Nő vagyok

Vajon hogyan lehet a romantikát belecsempészni egy családi vakációba? Milyen praktikákat lehet bevetni annak érdekében, hogy az együtt töltött időben sem feledkezzünk meg egymásról? Azt gondolom könnyedén, csak egy kicsit tervezzünk előre. Hoztam 5 tippet, melyet ti is bevethettek akár azonnal. – Ihász Anita párkapcsolati tréner írása.

A kecskeméti Kazinczy Gábor és Szabó Emilia nem mindennapi esküvőjét mutatom most meg nektek. Persze maga a lánykérés is már nagyon különlegesre sikeredett, hiszen Gábor alig két hónapja, 15 év és két közös gyermek után, Balázsék élő rádióműsorában kérte meg Emilia kezét, ahol a fődíj egy álomesküvő volt.

Ha párkapcsoltban, sőt házasságban élünk, nem tudjuk elkerülni az ezzel kapcsolatos problémákat és küzdelmeket. Általában nem értjük, mi nők a férjeinket, hogy miért nem érti meg amit kérünk, pedig olyan egyértelműek voltunk... És a párkapcsolatok többségében ez okozhatja a legtöbb konfliktust. Hm, igen nem vesszük figyelembe, hogy bizony a női agy és a férfi agy nem egyformán működik.

Micsoda rendkívüli kihívást jelent az, ha valaki úgy dönt, megosztja sorsát, vagy inkább a fürdőszobáját egy ellenkező neművel... 

Litániát zengek a gyerekeimnek, hogy milyen más is volt a mi gyerekkorunk, mint az övék. Sztorijaimba annyira bele tudok feledkezni, mintha még ma is az a kissé fiús, vadóc kislány lennék.

Vajon azért élnek bennem ezek az emlékek ilyen elevenen, mert a legtöbbje a szünidőhöz, a vakációhoz köthető, vagy mert régen tényleg annyira más és boldog volt minden?

Kisebbik lányom tavaly született április 3-án. Nyakig ültünk a kijárási korlátozásban 2020 tavaszán. Akkor kezdődött az az időszak, amit én csak láthatatlan évnek hívok magamban. Mert ez az egy év olyan gyorsan és csöndesen telt el, mintha nem is lett volna...

Úgy tűnik, az esküvő előtt igencsak babonás egész Európa, elég csak a "valami régi, valami új, kölcsönkért és valami kék" hagyományára gondolnuk. De sok, ennél kevésbé ismert, gyakran megmosolyogtató vagy irigylésre méltó szokás van európaszerte.

Ha anya vagy, akkor tudod, nem egyszerű mindig elmondanod a lányodnak, mit érzel. Minden szeretetünk az övék, de néha nehéz szavakba öntenünk, amit érzünk. Nem csak mi formáljuk őket, hanem ők is minket, jobbá, szebbé, nőiesebbé, elfogadóbbá, gyengédebbé változtatnak minket.

Ez nem egy anyák napi bejegyzés, csak egy sima csütörtök. Sőt, kivételesen még csak szentimentális hangulatban sem vagyok. Egyszerűen ma reggel azon kaptam magam, hogy kb. 30 perce figyelem az anyámat, és próbálok rájönni: Vajon hogyan csinálja?

„De jó neked, te otthonról dolgozhatsz!”  Akkor neked nem kell bejárni a munkahelyedre, azt csinálsz egész nap amit akarsz??? Ja, csak, hogy most a család többi tagja is épp azt csinálhat minden perceddel, amit éppen akar...

Ha nagy cégnél, multinál, esetleg üzleti támogató központban dolgozol, akkor valószínűleg a mindennapjaid része a multitasking, és gyakran találod magad olyan helyzetben, amikor egyszerre több dolgot kell kézben és észben tartanod. Bármikor befuthat egy chatüzenet a főnöködtől, egy kollégádtól, és még ha nem is figyelsz oda, a felvillanó üzenet máris kinyit egy újabb oldalt a megoldandó feladatok között. 

Egy hónapja van otthon a család apraja-nagyja, ha nem is karanténban, de elsősorban otthon, együtt…forever together. Bevallom én kicsit „csalok”, mert nem teljes karanténban vagyok a fiammal, a munkaidő egy részét az irodában, a másik felét otthon töltöm, a férjemmel felváltva.