Sulikezdés óta botrányosan indulnak a reggeleink. Képtelenek vagyunk időben elindulni – ami önmagában is borzasztó, de a legszörnyűbb, hogy rájöttem, ebben nem a gyerekek a hibásak, hanem én.
Mivel fejlődőképesnek tartom magam, gondoltam, keresek pár tuti tippet az interneten a reggeli rohanás ellen. Mondanom sem kell, egyszerű és nagyszerű szakértői tippek tucatjait találtam az online magazinokban. Sajnos azonban majdnem mindre találtam kifogást…
A tippek egy csokra a könnyű, gyors és friss ébredésre vonatkozóan ad tanácsot:
1. Feküdj le korán, aludd ki magad!
Könnyű azt mondani! Ha sikerülne időben ágyba dugni a gyerekeket (majd erre is keresek 10 tippet), vagy végezni altatás előtt a házimunkával, istenbizony korán lefeküdnék.
Ha mégis sikerül időben eljutni a saját ágyamig, biztos, hogy a kezembe akad egy jó könyv, egy jó videó vagy cikksorozat (tudom, hogy okostelefont már nem szabadna este kézbe venni!), vagy a férjem talál egy jó filmet, amiért kimászom (és megnézem egyedül, mert ő elalszik pár perc után). Ha nem filmet nézünk, mást csinálunk.
Ha véletlenül korán elalszom, az azt jelenti, hogy beájultam a gyerekszobában a vékony szivacson meseolvasás közben, és az éjszaka közepén arra ébredek, hogy borzasztóan töri a hátam a padló. Éjjel vagy hajnaltájt pedig mindig van egy-két vándor, aki szomjas, akinek pisilni kell, aki mellém akar bújni, vagy csak alvajár.
Tehát az egyes pont alapból bukta. Lássuk, hogy tudnék mégis frissen és jókedvűen kipattanni az ágyból:
2. Tedd az ébresztőórát messze az ágytól, hogy ki kelljen mászni érte – így nem alszol vissza.
Többször kipróbáltam, nekem nem vált be. Az van, hogy ku…tya mérges leszek magamra, amiért így kibabráltam magammal, a férjemre, hogy engedte, a gyerekre, mert ordít, hogy kapcsoljam már ki, és a világra, mert ezt javasolta. Ráadásul a méregtől még később alszom vissza, így még jobban elkésünk.
3. Kerüld a szundi gombot! Az az utáni alvás már nem pihentető.
Már akinek! Plusz öt (tíz-tizenöt) perc az ágyban nekem mindent megér! Más kérdés, hogy fél órával később mit nem adnék értük!
4. Kezdd a reggelt tizenöt perc meditálással!
Ezt is próbáltam, többször is, mert annyira jól hangzik, és úgy vágynék rá! Béke, nyugalom, test, szellem és lélek ráhangolása az előttem álló csodálatos napra. Az eredmény: vagy visszaaludtam, vagy amint elkezdtem, rögtön megjelent egy-két gyerek, aki engem akart. Mindegy, mennyivel előbbre húztam fel az órát. Azóta inkább megelégszem a szundi gomb lenyomása utáni pár perc révedezéssel. (lásd 3. pont)
5. Olvass egy keveset kedvenc könyvedből vagy hallgass zenét!
Ez komoly? Hogyan? Mikor?
Egy: még a kedvenc könyvem kedvéért sem akarok hamarabb felkelni. Kettő: ha elkezdenék olvasni, nem tudnám abbahagyni, és végérvényesen elkésnénk.
Sok múlik a gyerekek ébresztésén is. Mikor, hogyan? Íme a tippek:
6. Ébreszd időben a gyerekeket.
Igen. Rég rájöttem, hogy ez mennyire fontos, mivel ők is szundi-pártiak. De mit tegyek, ha a szívem szakad meg az óvodás gyerekért, aki mennyei békességgel az arcán egyenletesen lélegezve alszik, és láthatóan valahol nagyon mélyen jár. Lelketlenség felébreszteni!
7. Ébreszd jókedvűen a gyerekeket! Simogatással, dicsérgetéssel – ezzel jó alaphangulatot kap a napjuk, ezenkívül hosszútávú, jótékony hatása is van a személyiségükre.
Feltéve, ha érzékeli a szervezetük. Ha a morgáson kívül semmilyen reakció nem érkezik, kénytelen vagyok megemelni a hangomat, aztán a takarójukat. Ha ez sem elég, és még jó a kedvem, eldalolom nekik a „Jó reggelt itt a tej” kezdetű slágert – úttörőtáborból emlékszik még rá valaki? Erre rendszerint olyan idegesek lesznek – Anyaaaa, neee! – hogy vissza ugyan nem alszanak, de a jókedv odalesz.
Ha a jókedvet szeretném megtartani, akkor nótázás helyett inkább elkiáltom magam (minden nap megfogadom, hogy ma utoljára), hogy „Kezdődik a Ninjago!” Ez persze hatalmas öngól – a könnyebb út megbosszulja magát, mert a szobában esznek, és tévébámulás közben semmit nem haladunk. Nem öltöznek, nem pakolnak. Ha kikapcsolom, akkor pedig én leszek a közellenség. Úgyhogy a tévé csak félmegoldás, de bevallom, inkább ez, mint a következő – állítólag hatásos – módszer: (Ezt be sem számozom!)
Ébreszd vízipisztollyal a gyerekeket!
Van, aki megteszi – tőle származik a tipp. Megkérdeztem nyolcadikos nagyfiamat, mit szólna hozzá, ha így kelteném. Arckifejezése leírhatatlanná vált – ha a gyámügy látta volna, vagy őt vinnék intézetbe, vagy tőlem vennék el az összes ivadékom. „Eszedbe ne jusson, Anyaaa!”
Nem, azt hiszem, nem fog.
Következő blokk: Készíts össze mindent előző este!
Ide tartozik:
8. Fürödj meg és moss hajat este.
Na, ez pipa. (Hacsak be nem alszom, ugye.)
9. Előre csomagold el a reggelit, tízórait.
Ezt mindkét értelmezésben ellenzem. Ha gyárilag csomagolt, nem is kell magyarázni. Ha házilag – akkor azért, mert egyrészt reggel már biztosan mást szeretne (tudom, ne válogasson a büdös kölök, örüljön, hogy egyáltalán futja ennivalóra), másrészt semmi nem finomabb a hajnalban sütött friss kiflinél. (Bio- és fittmamik biztos a friss zöldség smoothie-ra esküsznek, vagy a frissen facsart narancslére – én e tekintetben még csak az ábrándozás szintjéig jutottam.)
10. Nézd meg az időjárás előrejelzést és készítsd ki a ruhád – és a gyerekek ruháit is.
Gondolom, a tipp ajánlója és gyermekei nem szokták még ötször megváltoztatni a teljes toalettjüket indulás előtt öt perccel – lehetőleg vasalni-, varrni-, vagy szárítanivaló ruhákra.
+2 az „Egyéb” kategóriában:
+1. Szentelj figyelmet a családodnak! A reggel remek alkalom arra, hogy minőségi időt töltsünk családtagjainkkal.
Másra sem figyelek reggel, csak rájuk! De minőségi időnek nem nevezném sem a kapkodást, sem egymás sürgetését, a kiabálást, a türelmetlenkedést. Vagy ez a tipp a békés vasárnap reggelekre vonatkozik?
+2. Jutalmazd az ügyesen elvégzett reggelekért a kicsiket! Pl. kapjanak matricát vagy valami más apróságot.
Na, itt bukott le a cikk írója! Tuti nincs gyereke (legfeljebb egy, és az is még kisbaba), vagy nagyon régen volt, és megszépültek az emlékek. Belegondolni is durva, hova vezetne ez a módszer!
Akkor mégis hogyan érünk oda minden reggel becsöngetésre? Azért két trükköm nekem is van: csapatmunka és önállóság.
Azaz: nem szolgálom ki a gyerekeket. Nem bizony!
- Maguk veszik ki a szekrényből a ruhájukat – idén már az ötéves ovisok is –, és egyedül öltözködnek. Maguk pakolják be a táskájukat, tornazsákot, edzős cuccot, kottákat, hangszereket. Van, hogy itthon marad valami? Igen! Majd legközelebb (egy ideig, talán) nem fog.
- Előző este nekik kell kérni tőlem a befizetnivalót, orrom alá dugni az aláírnivalót – nem én kérdezgetem, van-e.
- A nagyok maguknak készítik el a reggelijüket, elkészítik és elcsomagolják a tízóraijukat. A kutyát minden nap más gyermek eteti.
- Amíg induláskor magamat is rendbe szedem, a nagy keresi meg és köti a kicsi cipőjét, és adja rá a kabátot, amit az alacsony fogason tartunk.
- Amíg a hideg miatt nem muszáj, nem állok be éjjelre a garázsba, hogy reggel ne kelljen kiállni, kutyát megkötni és elengedni. Ha mégis, egyik gyerek nyitja az kaput, a másik fogja a kutyát, a harmadik a kicsiket.
- Ha jó idő van, a nagyok egyedül mennek a suliba – gyalog, bicajjal, görkorival, vagy legújabban rollerrel. Így akkor indulnak, amikor elkészülnek, nem kell a másikra várni.
És még valami, a legfontosabb, amire a legtürelmetlenebb, legrohanósabb reggeleken is kell időt szánni:
A búcsúpuszi, és a jókívánság:
Legyen szép napod!
Tippek forrásai: itt és itt és itt.
A szerző: Patak Gyöngyvér
www.patakgyongyver.hu
Öt fiú anyukájaként, feleségként, hiszem, hogy boldogan élni családban lehet igazán, gyereket nevelni pedig csak humorral lehet – legtöbbször magunkon nevetve. A boldogságot persze nem várni kell, hanem megteremteni. Ez nem könnyű, nem is mindig sikerül, de én naponta próbálkozom. Tarts velem!
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
