Ilyent még nem éltem meg, mint ami most volt! Elvileg bármikor megérkezhet Csenge és mi azon izgulunk, hogy nehogy a mostani időpontot válassza.Itt van csütörtök -márc. 14.- és ha menni kellene mi tuti nem jutnánk el Szigetvárra, le van zárva a 6. út. Barátnőmék délután 14kor indultak haza Kaposvárra és most, 18.20kor értek haza. Nem is tudom, mit csináltam volna, ha.....
De hál Istennek nem történt semmi, megbeszéltem Pocaklakónkkal, hogy minden "kimeneti lehetőség" most a zord időre való tekintettel átmenetileg bestoppolva és kárpótlásul Apa készítette kuglóffal kényeztettem. Eltelt a péntek is és az utak, legalábbis innen a meleg 4. emeleti szobából- járhatóknak tűnnek.
Megvolt a 2. NST vizsgálat, valamennyi keményedés van, de jól érzi magát a Picurka. Ruzicska Doktor Úr is megvizsgált és bő ujjnyira nyitva vagyok, de hazaengedett azzal az istrukcióval, hogy ha már jósló fájások vannak induljunk, ne várakozzunk.
Neki is az volt a véleménye, hogy nem lesz meg a 40 hét, akár a héten is jöhet a TESÓ!!!
Azért beütemeztünk következő hét keddre egy újabb NST vizsgálatot, hátha kihúzzuk addig. :)
Zsuzsi vagyok, 30 éves, egy 19 hónapos kislány anyukája, 3 éve boldog feleség és mellette újra kismama, aki a 38. hetet tapossa, pocakjában ismét egy kislánnyal. A nagy hír, hogy újra babát várok 2012. augusztus 3.-án ért meglepetésként, nem számítottunk rá, hogy ilyen hamar fog érkezni a kistestvérJ
A szülés utáni vérvétel igazolta, hogy ez a probléma megszűnt, sőt kérdésessé vált, hogy valóban szükséges volt-e szednem a gyógyszert. Első kislányunk sokat váratott magára, több mint másfél évig próbálkoztunk, ezért egy idő után vizsgálatsorozatnak vetettük alá magunkat a férjemmel, ahol a pajzsmirigyem rendellenes működésére hivatkoztak, hogy esetleg azzal van a
gond.A gyógyszer szedése után rögtön teherbe estem, aminek nagyon örültünk, csak a gyógyszernek voltak kellemetlen mellékhatásai (kiütések, feldagadások), ezért váltanom kellett másikra.
Az akkori nőgyógyászom túlvállalta magát, nem tudott úgy figyelni rám, ahogy ez ebben a helyzetben elvárható lett volna, ezért a 12. terhességi hét körül váltottam és nem bántam meg, jó kezekbe kerültem.
Most is ugyanahhoz a doktorhoz járunk és ugyanazt a szülésznőt kértem fel, hogy segítsen világra hozni a babánkat, mint előzőleg.
A szülőágyra reggel 7-kor kerültem, még éppen be tudták adni a gerincembe az érzéstelenítőt. 10:20 perckor megszületett Anna. Ennél gyorsabb, simább szülést nem is kérhettem volna. Apuka is bent volt végig, hatalmas erőt és támaszt adott nekem.
Ő is nagyon szép és jó érzésekkel emlékszik vissza erre a pár órára, nem bánta meg, hogy velünk volt. Most is készül, hogy bent lesz, hasonló szülésre számítunk, bízzunk benne, hogy így lesz J
A nagy hír vegyes érzéseket váltott ki belőlem, mivel az első kislányunk alig múlt egy éves, mikor szembesültem vele, hogy újra anyuka leszek. Tudtam, hogy nem lesz könnyű, amire vállalkozunk, hisz a két kislány között alig 20 hónap korkülönbség lesz. De ismét lesz egy kisbabánk, átélhetünk minden szépet, jót, és persze nehézséget is.
Sokat mesélünk neki a kistestvéréről, aki nemsokára itt lesz velünk. Hogy mennyit ért az egészből, nem tudom, de alapjában nem egy féltékeny típus, szereti a babákat, nagyobb gyerekeket, bízom benne, hogy ez így is fog maradni J Picit anyás lett mostanában, bújik hozzám, és ha kiteszem a lábam, keres nagyon. Ma mondtam neki, hogy nem leszek itt néhány napig, de nem hiszem, hogy megértette volna. Nehéz lesz itthon hagyni őt, de majd csak átvészeljük ezt az időszakot is. Sokan fognak majd segíteni Apukának, amíg nem leszünk itthon.
A csomagom már hetek óta kész, remélem semmi fontos nem maradt ki. Drukkoljatok majd.
Veronika vagyok 33 éves kismama, Pécsett fogok szülni. Első gyermekünket várjuk, leánykánk lesz. Az elmúlt 10 évben diplomákat gyűjtöttem, ún. karriert építettem, és mostanra döntöttem el (párom nagy örömére) hogy, Édesanya szeretnék lenni, amit cseppet sem bánok.
A 38/39. állapotossági hétben vagyunk. Szándékosan kerülöm a terhességi szót, mert számomra nem teher a kislányom. Többször is említettem: a testmozgás (séta, torna, aerobik, dombmászás) nagyon fontos az állapotosság alatt.
Persze, nagyon jól esnek a rácsodálkozó ismerősök megjegyzései miszerint: „jaj, milyen pici a hasad, nem is híztál, tényleg a jövő héten szülsz”! Igen, ezért tudatosan tenni is kell - kitartással, odafigyeléssel, rendszerességgel.
Nem értem miért lennék magam, illetve gyermekem ellensége azzal, hogy elhagyom magam. Súlyom 68,8 kg, haskörméretem: 101,5 cm. Nagy valószínűséggel sem súlyom, sem has átmérőm nem fog tovább gyarapodni.
Megbeszéltük a nap bármely időszakában hívhatom, ha megkezdődnek a fájásaim.
Szóba került a magzatvízelfolyás, amit talán egy eldurranó vízzel töltött lufihoz lehet hasonlítani, melyből 1-3 dl enyhén sárgás víz távozik. Nőgyógyászomat viszont nem érdemes rendíthetetlenül zaklatnunk a nagy napkor, megteszi ezt helyettünk az ügyeletes orvos a szülészeten.
Biztos, ami biztos rákérdeztem mikor szándékozik szabadságra menni. Megnyugtatott, minket megvár!
Barbara vagyok, 23 éves vagyok és ez az első várandósságom. A kisbabámat Szigetváron szeretném megszülni a lehetőségekhez mérten természetes szüléssel. Egyszerre érzek félelmet és izgatottságot a közeledő esemény miatt. Mindezt biztosan pótolni fogja a kis manócska érkezése, akit az apukájával együtt már nagyon várunk!
Visszaszámlálás elindult. Már minden órás vagyok, bármikor megtörténhet a nagy esemény… De úgy látszik Borka rendületlenül tartja magát a dátumhoz, ami jövő hét kedd ha terv szerint halad.
Keményedések továbbra is sűrűsödnek, most már jó lenne, ha túl lennék rajta. Az itthoni első fürdetést várom a leginkább. Apa, anya és Borka, biztosan nagyon emlékezetes lesz. A védőnő azt tanácsolta, ha tehetem, akkor a kórházban legyek ott a fürdetéseknél és esetlegesen kérjem, hogy hadd csinálhassam én, mert szívesen bevezetnek a dolog rejtelmeibe.
Olvastam a babamasszázsról, amit megpróbálok majd beütemezni azért a mindennapjainkba. A lényeg, hogy olyan környezetet teremtsünk, amivel a baba és a mama is ellazulhatnak. Lágy fények, esetleg halk nyugtató zene és a melegség, ami a bébit körülveszi, hiszen a masszázs teljesen meztelenül történik.
Nagyon fontos a baba és a szülő kommunikációjában az érintés, hiszen kezdetben nem értik egymás jelzéseit, a baba csak sírással tudja jelezni, ha valamire szüksége van. A kommunikáció fejlődésében ezért fontos szerepe van az érintésnek.
Ebből érzi a baba, hogy biztonságban van, foglalkoznak vele és nem utolsó sorban, hogy szeretet veszi körül. Remélem sikerül majd megteremtenem nekem is ezt a nyugodt, szeretet teljes közeget Borka számára.
Első gyermekes anyaként rengeteg kétely merül fel bennem a gyermeknevelést illetően, de úgy gondolom, mindenkinek át kell esnie az első tűzkeresztségen, ez szinte elkerülhetetlen. Ha bízunk magunkban és az ösztöneinkben, akkor nem lehet probléma. És ne féljünk segítséget kérni a megfelelő embertől, ha netán nem vagyunk biztosak a tetteinkben, mozdulatainkban.
Erre a legmegfelelőbb szerintem a szülő. Biztosan rengetegszer fogom anyukámat felhívni, ha valamiben nem vagyok biztos és tudom, hogy rá minden helyzetben számíthatok.
A héten elmentünk NST-re és még pénteken lesz egy találkozónk az orvossal. Remélem most már tud valami bíztatót mondani a nyitottságomat illetően. Megmondom őszintén rossz ez a bizonytalanság, hogy bármikor történhet bármi és olyan felkészületlennek érzem magam, még annak ellenére is, hogy betéve tudom, mit kell illetve mire kell figyelni, ha úgy érzem elkezdődött a vajúdás. Mégis könnyebb lenne, ha tudnám mi vár rám biztosan…
Viki vagyok, 32 éves pécsi kismama, második gyermekünket várjuk. Anna problémamentes terhesség után fogadott orvos nélkül, császármetszéssel született 2011 szeptemberében a budapesti Honvédkórházban.
Tettünk el belőle befőttet is, aminek én most tanulom a csínnyát-bínnyát.
Tanácsadáson ismét rendben volt minden, még a vizesedésem is „normális” a védőnő szerint. Adott otthonra tesztcsíkot, hogy otthon is ellenőrizni tudjam a vizeletben a cukor és a fehérje szintet, biztos ami biztos.Természetesen Anna ott akart lenni és nagyon tetszett neki. Mikor véget ért a mese még énekeltek egy kicsit, aztán gipszkiöntőztek és rajzoltak. Jól éreztük magunkat, máskor is menni fogunk.
De ezzel nem is foglakozunk, a lényeg, hogy nekünk tetszik, a többiek meg majd megszokják!
Akkor be kellett feküdnöm egy héttel a terminus előtt, de szerencsémre még aznap beindult a szülés spontán módon. Végül elkezdtem zuhanyozáshoz használni a maradék Eucerin olajfürdőt, a viszkető részeket átkenegetve, és bevált. Azóta semmi probléma, mellette nem is krémezem magamat semmivel.Remélem, hogy ezúttal Norbi is aktívan részt tud venni a folyamatban, és nem csak tehetetlenül nézi, ahogy vajúdás alatt szenvedek. Két éve úgy gondoltam, hogy majd a természet mindent elrendez, hisz nő vagyok, tudok szülni. Utólag azért belátom, hogy egy kis felkészülés, tudatosság nem árt ezen a téren sem.
(2013 szeptember)
.jpg)
Ismét védőnői rutinnal kezdtük a hetet, változatlanul rendben vagyok. Jól is érzem magam, bár már megkérdőjeleződött párszor bennem, hogy tényleg kibírom-e még augusztus elejéig??? Fáradok, szuszogok és szeretnék sokszor egyedül lenni kicsit. Észreveszem, hogy többet figyelek befelé, sokszor nem is veszem észre, ha hozzám szólnak. Talán icipici összehúzódások már jelentkeznek, de egyáltalán nem feltűnőek, és tényleg csak elszórtan egy-kettő. Péntekre bejelentkeztem kineziológushoz, hogy oldjak a szoptatási gondjaimon előre, mert úgy szeretném, ha végre kizárólagosan tudnám szoptatni a kis új Babókát.
Az NST-n kicsit több időt töltöttem így elsőre, persze egész reggel ficergett, mocorgott, de mire odaértem a klinikára elbubukált… Azért jól érzi magát a szakemberek szerint. Én sem gondolnám másképp :).
Még a táska-pakolást mindig halogatom, bár már megvan minden hozzá, még össze nem csomagoltam rendesen, valahogy mindig vége lesz a napnak én meg már fáradt vagyok este, mire eszembe jut…
2013. július 18.
