Jelenlegi hely

Mobilvilág…

A minap egy nagymamával beszélgettem, aki némi felindultsággal, de talán inkább fásultsággal osztotta meg a következő történetet velem:

Kép forrása: pixabay.com

Kedvesem, képzelje a minap a vásárcsarnoknál vártam a buszt, amikor a megállóba érkező járműhöz távolabbról kézen fogva egy fiatal nő és egy 4 éves forma kisleány futott. Mi, akik már korábban ott álltunk, szép sorban felszálltunk, a sofőr pedig, elég szokatlan módon, türelmesen megvárta azt hogy az édesanya is odaérjen a lánykával. Felszálltak, még helyük is akadt, így lehuppantak, épp mögém egy kettős ülésre. A nyári kisruhát, csinos kis copfot viselő kislánynak aranyosan be nem állt a szája. Már a buszra való fellépés közben, még levegőt kapkodva, egyik szavát a másikba öltve mondta a magáét: „Anya, anya, mondtam, hogy megvár a buszos bácsi, de milyen jó, hogy így tudunk futni, persze, mert az oviban is mindig futkározunk, és anya, te is milyen gyors voltál és…”

Szóval csak beszélt, mesélt, igazi kis cserfes teremtés volt…

De az anyukája igazán rá sem figyelt… Ahogy leültek, rögtön elővette a mobiltelefonját és nagy bőszen belemerült a… a nem is tudom micsodába. Talán cikkeket olvasott, talán képeket nézegetett, talán valakivel üzeneteket váltott, a lényeg az volt, hogy a néhány „ühüm”, „aha” hangokon túl nem nagyon reagált a kislánya által elmondottakra.

Pedig a kislány folyamatosan ránézve, láthatóan neki szánta a történeteit…

Elszomorodtam a jelenettől. Mert ez az anyuka totál nem figyelt a gyerekére. Ahogy a minap, a budapesti strandon meghalt kislány anyukája is tette, aki a hírek szerint a telefonját babrálva, nem figyelt a sajátjára.

És nap, mint nap látom a házunk előtti parkban is az anyukákat, ahogy tolják a babakocsit, vagy ülnek a játszótéri homokozó mellett a padon és… és nyomkodják a telefont.

Ahelyett, hogy látnák, figyelnék, dicsérnék, esetleg együtt játszanának a gyermekeikkel.

Nem mondom, hogy „bezzeg a mi időnkben”, mert ez álságos lenne.

De talán mi, anno jobban figyeltünk a gyerekeinkre.

Talán…

Olvasói levél

Van olyan történeted, gondolatod, amit szívesen megosztanál a Pécsimami olvasóival? Küldd el nekünk az info@pecsimami.hu e-mail címre.

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Támogatás a gyermekvállalás útvesztőjében

Támogatás a gyermekvállalás útvesztőjében

Sok pár életében elérkezik az a pillanat, amikor úgy érzik: készen állnak arra, hogy bővüljön a család, és gyermek érkezzen az életükbe.
A háziasszonyok dicsérete

A háziasszonyok dicsérete

Valójában mit jelent háziasszonynak lenni? Ha be tudnánk lesni az emberek fejébe, hogy valóban az őszinte véleményüket kapjuk meg, akkor valami ilyesmit találnánk: sütni-főzni, mosni-vasalni, takarítani, rendben tartani. Hát vágyhat ennél többre egy modern, öntudatos nő 2025-ben?
11 dolog, amire az utazás tanított

12 dolog, amire az utazás tanított

Szélesebb látókör, inspiráció, problémamegoldás, mélyülő önismeret, újabb nézőpontok… Minden utazás tanít valamit.
Ingerlékeny, türelmetlen, túl van pörögve? És tessék mondani, hogy aludt?

Ingerlékeny, türelmetlen, túl van pörögve? És tessék mondani, hogy aludt?

Egyre több ismerősöm említi, hogy nem alszik jól, fáradt, türelmetlenebb, rosszabbul koncentrál, nem halad olyan gyorsan a napi feladatokkal. Ijesztőbb, hogy tinédzser gyerekeim ugyanezzel küzdenek időnként.
Ugrás az oldal tetejére