszázs teljesen meztelenül történik.

Nagyon fontos a baba és a szülő kommunikációjában az érintés, hiszen kezdetben nem értik egymás jelzéseit, a baba csak sírással tudja jelezni, ha valamire szüksége van. A kommunikáció fejlődésében ezért fontos szerepe van az érintésnek.

Ebből érzi a baba, hogy biztonságban van, foglalkoznak vele és nem utolsó sorban, hogy szeretet veszi körül. Remélem sikerül majd megteremtenem nekem is ezt a nyugodt, szeretet teljes közeget Borka számára.

Első gyermekes anyaként rengeteg kétely merül fel bennem a gyermeknevelést illetően, de úgy gondolom, mindenkinek át kell esnie az első tűzkeresztségen, ez szinte elkerülhetetlen. Ha bízunk magunkban és az ösztöneinkben, akkor nem lehet probléma. És ne féljünk segítséget kérni a megfelelő embertől, ha netán nem vagyunk biztosak a tetteinkben, mozdulatainkban.

Erre a legmegfelelőbb szerintem a szülő. Biztosan rengetegszer fogom anyukámat felhívni, ha valamiben nem vagyok biztos és tudom, hogy rá minden helyzetben számíthatok.
 

A héten elmentünk NST-re és még pénteken lesz egy találkozónk az orvossal. Remélem most már tud valami bíztatót mondani a nyitottságomat illetően. Megmondom őszintén rossz ez a bizonytalanság, hogy bármikor történhet bármi és olyan felkészületlennek érzem magam, még annak ellenére is, hogy betéve tudom, mit kell illetve mire kell figyelni, ha úgy érzem elkezdődött a vajúdás. Mégis könnyebb lenne, ha tudnám mi vár rám biztosan…
 



Viki vagyok, 32 éves pécsi kismama, második gyermekünket várjuk. Anna problémamentes terhesség után fogadott orvos nélkül, császármetszéssel született 2011 szeptemberében a budapesti Honvédkórházban.

 

Végre, végre érik a kajszi!!! Nagyon szeretjük! Eszünk is jócskán és készült belőle lekvár is, amit nem én főztem, hanem a nagymamám, a mi drága dédink. Nagyon sokat segít ő nekünk.

Tettünk el belőle befőttet is, aminek én most tanulom a csínnyát-bínnyát.
Tanácsadáson ismét rendben volt minden, még a vizesedésem is „normális” a védőnő szerint. Adott otthonra tesztcsíkot, hogy otthon is ellenőrizni tudjam a vizeletben a cukor és a fehérje szintet, biztos ami biztos.
 
Voltunk NST-n. Nem nagyon akart mocorogni Lukács, többször meg kellett töfködni, rázni a pocakomat, hogy felébredjen, végül egy darabka csoki meghozta a kívánt hatást. Nagyon belendült a kispasim és az eredmény ismét jó lett.
 
A Szent Erzsébet utcában van egy baba klub, ahová mi is elmentünk a héten. A kicsik az épületben énekeltek és mondókáztak, Anna nagyon élvezte, a nagyok az udvaron játszottak el egy történetet, aminek a végére a kicsik is kiértek, és aki akart csatlakozhatott.

Természetesen Anna ott akart lenni és nagyon tetszett neki. Mikor véget ért a mese még énekeltek egy kicsit, aztán gipszkiöntőztek és rajzoltak. Jól éreztük magunkat, máskor is menni fogunk.
 
A család nem minden tagja díjazza a nevet, amit a kicsinek adtunk, illetve kapunk hideget is és meleget is. Pélául hogyan fogjuk becézni…stb. Kérdem én, miért kéne becézni?! Úgy szép, ahogy van!

De ezzel nem is foglakozunk, a lényeg, hogy nekünk tetszik, a többiek meg majd megszokják!
 
Átrendeztük az egész gyerekszobát. Nagyon hangulatosra sikerült kialakítanunk, külön lány és fiú sarokkal. Mindkét gyereknek megvan a saját kis kuckója és van egy közös játéktér is.
Anna még nem esett le az ágyról… gyorsan lekopogom!

 


Nevem Rebeka, egy gyönyörű másfél éves kisfiam van, szeptemberre várjuk második gyermekünket. Lénárd Pécsett született természetes úton, most is így szeretnénk. A terhesség könnyű volt (a melegtől eltekintve), és a lakásfelújításon is túl vagyunk már szerencsére...
 
Akkorát nőtt a pocakom az elmúlt pár hétben, hogy mindenki abbahagyta a kommentálást. Remélem a baba nőtt benne, és már nem is számít kicsinek. Eléggé viszketett a pocakom, hirtelen aggódni kezdtem, hogy esetleg megint előjön a terhességi cholestasis, mint Lénárddal.

Akkor be kellett feküdnöm egy héttel a terminus előtt, de szerencsémre még aznap beindult a szülés spontán módon. Végül elkezdtem zuhanyozáshoz használni a maradék Eucerin olajfürdőt, a viszkető részeket átkenegetve, és bevált. Azóta semmi probléma, mellette nem is krémezem magamat semmivel.
 
A héten Füge Katinál jártunk, szülésfelkészítő tréningen. A légzéstechnikákon és lehetséges testhelyzeteken kívül rengeteg biztatást és megerősítést kaptunk tőle a szüléssel kapcsolatban. Nem ingyenes, de mindenkinek csak ajánlani tudom. Előre be kell jelentkezni, és akkor teljes értékű, ha a férj/pár is el tudja kísérni az embert.

Remélem, hogy ezúttal Norbi is aktívan részt tud venni a folyamatban, és nem csak tehetetlenül nézi, ahogy vajúdás alatt szenvedek. Két éve úgy gondoltam, hogy majd a természet mindent elrendez, hisz nő vagyok, tudok szülni. Utólag azért belátom, hogy egy kis felkészülés, tudatosság nem árt ezen a téren sem.
 
Mivel a tréning a szülészeti klinikán volt és pont aznap lehetett szülőszobát látogatni, hát mi is megnéztük ismét. Nem is emlékeztem, hogy egy szülésznő ennyit beszél a dolgokról. Szép az alternatív szülőszoba, és a többibe is új, modern ágyak kerültek. Azért itt „hagyományos”, kórházi szülésre buzdítják a nőket, az alternatívkodást próbálják minél jobban lecsökkenteni. Az a biztos, ami megszokott...
 
Egy haszna azért volt a látogatásnak, megtudtam, hogy milyen is az a bizonyos nyákdugó, amit az ember szülés előtt valamikor elveszít. Kiderült, hogy én már több, mint egy hete elhagytam. Igaz, ettől a szülés akár még vagy 3 hétre is lehet... meglátjuk. Már elég türelmetlen vagyok, sok a jóslófájás is, bár tudom, sajnos ez nem jelent semmit.

 

(2013 szeptember)


Hajnal vagyok, 37. évemben járok. Jelenleg Hosszúhetényben élünk férjemmel és két gyermekünkkel, Benedekkel (7) és Emmával (1,5). Most harmadik babánkat július vége körül várjuk. Pécsen szeretnék szülni. Mindhárom várandósságom tervezett volt és a természetes szülés híve vagyok. Az első babánál elkelt némi segítség, de bízom benne, hogy a harmadik baba világrahozatala is olyan jól sikerül, mint a másodiké. :)
 

Ismét védőnői rutinnal kezdtük a hetet, változatlanul rendben vagyok. Jól is érzem magam, bár már megkérdőjeleződött párszor bennem, hogy tényleg kibírom-e még augusztus elejéig??? Fáradok, szuszogok és szeretnék sokszor egyedül lenni kicsit. Észreveszem, hogy többet figyelek befelé, sokszor nem is veszem észre, ha hozzám szólnak. Talán icipici összehúzódások már jelentkeznek, de egyáltalán nem feltűnőek, és tényleg csak elszórtan egy-kettő. Péntekre bejelentkeztem kineziológushoz, hogy oldjak a szoptatási gondjaimon előre, mert úgy szeretném, ha végre kizárólagosan tudnám szoptatni a kis új Babókát.

Az NST-n kicsit több időt töltöttem így elsőre, persze egész reggel ficergett, mocorgott, de mire odaértem a klinikára elbubukált… Azért jól érzi magát a szakemberek szerint. Én sem gondolnám másképp :).

Még a táska-pakolást mindig halogatom, bár már megvan minden hozzá, még össze nem csomagoltam rendesen, valahogy mindig vége lesz a napnak én meg már fáradt vagyok este, mire eszembe jut…

2013. július 18.

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

A humor és a nevetés nemcsak jól esik, de egészséges is!

A humor és a nevetés nemcsak jól esik, de egészséges is!

Május első vasárnapja Anyák napja mellett a nevetés világnapja is. Egy szívből jövő nevetés jót tesz az egész testnek és léleknek. Nem csupán a stresszt csökkenti vagy az immunrendszert erősíti, hanem segít megelőzni a depressziót és javítja az önértékelést is.
Munkások vagy a munka ünnepe? Mióta ünnepeljük május 1-ét Magyarországon?

Munkások vagy a munka ünnepe? Mióta ünnepeljük május 1-ét Magyarországon?

Itthon május elsejéről először 1890-ben emlékeztek meg, az első felvonulást a Városligetben tartották. De miért május 1-én ünneplünk?
Május első vasárnapja: a nevetés világnapja is

Május első vasárnapja: a nevetés világnapja is

Tudtad, hogy május első vasárnapja a nevetés világnapja is? És azt, hogy először 1998-ban Indiában egy úgynevezett nevető klubban tartották meg?
Anyai küldetések – te melyik film műfajába illessz be?

Anyai küldetések – te melyik film műfajába illessz be?

Egy kisgyermekes anya napja egy akciófilmbe illő kihívások sorozata: reggeltől estig pelenkacsaták, katasztrófaelhárító műveletek, békítő bírák testületi ülései és mentőexpedíciók sokasága a játszótéren. Sok sírással, bizonytalansággal, puszival és öleléssel.
Ugrás az oldal tetejére