„Először is fontos, hogy sokat beszélgessünk a gyermekkel, tudjuk meg, milyen érzések töltik el az új kezdet kapcsán, bátorítsuk, hogy ossza meg velünk a gondolatait” – ajánlja Pollák Éva, a Mindwell Pszichológiai Központ szakmai vezetője. – „Ha pedig lehetséges, látogassuk meg előre az új épületet, hogy ismerős legyen már az első ovis napon.
Ugyancsak segíthet, ha együtt felidézünk olyan korábbi helyzeteket, amikor új dolgokat kellett megismerniük vagy valami változással kellett szembenézniük, és emlékeztessük a gyerekeket, hogy képesek voltak sikeresen alkalmazkodni azokhoz is.”
Ami szintén jól jöhet, ha előre megtervezzük a napi rutint. Előre meg tudjuk beszélni, hogy miként alakul majd az új napirend, mi történik reggel, hogy zajlik majd a nap, mikor megyünk érte. Akár egy rajzos tervet is készíthetünk együtt, ezt kitehetjük például a hűtőre, vagy a gyerekszobába. Ha van nagyobb tesó, ebben ő is aktívan segíthet.
„Az új közegbe való beilleszkedés során a legnagyobb gondok közé tartozhat a szeparációs szorongás, amelynek megjelenése nagyon is normális, de néha túlontúl nagy mértéket ölt, vagy elhúzódik” – folytatja Pollák Éva. – „Ezekben az esetekben a szülőktől való reggeli elválás, majd a nap során a távol tartózkodás az átlagosnál erősebb szorongást vált ki a gyermekből, amit a szülők és a gyermeket fogadó pedagógusok is stressznek élhetnek meg.
Ez a bizonytalanság általában átmeneti, azonban a kapcsolatok kialakításában, új közösségben való feloldódásban még felnőttként sem vagyunk egyformák. Ilyenkor fontos, hogy a gyerek segítséget kapjon az egyedüllét érzésének leküzdésében és persze magában az új társakkal való barátkozásban is. Ha a szülő vagy az óvodapedagógusok nem tudják ezt megoldani, akkor lehet érdemes gyermekpszichológussal is konzultálni.”
Ha a gyermek korábban már járt családi napközibe, bölcsődébe, ez azt jelenti, hogy sem neki, sem a szülőknek nem ismeretlen ez az új helyzet. Az ilyen gyermekeknek könnyebb lehet az új helyzetbe történő beilleszkedés, mivel már megtanulta, hogy szükség van alkalmazkodásra és megismerkedésre az új környezettel és emberekkel. Illetve az is segít ilyenkor, hogy a szülő maga is kevésbé szorong. Az ugyanis egészen egyértelmű, hogy a gyerek a szülő minden rezdülését figyeli, és ha felőle nyugalom árad, akkor a gyerek is nyugodtabban lép majd be az óvoda kapuján.
A legtöbb oviban elvárás a teljes szobatisztaság, a cumi elhagyása. Ez újabb stresszt okoz azoknak a szülőknek, akik úgy érzik, hogy a gyermek még nem áll készen erre. A pszichológus szerint a legtöbb gyerek ekkorra megérik mind a szobatisztaságra, mind arra, hogy napközben cumi nélkül legyen.
Az elvárás az intézmények részéről ritkán elvágólagos, tehát az többnyire belefér, hogy a gyerek a cumit vagy az alvós játékát a délutáni alváshoz magához vegye, vagy akár pelenkát kapjon, mert neurológiailag még nem érett meg arra, hogy alvás közben is szobatiszta legyen. Mindenkinek az az érdeke, hogy ezekre a mérföldkövekre megérjen a gyermek, azonban ezt az érését nem sürgetni, csupán elősegíteni kívánja az óvoda.
„Ha van otthon kistestvér, akinek még nem kell intézménybe mennie, akkor az ovis gyereknek ez rosszul eshet” – mondja dr. Dura Mónika, a Mindwell Pszichológiai Központ alapítója, maga is 5 gyermek édesanyja. – „Úgy gondolom, hogy ilyenkor érdemes az oviba járás pozitívumait sűrűn és hangosan számba venni a gyerekkel. Ugyanez áll fenn akkor, ha az iskolás gyerek igazságtalannak éli meg az óvodás kisebb testvérének relatív szabadságát. A féltékenység megjelenése mindig valamilyen hiányállapotot jelez.
Azt, hogy mi hiányzik valójában, nem lehetetlen kideríteni beszélgetéssel, hiszen a szülők általában nagyon is jól ismerik saját gyerekeiket. Ha például az hiányzik, hogy anyával/apával otthon lehessek, érdemes a délutánokba, hétvégékbe olyan idősávokat betenni, amikor előre tervezetten azt mondjuk: most ráérek azt csinálni veled, amihez kedved van.”
Dr. Dura Mónika szerint fontos megérteni, hogy a szülői reakcióink és hozzáállásunk nagy hatással lehetnek a gyermekünk érzéseire és reakcióira. Ha pozitív és támogató környezetet teremtünk, könnyebben segíthetjük őt az új helyzettel való megbirkózásban és a pozitív élményekkel teli beilleszkedésben. Ha úgy érezzük, hogy saját félelmeink túlzottan befolyásolják a gyermekünket, érdemes szakember segítségét kérni, hogy megfelelő módon támogassuk a gyermeket az új helyzetben, erre alkalmas lehet az ún. szülőkonzultáció.
„Természetesen a szeparációs szorongáson, szociális beilleszkedésen túl érdemes lehet megemlíteni, hogy bizony néha előfordulhatnak konfliktusok vagy nehézségek a közösségen belül” – folytatja Pollák Éva. – „Ezek és az ezeket kísérő érzelmek kifejezésének, megfelelő kezelésének elsajátítása is sok türelmet, időt, odafordulást igényel a felnőttek részéről. Néhány óvodás gyermeknek viselkedési problémái lehetnek, például impulzív viselkedést, agressziót vagy nehezen kezelhető viselkedési mintákat figyelhetünk meg náluk. Nehézségek adódhatnak továbbá a nyelvi készségek, beszédkészség terén. Ezekben az esetekben a felmérésen túl fontos, hogy a gyermek mihamarabb részesülhessen az optimális fejlődéshez szükséges fejlesztésben, támogatásban.”
Ezek a helyzetek és kihívások természetes részét képezik a gyermek óvodáskori fejlődésének. A szülők és az óvoda személyzete együttműködése és támogatása kulcsfontosságú ahhoz, hogy a gyermekek sikeresen megbirkózzanak ezekkel a helyzetekkel és pozitív élményekkel gazdagodjanak az óvodáskorban. Ha a szülőknek vagy az óvoda személyzetének bármilyen kétsége vagy aggodalma van a gyermek fejlődésével kapcsolatban, érdemes szakember segítségét kérni, aki segíthet a megfelelő támogatás és intervenciók megtervezésében.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
