Jelenlegi hely

Anyatej - Tehéntej

Szeretek szoptatni.

Hosszan írhatnék a mélyen a szemembe fúródó pillantásokról, simogató-babráló kezecskékről és csak remélni tudom, hogy most másodszorra azt is lesz alkalmam megtapasztalni, milyen egy beszélő, járó-kelő gyereket anyatejjel táplálni. (Az első „csak” hét hónapig tartott.)

Nálam a minél tovább tartó szoptatás nem (csak) passzió, vagy szemléletmód kérdése. Mindkét fiamról pici baba korában, csak anyatejes táplálás mellett derült ki a tehéntej allergia, ezért az elsőnél szójatápszer váltotta fel az anyatejet, a másodiknál ez nem alternatíva, mert a szóját sem bírja. (Nem is tudom milyen tápszer jöhetne szóba...)
 
De kezdjük az elején. Első fiammal a császármetszés utáni napon (amikor a gyerekágyon kettesben maradtunk) nem vártuk meg, míg jön a segítség: ügyetlen első próbálkozásomra Hunor profi technikával  válaszolt. Csak ámultam és csodálkoztam, honnan tudja ilyen jól, mit kell csinálni. (Ugyanúgy, mint hat évvel később az öccse.)
 
Minden jól ment, egy hét hetes korban végzett sérvműtétet (az azzal járó idegeskedést) is átvészeltünk úgy, hogy megmaradt a tej. Az igazi döbbenet és riadalom akkor következett, amikor három hónapos korában vér foszlányokat találtam a pelusban. Leírhatatlan volt az aggodalmam! Nem részletezem, milyen tortúrán mentünk keresztül, mire kiderült: az általam fogyasztott tehéntej okozza a panaszait. Egy héttel az után, hogy elhagytam az étrendemből mindazt, amiben csak a legkisebb mennyiségben is található tejszármazék (szalámik, kifli, májas stb.), megszűnt az állandó hasfájás és az ijesztő tünetek. Szigorú diétámat az anyatej elhagyása után Hunor még évekig folytatta és szerencsére ma már mindent ehet!
 
Magornál már próbáltam kicselezni a hajlamosító géneket (apa is tejallergiás): születésétől kezdve két hónapig önként vontam meg magamtól – az egyébként imádott – tejtermékeket. Három héttel az után, hogy óvatosan elkezdtem tejet, sajtot enni, nála is jelentkeztek a tünetek. Most már nem volt olyan nagy az ijedtség, tudtam mit kell tennem. Időnként nehéz lemondani egy-egy dologról (így nyáron főleg a fagyi hiányzik), de amikor szopizás közben a szemembe néz és látom, milyen egészséges, szépen fejlődő baba: örülök, hogy ezt megtehetem érte.
 
Ez a mi – szerencsére befejezetlen – szopis történetünk.
 
 
Gellén Nóra
A 6 éves Hunor és a 6 hónapos Magor anyukája

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Mindennapi maszkjaink – 17 gondolat az álarcokról

Mindennapi maszkjaink – 17 gondolat az álarcokról

„Nincs olyan álarc, amelyik félre ne csúszna néha.” – Idézetek a láthatatlan maszkjainkról.
Répa, szén, lyukas lábas… hóemberépítésre fel!

Répa, szén, lyukas lábas… hóemberépítésre fel!

Gondoltad volna, hogy a z éjszaka sötétjében is mosolygó, házainkat őrző hóembereknek saját ünnepük van? Ha nem, akkor ideje előkeresni a garázsba utolsó alkalommal elrejtett alkatrészeit, közeledik január 18-a, a hóemberek világnapja!
Ha elmúlik karácsony... avagy a szaloncukrok utóélete

Ha elmúlik karácsony... avagy a szaloncukrok utóélete

... már ha van nekik ;-) Nem tudom, ti hogy vagytok vele, évekkel ezelőttig azt gondoltam, hogy nincs az mennyiségű szaloncukor, ami nem fogy el decemberben. Általában a Mikulás nap táján vett első zacskók pár nap alatt elfogytak, a fára (vagy inkább csak alá) szánt szaloncukrokat el kellett dugni, hogy megérjék a fadíszítést. Mára változtak az étkezési szokásaink - kevesebb szaloncukrot veszek - és marad az ünnepek után is. Na, attól nem félek, hogy lejár a szavatosságuk, de elgondolkodtam azon, hogy milyen változatos módon lehet még őket felhasználni.
Öngondoskodás szülőként télen: mi fér bele reálisan?

Öngondoskodás szülőként télen: mi fér bele reálisan?

Télen sok szülő érzi úgy, hogy az öngondoskodás egy szép, de elérhetetlen fogalom. Mintha ez is még egy feladat lenne a listán, amit jó lenne kipipálni – de valahogy sosem jut rá idő, energia vagy tér. Pedig gyakran nem arról van szó, hogy nem törődünk magunkkal, hanem arról, hogy kevesebből próbálunk ugyanannyit adni. Ha télen azt érzed, hogy fáradtabb vagy, türelmetlenebb, és nehezebb magadra figyelni, az nem kudarc. Ez az időszak eleve többet vesz ki belőlünk, mint máskor.
Ugrás az oldal tetejére