Szeretek szoptatni.
Hosszan írhatnék a mélyen a szemembe fúródó pillantásokról, simogató-babráló kezecskékről és csak remélni tudom, hogy most másodszorra azt is lesz alkalmam megtapasztalni, milyen egy beszélő, járó-kelő gyereket anyatejjel táplálni. (Az első „csak” hét hónapig tartott.)
Nálam a minél tovább tartó szoptatás nem (csak) passzió, vagy szemléletmód kérdése. Mindkét fiamról pici baba korában, csak anyatejes táplálás mellett derült ki a tehéntej allergia, ezért az elsőnél szójatápszer váltotta fel az anyatejet, a másodiknál ez nem alternatíva, mert a szóját sem bírja. (Nem is tudom milyen tápszer jöhetne szóba...)
De kezdjük az elején. Első fiammal a császármetszés utáni napon (amikor a gyerekágyon kettesben maradtunk) nem vártuk meg, míg jön a segítség: ügyetlen első próbálkozásomra Hunor profi technikával válaszolt. Csak ámultam és csodálkoztam, honnan tudja ilyen jól, mit kell csinálni. (Ugyanúgy, mint hat évvel később az öccse.)
Minden jól ment, egy hét hetes korban végzett sérvműtétet (az azzal járó idegeskedést) is átvészeltünk úgy, hogy megmaradt a tej. Az igazi döbbenet és riadalom akkor következett, amikor három hónapos korában vér foszlányokat találtam a pelusban. Leírhatatlan volt az aggodalmam! Nem részletezem, milyen tortúrán mentünk keresztül, mire kiderült: az általam fogyasztott tehéntej okozza a panaszait. Egy héttel az után, hogy elhagytam az étrendemből mindazt, amiben csak a legkisebb mennyiségben is található tejszármazék (szalámik, kifli, májas stb.), megszűnt az állandó hasfájás és az ijesztő tünetek. Szigorú diétámat az anyatej elhagyása után Hunor még évekig folytatta és szerencsére ma már mindent ehet!
Magornál már próbáltam kicselezni a hajlamosító géneket (apa is tejallergiás): születésétől kezdve két hónapig önként vontam meg magamtól – az egyébként imádott – tejtermékeket. Három héttel az után, hogy óvatosan elkezdtem tejet, sajtot enni, nála is jelentkeztek a tünetek. Most már nem volt olyan nagy az ijedtség, tudtam mit kell tennem. Időnként nehéz lemondani egy-egy dologról (így nyáron főleg a fagyi hiányzik), de amikor szopizás közben a szemembe néz és látom, milyen egészséges, szépen fejlődő baba: örülök, hogy ezt megtehetem érte.
Ez a mi – szerencsére befejezetlen – szopis történetünk.
Gellén Nóra
A 6 éves Hunor és a 6 hónapos Magor anyukája