Jelenlegi hely

Kismamanapló - 12. hét

A Pécsimami kismamanaplója itt élő anyukák várandósságát kíséri figyelemmel: tizenkettedik hét.
 

 


Nevem Rebeka, egy gyönyörű másfél éves kisfiam van, szeptemberre várjuk második gyermekünket. Lénárd Pécsett született természetes úton, most is így szeretnénk.

 
Lassan gyógyul az egész család. Egyszer találkoztam egy ötgyermekes családfővel, aki akkor várta az ötödik gyermekét. Ő mondta, hogy a gyermekeket mi hívjuk meg magunkhoz, ezért biztos volt a gyermek nemében, holott a felesége egyáltalán nem járt ultrahangra (kicsit alternatív család, mai szemmel bizonyosan).


Ezt már sokszor hallottam, de valahogy most megfogott, mivel az első négy babánál is előre „kitalálták” a nemek szerinti megoszlást. Hm. Akkor még nem voltam terhes, de sokszor gondoltam erre a fajta hozzáállásra.

Amikor eljött a „mi időnk”, igyekeztem én is meghívni leendő gyermekünket. Azóta biztos vagyok benne, hogy fiú lesz, mint ahogy erősen éreztem azt is, hogy akkor és ott megfogant.

A valóságra majd legkorábban a tizennyolcadik héten derül fény, de mindig amikor őrá gondolok, tudom, ő is fiú.

Éppen ezért megvan már a neve is. Hétpecsétes titok, születésig. Akkor találtunk rá a nevére, amikor még nem is voltam biztos abban, hogy várandós vagyok, mégis kimondottan neki szántuk.

A férjem, mint egy játékba ment bele, és elég gyorsan született meg a döntés. Annyit elárulok, hogy nem egy túl gyakori névről van szó.

Azért „titkosítottuk”, mert a Lénárd nevéből családi belviszály lett.

Hasonlított valakinek a nevére, akit mi a férjemmel nem is ismertünk, viszont az egyik családtagnak komoly személyes problémái voltak az illetővel. Ilyen is van. Mi nem tágítottunk, az ügyből sértődés, érzelmi zsarolás lett – nem hagytuk magunkat. Senkinek nem kívánom, hogy a boldog várandós hónapjaiban ilyesmin kelljen keresztülmennie.

Mivel magamnak sem kívánom, ezért családon belül a név szigorúan titkos. A barátok tudhatják, nekik legfeljebb nem tetszik... Jövő héten lesz a tizenkéthetes UH, már nagyon várom, kicsit izgulok, a betegség miatt is, mindemellett próbálok optimista lenni, hiszen lázam nem volt.

Amint megtudtam, már nincsen ingyenes Down-kór szűrés vérből, csak jó pénzért. Lénárdnál még volt, akkor egy őssejtbank finanszírozta. Sajnálom, hiszen fontos dologról van szó, viszont minimum 9000 forintom nincsen erre jelenleg (szerintem sokaknak nincsen).
 
 (2013 március)
 



Hajnal vagyok, 37. évemben járok. Jelenleg Hosszúhetényben élünk férjemmel és két gyermekünkkel, Benedekkel (7) és Emmával (1,5). Harmadik babánkat július vége körül várjuk. Pécsen szeretnék szülni. Mindhárom várandósságom tervezett volt és a természetes szülés híve vagyok. Az első babánál elkelt némi segítség, de bízom benne, hogy a harmadik baba világrahozatala is olyan jól sikerül, mint a másodiké. :)
 


Már érzem a(z általam) jól ismert kis buborékolást, kapirgászást, nagyon édes kis érzés. :))
 
Sokkal jobb a közérzetem, már nem fáj minden nap a hasam és csak időnként érzem magam gumilabdának...

Fáradtság még tart, de már szívesebben főzök, vagy tevékenykedek. Megvolt az ultrahangos vizsgálat is, minden rendben volt, utána mentem Doktorúrhoz a genetikai tanácsadásra (ahonnan is elszaladt hozzám uh-ozni), utána mentem a 9.000-es vérvételemre, ott helyben kellett befizetni a Klinika genetikai tanácsadó kedves hölgyeinél, akik a beutalókat intézik.

Persze nem mertem enni, de nem kell éhgyomorra menni, csak a vércukorterhelésre majd valamikor a 24. hét környékén. A vérvétel eredményét az interneten lehet egy hét múlva megnézni, sms-ben küldik el a kódot hozzá.
 
Emmácska sokat mászkál rajtam, meg pacigolna, csak féltem a hasamat, így is mindig az érzékeny kebleimbe tenyerel, de hát honnan tudhatná szegényem???
 
Mondtam neki, hogy Anya hasában van pici baba, mert a babákat nagyon szereti, de azt hiszem nem nagyon érti, vagy nem foglalkoztatja addig míg elő nem kerül egyszer csak :)
 

(2013 január)



Viki vagyok, 32 éves pécsi kismama, második gyermekünket várjuk. Anna problémamentes terhesség után fogadott orvos nélkül, császármetszéssel született 2011 szeptemberében a budapesti Honvédkórházban.

Elérkezett az ultrahang napja!

Szerencsére a férjem is velem tud jönni J Rengeteget kellett várni, mire sorra kerültem, de megérte.

Szerencsére a hematóma felszívódott és a baba is jól van. Zoli, a férjem is bent lehetett a vizsgálatnál J csodálatos élmény volt.

A védőnővel megcsináltuk a kiskönyvet.

Az utóbbi napokban szörnyen émelygek, semmit nem tudok megenni, sőt: rá sem tudok nézni az ételre…

(2013 január)

Antónia vagyok, 28 éves szentlőrinci kismama, harmadik gyermekemet várom. Gergő 4 éves, Berti 2 és fél és a férjem előző kapcsolatából született 11 éves Milán is gyakran van nálunk, így  hamarosan 4  fiú fog körülvenni...  Szigetváron fogok szülni és nem tartok attól, hogy mi lesz  babázás után, hiszen otthon végezhető munkával visszavár a Pécsimami.
 
Alig vártam az uh. hátha meg tudja mondani az orvos, a pocaklakóm nemét. Szentlőrincen voltam vizsgálaton, és azt mondta az orvos, hogy olyan rossz a kép minősége ennek az uh.-nak, hogy itt biztos nem fogja látni, viszont itt nagyon gyorsan és szépen látta a keringést.

Azt mondta a következő hétig gondoljam át, hogy szeretném-e kombinált vagy integrált tesztet megcsináltatni. Az egyik 16.000 Ft a másik 20.000 Ft. Az előző két terhességnél mindenki, akivel beszéltem ennek kapcsán (védőnő, orvosok) azt mondták, minél idősebb valaki annál nagyobb a kockázat, illetve ha valaki dohányzik, volt a családban, stb… ezek a kockázati növelő tényezők. Gergőnél nem is csináltattam meg, amikor a Bertivel voltam terhes akkor pedig ingyenes volt.

Most azt mondták, hogy egyre több fiatal szül down-kóros gyereket… Van pár napom átgondolni, viszont kicsit úgy érzem ezt a kérdést, hogy az ember megbízható véleményt nem kaphat senkitől, hanem egyedül kell dönteni…
 
Elmondtuk a kicsiknek is hogy lesz kistestvérük, Gergő egyből mondta, hogy neki nem kell kistestvér, van már neki a Berti. Teljes tiltakozásba fogott, akármit meséltem neki mindig csak azt mondta, hogy neki nem kell és nem akarja. Berti örömmel fogadta, már amennyit ő megért a dologból. Simizi a pocimat, és mondja, hogy baba, ad rá puszit… J Ő majd akkor fogja nehezebben fogadni, amikor megszületik. Most még nem nagyon fogja fel hogy mi történik.
 
Védőnőnél is voltam, ő is meglepődött, mert nem olyan régen voltunk a fiúkkal nála, és ő is úgy tudta, hogy nem tervezünk több gyereket.

Megcsinálta a kiskönyvemet, mérlegre állított… Sajnos amire számítottam is a kezdeti rosszullétek és extra mennyiségű evés megtette hatását, és jelenleg plusz 5 kiló van rajtam L Valaki egész terhesség alatt ennyit hízik. Bár én mindkét fiamat plusz 20 kilóval szültem, de jó lenne most nem elmenni odáig.

(2013 február)



Zoltán vagyok, és nagyon szerencsés :) Van egy gyönyörű feleségem Anikó, és egy imádnivaló 1,5 éves kislányom, Sára. Most éppen a következő gyermekünket várjuk, aki remélhetőleg október végén érkezik majd. Olvasva a Pécsimami oldalát úgy döntöttem, hogy klaviatúrát ragadok és megírom egy kispapa szemszögéből is élményeinket eme utazásról.

 

Kedves Pocaklakó!
 
Apád most éppen megint nincs kedves formájában. Bár téged nagyon szeret és alig várta már, hogy a 12. hetes ultrahangon ismét élőben láthasson pár percre, valahogy mindig sikerül elrontania ezeket a pillanatokat a rendkívül felkészült és szervezett egészségügyi rendszerünknek.  Úgy vélem, hogy az egészségügy egyfajta szolgáltató rendszer, ami nemcsak közvetlenül –paraszolvencia és mindenféle lenyúló vizsgálatok-, hanem közvetetten is –OEP- hasznot élvez a pénzemből. Baromi jó lenne egy rövidke időre letenni egy ott lévő –akár fizetett- megőrzőben a már meglévő gyerkőcöket, míg az ismét leendő Apa-Anya végignéz egy tömény 1 perces on-line közvetítést az új jövevényről. Persze, megértem én, hogy a magyar egészségügy a Maslow piramis legalján tengődik, de azt nem, hogy onnan ki sem akar törni.

Néhány gondolat:
 
·         hívjuk be szerencsétlen kismamákat abban az időben, amire oda lettek rendelve (mi 1,5 órára rá jutottunk be)
·         tanítsuk már meg mosolyogni az alkalmazottakat
·   ha megy a mosoly, tanítsuk meg őket szépen beszélni (tudjátok: szolgáltatunk, a kismama „vevő”, nem kocsmai cimbora)
·         jó lenne néha szellőztetni is (a kinti +24°C-ban amúgy sem egészséges ráfűteni)
·     Nem szeretem, hogy a Magyar „Királyi” Postánál is minden levél egyenlő, de azért ott van az elsőbbségi is...
·         Ha már emelik az árakat, legalább legyenek konzekvensek. Idén egy kép éppen 1000 Ft (igen, Ft, nem líra) – két éve még csak öccá volt.
·         Mi lenne, ha abban az egy percben, amíg megy a gép és látunk sok fekete-fehér pöttyöt, valami kommunikáció is folyna a leendő Anyuka-Apuka és a doki között a kötelező „húzza le a nadrágot”-on kívül. Egyrészt nem sokan értik az asszisztens felé dobált rövidítéseket és számokat, másrészt a feleségem ember, nem növény. Bár jobb növénytanászok még azokkal is beszélgetnek.

Még mielőtt valakiben az a gondolat játszódna le, hogy nem „mozizni” megyek az UH-ra, hanem azért, mert államilag kötelező, hogy a gyerek fejlődését az orvos ellenőrizze, azokkal közölném, hogy ez nem mentesít az alól, hogy az emberrel egy kicsit is emberként bánjanak. Nyilván a „kedves” asszisztens sem szereti, ha a piacon a fejéhez dobják a kenyeret, és még örüljön egyáltalán, hogy kap, ha már fizetett érte.
 
(Örülnék, ha kommentben mondanátok alternatív lehetőségeket a kötelező UH-k kiváltására, valami normálisabb helyen, akár fizetős formában is…pedig aztán kvára nem vagyok gazdag…)

(2013 április)



Anikó vagyok, most várom második kisbabámat. Sára lányunk természetes úton született a Pécsi Szülészeti Klinikán,  a párommal most is közösen és boldogan készülünk életünk  nagy eseményére ugyanott, ugyanazzal az orvossal és szülésznővel.

 

Nagyon izgatottam vártuk már az ultrahang napját. Apa, anya és a kis Sára felkerekedett megnézni a kistesót. Sajna mivel munkanap volt ezért apának el kellett kéredzkednie a munkahelyéről, hogy ott legyen a bébi megtekintésekor.


Pontosan a megadott időpontban érkeztünk, remélve hogy pontosan vagy némi  10-15 perces késéssel, de időben bejutunk a vizsgálatra, mert a gyermek sem túl toleráns, még nem alakult ki a türelem szó megértése és nem ártana apának sem időben visszaérnie a munkahelyére. Szóval vártuk, hogy bejussunk…Vártunk, vártunk és vártunk. Sára már nagyon nyugtalanná vált, hol velem hogy az apjával rótta a folyosó régi kövezetét, hol sírt, hol nyafogott, és már nagyon elege volt a várakozásból. Mondanom sem kell, hogy már mi is majdnem felrobbantunk.

Alig 1,5 óra múlva be is jutottunk. Addigra már olyan szinten ideges voltam én is és a család tagjai is, hogy legszívesebben otthagytuk volna az egészet, ha nem az érkező kisbabánk egészsége lett volna fontos számunkra.

Persze eme röpke 2 percben is értek minket meglepetések:  A vizsgálatot nem a saját orvosom végezte, így a kommunikáció hiányáról már nem is beszélek, mert ezt már Sáránál megszoktam, de sikeresen otthagytunk 1000Ft-ot egy emlékkép kéréséért, ami ez idáig legjobb tudomásom szerint is 500Ft volt. Szóval úgy látszik, hogy 1.5 év alatt ez is a duplájára szökött.

Az ultrahangot követően jött a vérvétel, amivel mindig elégedett vagyok. Az ott dolgozó hölgy (ő vette le eddig mindig a vérem, ha mennem kellette a vizsgálatra) kedves,  nem rest leolvasni a beutaló papíromról a nevemet és azzal, hogy kedvesen megszólít, máris egy nyugodtabb állapotba kerülök, mert nem hiszem hogy sok olyan ember van a világon, aki szívesen megy böködtetni magát. Ő gyors, pontos, precíz és emberséges. Köszönet érte.

(2013 április)

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Minden gyereknek jár a mese

Minden gyereknek jár a mese

...a lét nagy kérdéseire sokszor találhatunk válaszokat gyógyító, segítő, terápiás mesékben is. A mese tehát nagyon fontos szerepet játszik az életünkben: adjuk meg a módját a gyerekkori mesélésnek és engedjük, hogy felnőttként is elkísérjen bennünket a varázsa, ameddig csak lehet. Pszichológus szakértő gyűjti csokorba gondolatait arról, hogy miért meséljünk, mikor milyen mesére lehet szüksége a gyerekeknek, oviskortól kamaszkorig egyaránt.
Hogyan neveljünk magabiztosabb gyerekeket? - 10 hasznos lépés

Hogyan neveljünk magabiztosabb gyerekeket? - 10 hasznos lépés

Gyorsan változó világunkban, ahol a gyerekekre nap mint nap számos kihívás vár és könnyen elfoghatja őket a bizonytalanság érzése, az önbizalom az egyik legnagyobb ajándék, amit egy szülő adhat.
Kapcsoljunk ki: a feltöltődést elősegítő tippek kamaszokkal!

Kapcsoljunk ki: a feltöltődést elősegítő tippek kamaszokkal!

Itt a tavasz, vele együtt az egyre több időt is töltünk a szabadban.  Szülőként komoly kihívás, hogy a kamasz gyerkőcök is valóban élvezzék a kinti tartózkodást, és ne állandóan a mobiljukat akarják nyomogatni.
Aludj jól: tippek a pihentető alváshoz!

Aludj jól: tippek a pihentető alváshoz!

Az alvás kulcsfontosságú a test-lelki egészségünk szempontjából. Mégis sokan úgy vélik, hogy nincs szükségük túl sok alvásra.
Ugrás az oldal tetejére