Nevem Rebeka, egy gyönyörű másfél éves kisfiam van, szeptemberre várjuk második gyermekünket. Lénárd Pécsett született természetes úton, most is így szeretnénk.
Az egyre előtörő, tipikusan második terhesekre jellemző gondolataimat belefojtom egy kis virtuális shoppingolásba. Azért virtuális, mert nem vettem semmit... Vadul elkezdtem nézegetni a babás cuccokat a neten (www.tesz-vesz.hu és társai), közben mondogattam magamnak, hogy tisztában vagyok mindazzal, amire egy anyának nincsen szüksége, nem hagyom magam belerángatni teljesen fölösleges áruk megvásárlásába!
Természetesen találtam azért olyasmit is, amire szükségünk van még. A Lénárdnál is ugyanezen az oldalon vásároltuk a babakocsit (Bébé confort márkájút), és tapasztalatlanságunkban nem vettünk hozzá mózest. Akkor nem is tűnt fel, hogy ez probléma, csak amikor egy barátnőmtől kaptunk egy márkás (Jane) babakocsit kölcsön, jó kis mózessel, és a kisfiam imádta. Megvédte őt a széltől és a hidegtől, és jó nagyokat aludt benne. Egyetlen hátránya ennek a fajtának, hogy baromi nehéz.
Ezért úgy döntöttem (anyagi okokból is..), hogy a meglevő babakocsi marad, és ehhez kerestem mózest. Nos aki keres, talál.. Találtam is, és meg is vettük a hetedik héten. Szeretem elsietni a dolgokat...
A jellemző gondolatokról annyit, hogy az egyik barátnőm, akivel együtt voltunk terhesek, sokat mesélt, mivel neki az már a második volt. Most ugyanabban a helyzetben találom magamat. Pl. hogyan fogok viszonyulni a kistesóhoz, fogom-e őt annyira szeretni, mint az elsőt – ami ugyebár lehetetlen, hiszen ő a mi kis „kísérleti nyúlunk”, ő tett minket szülővé, volt csak a miénk és mi csak az övéi. És máris jön a lelkiismeret-furdalás. A Lénárddal szemben, hiszen nem ő kérte a kicsit, és most már minden más lesz, meg kell osztani anyát és apát. A kicsivel szemben, mert ő már „csak a második”...stb.
Természetesen találtam azért olyasmit is, amire szükségünk van még. A Lénárdnál is ugyanezen az oldalon vásároltuk a babakocsit (Bébé confort márkájút), és tapasztalatlanságunkban nem vettünk hozzá mózest. Akkor nem is tűnt fel, hogy ez probléma, csak amikor egy barátnőmtől kaptunk egy márkás (Jane) babakocsit kölcsön, jó kis mózessel, és a kisfiam imádta. Megvédte őt a széltől és a hidegtől, és jó nagyokat aludt benne. Egyetlen hátránya ennek a fajtának, hogy baromi nehéz.
Ezért úgy döntöttem (anyagi okokból is..), hogy a meglevő babakocsi marad, és ehhez kerestem mózest. Nos aki keres, talál.. Találtam is, és meg is vettük a hetedik héten. Szeretem elsietni a dolgokat...
A jellemző gondolatokról annyit, hogy az egyik barátnőm, akivel együtt voltunk terhesek, sokat mesélt, mivel neki az már a második volt. Most ugyanabban a helyzetben találom magamat. Pl. hogyan fogok viszonyulni a kistesóhoz, fogom-e őt annyira szeretni, mint az elsőt – ami ugyebár lehetetlen, hiszen ő a mi kis „kísérleti nyúlunk”, ő tett minket szülővé, volt csak a miénk és mi csak az övéi. És máris jön a lelkiismeret-furdalás. A Lénárddal szemben, hiszen nem ő kérte a kicsit, és most már minden más lesz, meg kell osztani anyát és apát. A kicsivel szemben, mert ő már „csak a második”...stb.
A héten elkészült az első UH. A pécsi MÁV kórházban voltam, az nekem nagyon kényelmes, és a doki akihez járok végtelenül kedves. Persze ő „csak a nőgyógyászom”, sajnos nem vállal terhesgondozást, de azért a terhességet megállapíthatja. Mivel nemrég újították fel a rendelőket, új ultrahang berendezést is kaptak. Szó nélkül adott fotót a kis maszatkáról (nem kértem volna, hiszen még olyan kis pindur, de jól esett a gesztus).
Láthattam, ahogyan ver a szívecskéje – sőt, inkább az egész magzat lüktetett. Jó érzés volt.
(2013. február)
Láthattam, ahogyan ver a szívecskéje – sőt, inkább az egész magzat lüktetett. Jó érzés volt.
(2013. február)
Hajnal vagyok, 37. évemben járok. Jelenleg Hosszúhetényben élünk férjemmel és két gyermekünkkel, Benedekkel (7) és Emmával (1,5). Harmadik babánkat július vége körül várjuk. Pécsen szeretnék szülni. Mindhárom várandósságom tervezett volt és a természetes szülés híve vagyok. Az első babánál elkelt némi segítség, de bízom benne, hogy a harmadik baba világrahozatala is olyan jól sikerül, mint a másodiké. :)
Émelygés, émelygés, még a víznek is más íze van... :( Már egy ideje szedek folsavat, de azt hiszem attól is nagyon elnehezült az ilyenkor amúgy is lassú emésztés, néha nagyon szenvedek tőle. Estére olyan a hasam, mint egy lufi.
Voltam az ultrahangos vizsgálaton, nagyon élveztem, mint az első kettőt :). Doktornéni gratulált és én nagyon örültem. Mobillal le lehet fényképezni a Veress Endrei rendelőben a monitort. Csúcstechnika! Jó homályos lett a kép, de enyém a maszat! :)) 7 hét + 4 nap !
(2012 december)
Zoltán vagyok, és nagyon szerencsés :) Van egy gyönyörű feleségem Anikó, és egy imádnivaló 1,5 éves kislányom, Sára. Most éppen a következő gyermekünket várjuk, aki remélhetőleg október végén érkezik majd. Olvasva a Pécsimami oldalát úgy döntöttem, hogy klaviatúrát ragadok és megírom egy kispapa szemszögéből is élményeinket eme utazásról.
Kemény másfél hetes folyamatos kommunikációs bombázás után végülis döntöttünk egy magánrendelésen való megjelenés mellett.
Sára lányom példáiból okulva nem ragaszkodtunk a szokásos állami centrálishoz, így elzarándokoltunk a terhesek mekkájába, kedvenc nődokink rendelőjébe.
Mivel Sáránk bealudt a kocsiban és még az esőt is dézsában mérték, gondoltam, megvárom a párom. Az első alkalommal még nem annyira érdekes a férfi jelenlét. Hát tévedtem…
Már az furcsa volt, amikor az asszony érdekes, kifacsart, de örömmámoros fejjel közeledett a kocsi felé egy lapot szorongatva, de még érdekesebb lett, amikor beszállva meg is mutatta azt.
Sára lányom példáiból okulva nem ragaszkodtunk a szokásos állami centrálishoz, így elzarándokoltunk a terhesek mekkájába, kedvenc nődokink rendelőjébe.
Mivel Sáránk bealudt a kocsiban és még az esőt is dézsában mérték, gondoltam, megvárom a párom. Az első alkalommal még nem annyira érdekes a férfi jelenlét. Hát tévedtem…
Már az furcsa volt, amikor az asszony érdekes, kifacsart, de örömmámoros fejjel közeledett a kocsi felé egy lapot szorongatva, de még érdekesebb lett, amikor beszállva meg is mutatta azt.
Egy fénykép volt, ami után csak 5 percig ennyi jött ki a számból: „HÚBAZD!!!”
És a következő mennyei fohászt fogalmaztam meg hazafelé az úton magamban:
„Ó Uram! Értem én, hogy ha az ember egyszer tökéleteset alkotott, akkor azt már nehéz felülmúlni, de erre a tréfádra azért még én sem számítottam...”
....
A képen két petezsák is látszott…
....
A képen két petezsák is látszott…
(2013 március)
Anikó vagyok, most várom második kisbabámat. Sára lányunk természetes úton született a Pécsi Szülészeti Klinikán, a párommal most is közösen és boldogan készülünk életünk nagy eseményére ugyanott, ugyanazzal az orvossal és szülésznővel.
Végre eljött az a hét, amin a doktorral találkozhatunk. Nagyon izgatottak voltunk mindannyian, persze Sára ebből semmit nem értett.
A rendelőbe menet már szakadt az eső és Sára bealudt az autóban, ezért úgy döntöttünk, hogy egyedül megyek be és apa Sárát őrzi a kocsiban.
A doktor úr nagy örömömre megerősítette a terhesség tényét és gratulált a baba érkezéséhez. Nagyon jó érzés volt ezt újra hallani, hogy ön egy kismama!
Aztán elbizonytalanodott: megkérdezte mekkora a lakás, és hányan férünk el benne, mert mintha két petezsákot látna. Köpni-nyelni nem tudtam. Aztán mégse! Ez csak árnyék, nem, nem, ez tényleg kettő!
A rendelőbe menet már szakadt az eső és Sára bealudt az autóban, ezért úgy döntöttünk, hogy egyedül megyek be és apa Sárát őrzi a kocsiban.
A doktor úr nagy örömömre megerősítette a terhesség tényét és gratulált a baba érkezéséhez. Nagyon jó érzés volt ezt újra hallani, hogy ön egy kismama!
Aztán elbizonytalanodott: megkérdezte mekkora a lakás, és hányan férünk el benne, mert mintha két petezsákot látna. Köpni-nyelni nem tudtam. Aztán mégse! Ez csak árnyék, nem, nem, ez tényleg kettő!
A biztonság kedvévért kinyomtatta a képet, hogy én is lássam, amit ő. Alig bírtam felöltözni, annyira meglepődtem azon, amit mondott, remegett a lábam és mindenem. Hihetetlennek tűnt, hogy két baba is a pocakomban legyen. Aztán útnak engedett, hogy dicsekedjem a képpel az apának is.
(2013 március)
