Mi jogon teszem tönkre az ő életét is, hiszen nem ő kérte, hogy legyen testvére. Mi lesz, ha kiderül a „legrosszabb”? Nem, én nem lehetek anyja egy Down szindrómás babának. Nem vagyok elég erős...Vagyis elvetetni... ennek még a gondolata is szörnyű.
Két hét várakozás. Közben nem igazán tudom magamat más, értelmes gondolatokkal lekötni, nálam ilyen esetekben a figyelemelterelés nem működik. Várakozunk.
Férjemet elküldték Szeged mellé egy ásatásra, mint régész technikust. Pont most. Kettesben a gyermekkel, megpróbálom a frusztrációmat nem rajta kitölteni.
Közben az a vicces, hogy akinek mondom, ismét kisfiam lesz, legyint egyet, hogy nem baj! Persze, hogy nem baj, mivel fiút vártunk!
Röhejes, hogy mindenkinek megvan a képe az „ideális családról”, ami egy fiú, egy lány. Szerintük mindenki ideális családja ez. Számunkra meg nem...
Én így nőttem fel, egy bátyám volt, aki folyton piszkált, csépelt, amíg el nem ment Pestre tanulni.
Akkor megszerettük egymást, azóta is jóban vagyunk. Gyermekszemmel nem szerettem a helyzetet. Ennyi.
(2013 május)
Hajnal vagyok, 37. évemben járok. Jelenleg Hosszúhetényben élünk férjemmel és két gyermekünkkel, Benedekkel (7) és Emmával (1,5). Harmadik babánkat július vége körül várjuk. Pécsen szeretnék szülni. Mindhárom várandósságom tervezett volt és a természetes szülés híve vagyok. Az első babánál elkelt némi segítség, de bízom benne, hogy a harmadik baba világrahozatala is olyan jól sikerül, mint a másodiké. :)
Nos nagyon összeszedtem magam, ami eddig elmaradt azt megcsináltam, nagy rend uralkodik fönt a gyerekszobában is, és nagyjából mindenütt. (Kérdés, hogy vajon meddig???) Biztosan a tavasz közeledte is hozzájárult :), meg az előző heti viszonyok...
A keményedések határozottabbak sajnos, ha sűrűbb rezgésű idegállapot vesz elő. Jó lenne kontrollálni magamat néha, na. Nem mindenre tudok halálnyugodtan reagálni, időnként elővesz a türelmetlenség. És ezt a nagyobbik gyermekem nagyon jól elő tudja hozni, hát van mit tanulnom még.
Jaj, azt még nem is említettem, hogy szinte bármilyen kis megható élethelyzeten el tudok pityeredni? Ez főleg az első trimeszterre igaz, én legalábbis nagyon érzékeny voltam/vagyok. A filmek nagyon jó feszültség-levezetők egyébként, mert magamtól nem igazán megy a sírás, de amibe így beleélem magam, na az mindent visz :). Igazi megkönnyebbülés, és sokkal jobban alszom utána. Ez sem egy utolsó szempont!
(2013 március)
Viki vagyok, 32 éves pécsi kismama, második gyermekünket várjuk. Anna problémamentes terhesség után fogadott orvos nélkül, császármetszéssel született 2011 szeptemberében a budapesti Honvédkórházban.
(2013 február)
Pár nap múlva Berti ismét kérdezte ez a Marcikáé? Mondtam igen, erre a Gergő odahozott nekem egy csörgőt, és komolyan rám nézett, és így szólt: „Anya edd meg ezt a csörgőt, hogy a Marcika tudjon vele játszani” Mondtuk neki, hogy ezt nem lehet megenni, és majd ha megszületik akkor fog tudni vele játszani.
Pihenni majd úgyis akkor lesz legközelebb lehetőségem, amikor talán megérem a nyugdíjas kort és az ember rászán egy napot. Gyerekek mellett erre nincs idő, és ha meg nincsenek itthon, akkor meg mindig van valami amit gyorsan megcsinálok, hogy kihasználjam az időt.
Annyira szeretett volna tortát enni, persze azért miattam is akarta nagyon, hogy legyen, hogy miután mindenkit végigkérdezett, hogy süt-e nekem akkor még azt is megkérdezte, hogy akkor miért nem sütsz magadnak egyet. Aranyosak voltak, ahogy este mindannyian felköszöntöttek mikor a férjem megjött az ajándékkal.
(2013 április)
Zoltán vagyok, és nagyon szerencsés :) Van egy gyönyörű feleségem Anikó, és egy imádnivaló 1,5 éves kislányom, Sára. Most éppen a következő gyermekünket várjuk, aki remélhetőleg október végén érkezik majd. Olvasva a Pécsimami oldalát úgy döntöttem, hogy klaviatúrát ragadok és megírom egy kispapa szemszögéből is élményeinket eme utazásról.
Pedig már nagyon furdal a kíváncsiság, hogy Tarzan-Nintendó lesz-e a neved, vagy Csingiling :) Mindenesetre marad a szoba zöld.
(2013 május)
Anikó vagyok, most várom második kisbabámat. Sára lányunk természetes úton született a Pécsi Szülészeti Klinikán, a párommal most is közösen és boldogan készülünk életünk nagy eseményére ugyanott, ugyanazzal az orvossal és szülésznővel.
Sárával itthon vagyunk karanténba, még a boltba sem merek kimenni vele, de nagyon nehezen tűri a dolgot, ezért aztán néha levegőre is kell mennünk.
Az emberek igen furán viselkednek, mikor meghallják, hogy bárányhimlős a gyerek. Mindenki menekül és hisztizik, hogy nem szeretné elkapni.
Pedig a mi időnkben(nem mintha olyan öreg lennék,de…) party szervezés volt, ami annyit jelent, hogy ahol bárányhimlősek voltak oda ment mindenki játszani, hogy minél előbb kapja csak el a gyerek, hogy ezáltal megkapja a védettséget és fiatalon még enyhébb lefolyású is a dolog.
Mindenesetre nagyon örülök, hogy Sára átesik rajta,nem kaparja magát, nem is foglalkozik a dologgal és igazából nem is érti hogy miért nem mehet játszani másokkal. De azért tarjuk a távolságot és nincs közvetlen érintkezés másokkal.
A jövő hét péntekre kaptam ultrahang időpontot, már nagyon várjuk mindnyájan, hogy meglássuk a picit és hátha kiderül a neme is, bár mi minden gyereknek örülünk.
(2013 május)